DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Ott szeretném folytatni, ahol Keresztes Sándor képviselõ úr abbahagyta, támogatom Szabad Györgynek azt a javaslatát, amelyik valóban megvizsgálja, ojektíven és tisztán, az expó finanszírozásának minden csínját-bínját. Én azonban annak az elõterjesztésnek alapján szeretnék a finanszírozásról beszélni, amelyet a tisztelt kormány terjesztett az Országgyûlés elé, és ebbõl az anyagból szeretném levezetni, hogy vizsgálhatjuk itt a kérdéseket, de ez szinte csak egy javító állapotot tudhat létrehozni. Nagyon elhiszem a kormánynak, amit az asztalra tett - bármilyen hevenyészettnek tûnik is -, s ha szabad azt mondanom, hozott anyagból fogok dolgozni, és abból az anyagból fogom levezetni, hogy ez a finanszírozási kérdés megítélésünk szerint hogyan áll.
Annyit kell reagálnom az eddig elmondottakra - amelyek itt az elõkészítésrõl, a finanszírozás bizonytalanságáról és kuszaságáról szóltak -, hogy az expó finanszírozásával kapcsolatban valószínûleg nem mindenki vette figyelembe azt, hogy 1992 szeptemberében a kormány az egész expófinanszírozásról hozott egy döntést, amit egyébként az év decemberében hosszú szakértõi - és nem politikai - döntés alapján a BIE közgyûlése is igen megfelelõnek, jónak és követhetõnek tekintett.
Ezen túlmenõen rendelkezésünkre áll a Világkiállítási és a Fejlesztési Alap felhasználásának a terve, az expó számviteli rendje, a teljes casho a megvalósításig, a kiadási alapterv és az EXPO '96 Kft. komplett üzleti terve. Elismerem, hogy ez egy rendkívül összetett rendszer, amelyik bonyolult összefüggéseket tartalmaz, tanulmányozást igényel, és nagyon nehéz megérteni és eligazodni ennek a finanszírozási kérdéseiben.
A gyors munka érdekében a kormány valószínûleg nem is akart belebonyolódni, hogy megismerje ezeket, és ezért született egy olyan döntés, hogy ezeket az anyagokat még csak meg sem akarta tekinteni, még azét a hatos bizottságét sem, amelyet pedig ez a kormány küldött ki.
Hozzá kell tennem, hogy végre találtam egy sarokpontot, amely minden anyagban ugyanaz; ugyanaz a programiroda anyagában, ugyanaz a kormány anyagában - s ettõl a kályhától szeretnék elindulni - mégpedig az, hogy a jóváhagyott expó 93,7 milliárd lett volna, ha megcsináljuk úgy, ahogy csináltuk volna. A kormány azonban ezzel a kérdéssel összefüggésben két dolgot említ föl. Az egyik, hogy ez mind közpénzbõl történt volna, s ez az a terület, ahol ijesztgeti a tisztelt választópolgárokat, hogy ennek szörnyû adóemelések, nyugdíjelmaradások és még egyéb borzalmas tettek a következményei, mert ennyi közpénzt nem lehet kivenni a kasszából.
A másik vonatkozás, amit a kormányanyag lényegében tartalmaz, hogy ez egy alábecsült érték, mert nincs benne számba véve az, hogy ezt még áfa is terheli, s egyébként is nincs benne a fõváros idegenforgalmi, idegenrendészeti fogadóképességének komplett költsége.
(12.50)
Most csak ezzel a kormányanyagban levõ két állítással szeretnék foglalkozni. Az egyik: ennek a 93,7 milliárd forintos kiadásnak a forrásoldala hogyan jelenik meg. Mert azt hiszem, ez minõsíti azt, hogy mi közpénz és mi nem.
Kérem, tessék szíves lenni elõvenni az anyagokat és megnézni: a 93,7 milliárd forrásoldalán költségvetési terv, folyó áron 29,1 milliárd forint. Ebbõl de facto '94. VI. hó 30-ig 16 már elköltésre került. Tehát leállítás esetén ez már odavan. Privatizációs bevétel 7,2 milliárd a terv szerint, 2 milliárd már elköltésre került, vissza nem vehetõ.
Végül közpénznek tekintem az Universitas-kötvényt. Igaza van a kormányzatnak, ez közpénz, eddig ez 13,8 milliárd. S mivel a kormány az egyetemi építkezéseket befejezi, ez 13,8 milliárd marad is, mert az Universitas építkezése nem szûnik meg.
