DR. OROSZ ISTVÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elnöke, a bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm a szót.
Amikor az elõzõ parlament megalkotta az önkormányzati törvényt és az 1992. évi LXXXIX. törvényt a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl, azt a törekvést akarta elõsegíteni, hogy az önkormányzatok beruházási feladataik megoldásához központi pénzeszközöket is kaphassanak.
A céltámogatások sorában oktatási létesítmények is szerepeltek s hároméves idõtartamra lehetett pályázni a beruházási költségek 50-40 százalékáig általános és középiskolai tornatermek építésére, a nemzetiségi oktatás céljait szolgáló általános iskolai tanteremépítésre, tanteremépítésre az általános iskola alsó négy osztályának helyben történõ oktatására, az alap- és középfokú oktatás diákotthoni férõhelyeinek létesítésére és életveszélyessé vált általános iskolai tantermek kiváltására.
A törvény alapján különösen a tornatermek építésében számottevõ eredmények születtek. Ha most a jelenlegi kormányzat az 1996. évre a támogatható célok körét és a támogatás mértékét szûkíteni volt kénytelen, ez nem abból fakadt az oktatás területén sem, hogy ne ismerné el az 1992-ben kitûzött célok fontosságát, hanem a költségvetés sanyarú állapotából.
Az 1992. évi eredeti törvény is azt mondotta ki, hogy a költségvetés helyzetétõl függõen az új, induló céltámogatási igényekre vonatkozóan az Országgyûlés az éves költségvetési törvényben szûkítheti a célok körét, módosíthatja a támogatási arányokat.
Ismeretes, hogy a rendszerváltás során örvendetesen erõsödõ magángazdaság ebben az átmeneti idõszakban még sem költségvetési befizetéseivel, sem egyéb formában nem erõsítette a költségvetés pozícióit, amellett kiadásai nem csökkentek, bevételei azonban gyakran bizonytalanná váltak.
Nemcsak az IMF szakértõi, a hazai közgazdászok jelentõs része is állítja, hogy nálunk a gazdasági hatékonyságot meghaladó szinten mûködik a szociális elosztás rendszere.
Az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének képviselõi a törvényjavaslatot abból az alapállásból közelítették meg, hogy a költségvetés és az államháztartás pozíciói nem olyan rosszak, mint ahogy ezt a kormány állítja. Ezért nem indokolt a céltámogatások körének szûkítése és a támogatási arányok csökkentése.
A módosító indítványok többsége ennek megfelelõen részben a támogatások körének bõvítésére, részben pedig az 1992. évi törvényben szereplõ támogatási arányok visszaállítására irányult.
A támogatási arányok csökkentését 50-40 százalékról 40-30 százalékra a bizottság többsége kényszerûségbõl tudomásul vette, mert nem tudott elvonatkoztatni a költségvetés valóságos helyzetétõl. Nem támogatta ennek megfelelõen azokat az indítványokat, amelyek továbbra is a költségvetés 50-40 százalékos részesedését irányozták elõ, illetve az 50 százalékos részesedés 70 százalékra való emelését javasolták.
Helyesnek tartotta ugyanakkor, hogy a nemzetiségi oktatás céljait szolgáló általános iskolai tanteremépítésre 1996-ra is pályázhatnak az önkormányzatok, s hogy támogatást igényelhetnek az életveszélyesnek nyilvánított tantermek kiváltásához.
Új elemként értékelte, hogy a módosító törvényjavaslat az általános iskolai tanteremfejlesztésben ösztönzi a községi önkormányzatok társulását, mert pályázati lehetõséget azoknak biztosít, ahol a tankötelezettség a községekben együttesen meglevõ tantermekben nem teljesíthetõ és a társulási megállapodás legalább öt évre szól.
A bizottság többsége nem tudta támogatni a jelen gazdasági feltételek között azt a javaslatot sem, amely tanuszodák építésére, városi sportcsarnokok létesítésére kíván pályázati lehetõséget és támogatást biztosítani.
De kapcsolódó módosító indítványt nyújtottunk be egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselõtársunk, Toller László és Tóth István módosító indítványához azon önkormányzatok pályázati lehetõségének biztosítására, ahol még nem épültek iskolai tornatermek és az iskola sportudvarral sem rendelkezik, vagy a meglevõ szabadtéri sportlétesítményei felújításra szorulnak.
Indokolásul elég talán arra hivatkozni, hogy így a legszegényebb, nemcsak tornateremmel, de sportudvarral sem rendelkezõ önkormányzatok pályázhatnak. Az elõterjesztéssel ellentétben a bizottság többsége nem tartaná szerencsésnek, ha a testneveléssel kapcsolatos pályázati lehetõségek 1996-ban teljes egészében szünetelnének.
A kapcsolódó módosító indítványban szereplõ szerény célok és a támogatás mértéke lényegesen nem befolyásolhatja a költségvetés helyzetét. Igen alapos és beható vita után támogatta a bizottság azt az ugyancsak ellenzéki képviselõtõl származó módosító indítványt is, amely nem kívánta kizárni a pályázat lehetõségébõl azokat az önkormányzatokat, amelyek az alap- és középfokú diákotthoni ellátás férõhelyeit kívánják bõvíteni és ehhez kérnek központi támogatást.
Összességében az a többségi vélemény alakult ki, hogy a törvénymódosítással a nehéz gazdasági helyzetben szûkül ugyan az oktatási céltámogatások mértéke és szerényebb a támogatandó célok köre is, de a törvényben a magyar vidék elleni merényletet látni - miként ez az általános vitában elhangzott - enyhén szólva nem több hatásvadász szónoki fordulatnál. Hiszen a csökkentések még nem veszélyeztetik az 1992-ben megalkotott törvény alapvetõ célkitûzéseit. Ezért a beterjesztett törvényjavaslatot - módosító indítványainkkal - elfogadásra ajánljuk. (Taps.)