GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Bizonyos fokig én örülök annak a csatározásnak, ami itt folyt a kétpercesekben, mert az elején azt hittem, hogy felkészülésemben vétettem, és rosszul készültem föl a jogszabályokból, amelyek az expóhoz kötõdnek. De Demeter Ervin úr és Soós Károly Attila is megerõsített abban, hogy az 1991. évi LXXV. törvényrõl van szó. Én csak azt tartom furcsának, hogy ebben a Házban szinte senki nem beszélt arról, hogy e törvény 4. §-ának (3) és (4) bekezdése megmondja - azt hiszem, a kormány és mindannyiunk számára -, mekkora összeget lehet az expóra fordítani, sõt, kategorikusan kimondja, hogy ezen kívül költségvetési pénzek erre a célra nem használhatók. Ezért vallom azt - és ehhez a gondolathoz majd visszatérek még -, hogy itt gazdasági ügybõl igenis politikai ügy lett. Ebben egyetértek Lezsák Sándor úrral - de mivel az lett belõle, bizony, úgy néz ki, hogy most politikai kérdésként rendbe is kell tenni.
Hadd idézzek - és késõbb többször fogok idézni - Kindler József professzor úrnak a sajtóban is megjelent írásából. Õ azzal kezdi, hogy az 1991-ben megírt írása csak most, 1994 augusztusában jelenhetett meg, mert ez az írás nem az expó mellett érvelt.
Még tovább megyek: tegnap Torgyán úr felemlítette, hogy bízzuk a kérdést azokra a hivatalnokokra, akik ezt szakszerûen ki tudják számolni. Kérem, hadd mondjak ehhez is egy idézetet - szintén ebbõl a Kindler professzor-írásból: "Az expó gazdasági szempontból is agysérüléses." De az érdekes a folytatás: "A súlyos és feloldhatatlan probléma azonban ott volt, hogy a tanulmány készítõinek állásvesztés terhe mellett megtiltották a tanulmányban foglaltak publikálását." Hadd ne folytassam ezt tovább!
Nagyon érdekesnek tartom azt is, hogy a sajtóban kivétel nélkül csak azok kapnak szót, akik az expó leállításának ellenzõi. Képviselõtársaim, akik részt vettek a gazdasági bizottság ülésén, tapasztalhatták: több tucat képviselõ jelent meg, de egyetlenegy szervezetet nem hívtak abból a nagy többségbõl, amely hallgat és vár, egyfajta bölcs döntésre.
Lezsák Sándor úr és az elõttem szóló Homoki úr is azt mondta, hogy 1200 település... Én egy kicsit félek, és lehet, hogy tudathasadásos állapotban vagyok, de azt mondom: igenis, az expó címén a vidék magyarsága be van csapva. Belelovalták valamibe, amiben a vállalkozók megrendelést, piacot reméltek, és ebbõl nem kaptak semmit.
Hadd mondjak néhány szót - tapasztalatból. Mire kaptak lehetõséget: arra, hogy használják az expó logóját. Aztán szóba jött itt az a vállalkozó, aki külföldi... Kérem, tessék elgondolni, mit szól az a francia vállalkozó, aki vállalkozott expórendezvényre, a viszonválaszban azt a kérdést kapta: mennyivel tudja szponzorálni az expót, és mellette egy olyan kérdõívet, amibõl hadd ne idézzem tételesen, mi mindenre kellett volna választ adnia, hogy egyáltalán beszállhasson ebbe a játékba.
(12.20)
Ezek a vállalkozók viszik el azt a hírt, amirõl itt mindenféle mítosz leng körös-körül.
Szabad György úr mondta tegnap, hogy valami gond van a tájékoztatás körül is, pontosan azt mondta: mintha egy körhintában ülnénk. Bizony, abban ülünk, abban ülünk, mert egyfolytában arról beszéltünk, hogy az expóval kapcsolatos dolgok jó ütemben haladnak, a közvélemény-kutatások szerint az ország népe akarja az expót. Igen, sõt azt mondanám, egy kicsit csalódott vagyok, mert a környezetemben is azt tapasztaltam, hogy az expót a szívével nem kétharmad, hanem ennél nagyobb arányban akarná. Csak érdekes módon a közvélemény- kutatásoknak arra a részére nem hivatkoznak, hogy ha a fontos kérdéseket sorba rakják, akkor az expó valahol a hatodik, vagy azon felüli kérdés. És amikor ennek a gazdasági dolgai szóba jönnek, akkor rögtön nem akarják az expót. Tehát én egy kicsit torznak érzem ezt.