Ennek alapján a költségvetés, a privatiziáció és az Universitas-kötvény, amely államterhet jelent, összesen a terv szerint 50,1 milliárd forint, amelybõl VI. hó 30-ig 31,8 már de facto elköltésre került. Marad a kettõ különbözete: 18,3 milliárd forint. Kérem a tisztelt hölgyeket, urakat, szíveskedjenek ezt a számot megjegyezni. A többi bevétel ugyanis olyan bevétel és olyan kiadás, amely az expó nélkül egyébként - tisztelt Ház - nincs.
Ha ennek a forrásoldali kiadásnak, a 93,7-nek a további fejezeteit megnézzük, alapvetõen a következõket találjuk -csak címszavakat mondok: expó- szerencsejáték-bevétel, üzemeltetési bevétel a külföldi kiállítóktól, szponzorálási költség, külsõ tõkehozzájárulás, utóhasznosítás, zusammen ez 43,6 milliárd forint.
Tehát ez olyan bevétel, amely ha nincs expó, akkor sem bevételként, sem kiadásként nem jelentkezik. De semmiképpen nem tudom a külföldiektõl történõ üzemeltetési bevételt, szponzorálást magyar közpénznek tekinteni.
Valamilyen svédcsavarral a kormány is eljutott '96-ig ehhez a 43 milliárd forinthoz, amelyet megtakarításként hoz ki. Csakhogy az általam jelzett 43 milliárd olyan kiadáselmaradás, amely - ha nincs expó - a bevételi oldalon sem jelentkezik. Ezzel szemben a kormányzat ezzel úgy számol, mintha ténylegesen megtakarítható összegek lennének. Kérem szépen! Egy olyan expónál, amely nincs megrendezve, nem lehet sem a bevételi, sem a kiadási oldalon ezt a pénzt feltüntetni. Fõleg nem közpénzkiadásként.
A második kérdés, hogy nem lett számításba véve ezeknél a közpénzbõl és egyéb pénzekbõl történõ kiadásoknál az áfa.
Tisztelt Képviselõtársaim! Azt kell mondanom, hogy ha az immáron klasszikussá nemesedett régi pesti zsidóviccet veszem, amelynek a fõhõse ilyenkor azt mondta: "ögyes", akkor erre azt kell mondanom, hogy ez a "legögyesebb" kitalálása ennek. Tudniillik nagyon rafinált az, hogy hozzátesszük a 25 százalék áfát az expó kiadásaihoz, de - könyörgöm - kinek fizeti be az az expó mint végsõ felhasználó az áfát? A költségvetésnek. Hát ki is adja, meg be is veszi a költségvetés. Ezt az egyik oldalon feltüntetni eléggé komikusnak tûnik a szememben. Mert ha van áfa - mert van világkiállítás -, vélelmezhetõ, hogy a programiroda és kapcsolt részei be is fizetik ezt az áfát, és nem fogják eltüntetni valahol. Akkor befizettem és ki is adtam. A szaldó nulla. Rém egyszerû a dolog: ha nincs expó, akkor nincs áfakiadás, nincs áfabevétel, a költségvetésnek akkor is nulla.
De hogy ezt a soha nem volt áfát, ezt a soha ki nem adott áfát megtakarításként lehessen feltüntetni ebben a kontextusban, megmondom õszintén, úgy gondolom, hogy kiscsoportos óvodásoknál magasabb szinten ez már elképzelhetetlen.
Ami pedig a fõvárost illeti, személyesen én is ott voltam azon a Boross- Demszky-megállapodáson, sõt magam is hozzájárultam, hogy az létrejöjjön, amely jegyzõkönyve utolsó mondata expressis verbis azt mondja ki, hogy ezzel a megállapodással az expóval kapcsolatban a fõvárosnak nincs további igénye. Most kiderült, hogy 50 milliárd van. Azt hiszem, nem igényel kommentárt az, hogy ezek után a fõváros fõpolgármesterének az aláírása mennyit ér vagy mennyit nem ér.
Az azonban igényel kommentárt, hogy az expó pénzeként, amelyet a fõváros az expóirodától megkapott, hogyan dobta át teljesen idegen és más célokra. S két héttel ezelõtt, készpénznek véve a parlament döntését, az utolsó fillért is átirányította más területekre. Ez pedig - megítélésem szerint - tényleg törvénysértés, mert olyan pénzt irányított át - az expóról való lemondási törvény elfogadása elõtt -, amelyet kifejezetten erre a célra kapott.
