JÁNOSI GYÖRGY mûvelõdési és közoktatási államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A történetet természetesen én magam is ismerem az Új Magyarországból, Balaskó Jenõ tollából. Így nem ért váratlanul a kérdés. Sajnálom, hogy nem a kérdés címzettje válaszolhat a Katona Tamás úr által feltett kérdésre, hiszen õ nem lévén parlamenti képviselõ, ezt nem teheti meg. Ugyanakkor azt gondolom, hogy rövid beszélgetésben tisztázni lehetett volna vele, hogy mi volt a szándéka ezzel a kijelentéssel.
Nézzük röviden a tényeket. Török András helyettes államtitkár úr Fodor Gábor miniszter úr megbízásából valóban részt vett a Zeneakadémián a tanévnyitó ünnepségen, és egy rövid beszédet mondott, amelynek végén a két említett idézetet mondta el. A második idézetet szó szerint fordította le, azt az idézetet tehát, amely Horatiustól származik, és amely átvitt értelemben római vallási szertartásnál használatos kifejezés volt, csendre intõ jelleggel. A Zeneakadémián ez nyilván azt a jelentést takarja, hogy a zene templomában illik csendben maradni. (Derültség a jobb oldalon.) Õ nyersen fordította le... (Közbeszólás az MDF soraiból: Eléggé nyersen!) ...nyersen fordította le ezt az idézetet és azt gondolom, a szándéka az volt, hogy a számára is még szokatlan szerepkörben önmaga feszültségét is oldja, illetve az ünnepségen oldottabb hangot üssön meg. (Zaj a jobb oldalon.) Elsõsorban a diákok számára tette ezt, és a diákok értették is, hiszen derültséggel fogadták mindezt. (Zaj a jobb oldalon. - Közbeszólás az MDF soraiból: Az biztos!)
Azt gondolom, azt el kell mondanom, hogy ha bárki ezt nem oda illõ megjegyzésnek élte meg, attól Török András nevében is elnézést kell kérnem. Azonban még egy megjegyzést hadd tegyek. Azt hiszem, akik régóta politizálunk és a rendszerváltás óta itt ülünk a parlamentben, kialakult bennünk valamilyen politikai görcs. Kialakult bennünk valamiféle politikai elõítélet. Mások szavai mögött olyan jelentéstartalmakat látunk idõnként, ami nem állt szándékában annak, aki mondta. Jó lenne, ha oldani tudnánk...