Hadd térjek vissza oda, hogy mit mondott ez a költségvetési törvény. Azt, hogy ne használjunk költségvetési pénzt. Ezért kellett már az elõzõ kormánynak egyéb kiskapukat találni. Hadd mondjam azt, hogy ez a megoldás magában hordozza a korrupció, vagy a ki nem mondott gyanúsítgatások lehetõségét. Tehát ezért ezt nem kellene csinálni és nem kellene folytatni.
Azt hiszem, az igazi tét itt már nem az expó, hanem néhány egyéni és néhány csoportérdek, amelyre nem tudok mást, megint idézem a professzor úr írását: a világkiállítás attól vállalkozói világkiállítás, hogy egyesek vállalkoznak a közpénzek elköltésére. Azt hiszem, hogy erre itt közülünk sokan vállalkoznának.
A másik dolog a vidék és az infrastruktúra. Hadd mondjak tapasztalatot. Külföldi tárgyalópartnerem, amikor harmadszor felvette a telefont és nem volt vonal, akkor azt mondta, hogy a cég üzleti értéke húsz százalékkal kisebb. Tehát nemcsak Budapesten van infrastrukturális gond, amit mi, vidéki magyarok elismerünk, ezt nem kell expókabátba öltöztetni. Elõttem szóltak az egyetemi, fõiskolai fejlesztésekrõl. Bizony, ez is kellene, nemcsak Budapesten.
Másik dolog a foglalkoztatási kérdés, elhangzott néhány ezertõl a százezer fõig. Vegyük a példát. A sevillaiak nyilatkoztak a sajtóban alig több mint egy héttel ezelõtt és felelõsen kijelentették, hogy nem jelentett többletmunkahelyet a város számára.
Talán azzal a gondolattal szeretném befejezni, hogy amikor az országban élõ polgárok többsége azt tapasztalja, hogy napról napra nehezebben él, akkor azt hiszem, az erõforrásainkat arra kellene koncentrálni, hogy ezen a helyzeten valamelyest változtassunk. És az a meggyõzõdésem, hogy az összmagyarság érdekét akkor szolgáljuk igazán, ha az ország gazdasági erejét megpróbáljuk felerõsíteni, és akkor lesz lehetõségünk arra, hogy segítsünk a határainkon túl élõ magyaroknak is.
Egyetértve az elõterjesztõkkel - hiszen nem tehettek mást arra a törvényhelyre hivatkozva, amit már elmondtam - mindenképpen javasolni szeretném, hogy a mostani javaslat 1. §-ának (3) és (4) bekezdésében megfogalmazottak szerint 1996-ban a millecentenáriumi rendezvénysorozat valóban szolgálja a turizmust, a településfejlesztés, az ország arculatának kedvezõ alakítását. Ehhez az a javaslatom, hogy a kormány dolgozzon ki olyan játékszabályt, amely a tervezetben megfogalmazottak szerint azok számára, akik reális célokat tûztek ki - és azt hiszem, azok a rendezvények, amelyeket az elõbb elõttem szóló képviselõtársam elmondott, szinte kivétel nélkül megtarthatók expó nélkül is -, tehát akik ilyen reális célokat tûztek ki és hajlandók is kockázatot vállalni a saját tõkéjük terhére, azok jussanak költségvetési támogatáshoz, legyen ez alapjuttatás, kamattámogatás vagy valamilyen garanciavállalás.
Befejezésül: egyetértek azokkal, akik azt javasolják, hogy igenis név szerinti szavazás történjen ebben a kérdésben, mert úgy gondolom, hogy talán így pontot tudunk tenni ennek a nagyon túlpolitizált kérdésnek a végére. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)