Nagy tisztelettel fogom kérni az Állami Számvevõszéket, nézze meg, és a parlamentnek majd tegyen jelentést. Mert ha valamit meg lehetne takarítani, azt az 5 milliárd forintot, amelyet a fõváros kapott és amellyel - a más pénzével - valóban másra vállalkozott, mint amirõl szó van vagy szó szó kellett volna legyen, akkor ezt meg lehetett volna takarítani.
Vissza kell térnem tehát a 18,3 milliárdhoz, amely valóban közpénzi megtakarításként kimutatható a kormány anyagából. Ebbõl - hallottuk - az idén 8 milliárd forint az, amely a költségvetésbõl elmarad. Ebbõl következik, hogy '95-'96-ra, tehát két évre 10,3 milliárd marad.
Tisztelt Képviselõház! Az idén a pótköltségvetésben megjelenített 1650 milliárdos költségvetési kiadásnak a 4,8 ezreléke az idei, a jövõ évinek 2,5 ezreléke. Ami az idei évre azt jelenti, hogy 48 fillért minden 100 forint költségvetési kiadásból már tetten értünk, jövõre pedig 25 fillért. Mindössze már csak 99 forint 52 fillért, jövõre meg 99 forint 75 fillért kell megnéznünk, hogy hová ment a költségvetésben. Hát erre szokták nálunk, a IX. kerületben mondani, hogy megfogtuk az Isten lábát. (Közbeszólás a bal oldalról: Veled is.)
Ha megnézem, hogy ez mit jelent fejenként a magyar állampolgároknak, akkor az idei 8 milliárd forint és a jövõ évi 5-5 milliárd '95-'96-ban, kérem, tisztelt Képviselõház, nagyon egyszerû az osztási mûvelet, elemi fokon elvégezhetõ: ez egy hónapra, egy magyar állampolgárra számítva az idén 67 forint, jövõre 42 forint. Ezzel van riogatva ez a tisztelt társadalom.
Kedves Képviselõtársaim! Tisztelt Tévénézõk! Akik gyakran hallhatták, hogy '90-'91-ben ebben az ügyben elég szenvedélyes vitákban részt vettem, akkor azt mondtam, hogy az expó kiadásai állampolgáronként nem jelentenek többet a tisztelt állampolgároknak, mint havonta egy korsó sört. Sokan emlékeznek még erre. Kérem, nem tudom, hogy '91 óta mi történt, hogy sokkal gyorsabban ment-e föl a sör ára vagy olcsóbb lett az expó, de a jelenlegi elõterjesztésben már csak fél korsó sörrõl van szó, amin vitatkozunk, állampolgáronként, havonta az expó megrendezéséig. Ez a fél korsó sör, ami tönkreteszi az országot. De tönkreteszi az állampolgárokat is, mondván, hogy ezt mind a zsebükbõl akarjuk kivenni.
Nagy élvezettel hallgattam kormánypárti képviselõinket, akik azt mondták, hogy ennek a pénznek nagyon sok jó helye van egyéb helyen. Akkor a tisztelt állampolgároknak tehát azt mondjuk, nem arról van szó, hogy ezt a pénzt nem vonjuk el tõlük, csak más célra. Nem tudom, hogy milyen célra, de azt azért nem szeretném, ha ez úgy jelenítõdnék meg, hogy ebbõl csak az anyák, a gyerekek és az éhezõk kapnak. Mert nem szeretném, ha ez a propaganda olyan lenne, mint a hadijelentés, ahol az ellenféllel kapcsolatos vagy a számunkra nem szimpatikus hadseregek mindig az öregeket, az anyákat és a gyerekeket mészárolják le, míg a hozzánk barátságos hadseregek csak katonai célpontokra lõnek.
Eltûnik ez a költségvetésben - hölgyeim és uraim -, és felhasználható lesz. Hát ennyi volt az expónak a lakossági teheroldala. S innentõl kezdve, hogy a számítások szerint ez a 18 milliárd már csak fél korsó sör, azt mondom, hát elfogadom a kormánynak a 43 milliárdját '96 végéig. Ám legyen, ez körülbelül a duplája, s akkor '91-nél vagyunk egy egész korsó sörrel. Errõl vitatkozunk s nem kell belemenni a részletekbe.
De itt jutottam el egy olyan pontig, hogy mivel itt egyáltalán nem abszurd pénzekrõl van szó, és az a megtakarítható 43 milliárd is három évre oszlik el, ahol már a költségvetés összessége 6 ezer milliárd, hölgyeim és uraim. Tehát abszolúte nem egy lényeges kiadás ebben a dimenzióban.
Szabad legyen megkérdeznem: egyáltalán egy ilyen jellegû rendezvény kapcsán, mint az expó, kizárólag és alapvetõen arról gyõzködjük egymást itt, a parlamentben, hogy üzleti vállalkozásként ez ilyen vagy olyan, vagy 18 milliárd vagy 43 - elfogadom a kormányét, legyen 43 -, szabad errõl vitatkoznunk?
Hát elnézést kérek, nem Keresztes képviselõ úrnak a felszólalása vitt ilyen kérdésbe, hogy ezt mondjam, de egyáltalán fel lehet tenni egy olyan kérdést például, hogy rentábilisan megrendezhetõ-e mondjuk egy húsvéti feltámadási körmenet? Hát én elhiszem, hogy lehet ott is számolgatni, hogy hány darab gyertyát, hány szál vágott virágot és hány dekagramm tömjént lehet eladni ennek kapcsán, de aki ennek alapján akar egy körmenetrõl dönteni, tisztelt képviselõtársaim, annak fogalma nincs és soha nem is értette a húsvét misztériumát.
(13.00)
Én azért azt hiszem, nem lehet költségvetési kérdésként - ilyen pitiáner tételeknél, ami az egész ország államháztartásához képest pitiáner tétel - föltenni azt a kérdést, hogy mi a rentabilitása annak a jövõnek, amit egy jobb kommunkáció révén elérhetõnek vélünk. És ha csak egy százalék esély van arra, hogy ebben elérünk valamit, már megérte.
Hol lehet pénzügyi kérdéssé tenni azt, hogy ebben a Kárpát-medencében a nemzetek egymásra találhatnak egy közös nagy rendezvényben, amelyik nem 1100 évrõl szól direktben nekik, mert attól riadni fognak, hanem arról, hogy együtt tudunk munkálkodni.
Azt hiszem, ha mi itt békét akarunk ebben a Kárpát-medencében, akkor kulturálisan egymás megértésére kell törekednünk, mert ezek az emberi kapcsolatok hoznak megnyugvást és nem íróasztal mellett kiagyalt alapszerzõdések, amelyeket kormányok a népek feje fölött kötnek.
És kérdezem én azt, hogy lehet pénzzel mérni azt, hogy az egész magyar vállalkozási kör megmozdult?! Itt lebecsülésre került az, hogy nem is mozdult meg és nem is látszik. Kérem tisztelettel, tegnap konkrétan elhangzott, hogy az építõiparon nem is látszik. Hát, kérem, tavalyról idénre - a Pénzügyminisztérium anyagában - az építõipar 22 százalékkal növelte a maga produktumát.
Hát azt tetszik hinni, hogy ebben a számban ez nincs benne szerte az országban?! (Közbeszólás: Honnan van?)
Hát akkor mitõl van ez? Honnan? Elmondta itt egyébként Homoki képviselõ úr, de én is tudok rá példát mondani. Gyõr város önkormányzata felmérést készíttetett csak a város saját közigazgatási területén, hogy tisztán magánvállalkozásból mennyi beruházás van folyamatban az expóhoz kapcsolódóan. 1,8 milliárd forint. Ilyen tételes felmérési lap a gyõri önkormányzatnál ott van.
Meg is lett a köszönete, az egész gyõri SZDSZ-szervezetet polgármesterestül kizárták a szabaddemokratáktól. (Moraj és felzúdulás az SZDSZ soraiban, taps az ellenzék soraiban.)
Azt hiszem, ilyen kérdéseket felvetni, hogy pénzügyi egyensúlyban megnézzük, hogy egy nemzet felemelkedésének esélye hogy néz ki, ez olyan kisszerûségre vall, mint amikor - elnézést, hogy a délutáni szavazással összehozom - a nagy fizetésimérleg- és költségvetési egyensúlyt - mondjuk - az oktatási tárcánál vagy éppenséggel a cigányszervezeteknél néhány száz millió elvonásával véljük egyenesbe hozni.
Nem a kisszerûségben vannak a megoldások. Ne onnan vegyük el a pénzt, ahonnan semmi értelme nincs, mert a kár biztosan minden esetben nagyobb, mint amirõl szó van, és ne riogassuk az állampolgárokat olyan adóterhekkel, amelyekbõl egyébként egy fillér sem jön rá az eddigi terheikre, de ha rájön, azt hiszem, nincs olyan magyar állampolgár, amelyik egy korsó sörrõl nem tud lemondani havonta. Köszönöm. (Nagy taps a jobb oldalon.)