DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Önök a kormány elõterjesztését tartják ugyan a kezükben, de ez a kormányelõterjesztés szóról szóra megegyezik az egészségpénztár és a nyugdíjbiztosítás önkormányzatának elõterjesztésével.
A javaslat elõtörténetérõl tudniuk kell, hogy a két önkormányzat már egy évvel ezelõtt, tavaly is hasonló megoldáson gondolkodott. Annyi volt azonban a tavalyi javaslat és a jelenlegi között a különbség, hogy tavaly nem szerepelt a javaslatban a tõkére vonatkozó elengedési lehetõség, csupán a büntetõkamatok és a rendbírság elengedésének lehetõségét mérlegelték. A két biztosítási önkormányzat nem tudta tavaly beterjeszteni ezt a javaslatát, ezért az idén, amikor a társadalombiztosítási adósságok továbbra is megállíthatatlan nagyságrendben növekedtek, újra elõvette ezt az indítványt és bizonyos eltéréssel - a kormányon keresztül - a parlament elé terjesztette.
Az eltérés azonban lényeges eltérés: ismereteim szerint elsõsorban a nyugdíjbiztosítás önkormányzata ragaszkodott ahhoz, hogy ne csak a rendbírság és a büntetõkamatok kerüljenek elengedésre, hanem érintse a tõketartozásokat is ez a moratórium. A kormány tehát tudatában annak, hogy itt bizony komoly ellenérdekeltségek is felvethetõk és komoly hiányosságok is vannak, nem adta vissza a két önkormányzatnak ezt az elõterjesztést, abból a megfontolásból, hogy kerüljön ez a parlament elé, hiszen ha ennek az intézkedésnek egyáltalán van értelme és haszna, csak itt és most, ebben az évben, év végén vagy jövõ év elején lehet.
Eredetileg négy részbõl, négy intézkedéscsomagból állt volna ez az akció. Az egyik része lett volna az, amit önök is ismernek: ez a moratórium- lehetõség. A másik része egy bónuszjavaslat lett volna, amelyik azt kívánta megfogalmazni, hogy mi legyen azokkal a járulékfizetõkkel, akik tisztességesen teljesítették fizetési kötelezettségeiket.
(16.10)
Önöknek tudniuk kell, hogy a társadalombiztosítási járulékfizetõk 40 százaléka fizeti rendszeresen, tisztességesen, tartozás nélkül a kötelezettségeit, ezért tehát nagyon fontos lett volna egy ilyen intézkedés mellett ezeket is valamilyen módon megjutalmazni, valamilyen bónuszlehetõséget az elõterjesztésben megfogalmazni, hiszen ebben az esetben ez az üzenet - amit nagyon sokan kritizálnak-kritizálunk - valóban nem lett volna vagy nem lenne félreérthetõ.
Az akció harmadik része egy szigorító intézkedéscsomagot ölelt fel, amely részben a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítását, részben a csõdtörvény, részben az adózás rendjérõl szóló törvény, részben pedig a polgári törvénykönyv módosítását ölelte volna fel, hiszen mindezekhez a rendelkezésekhez hozzá kell nyúlni, ha azt akarjuk, hogy szigorodjék a járulékfizetési fegyelem.
Negyedrészt: egy nagyon fontos eleme volt-van ennek az akciónak. A társadalombiztosítás a kormánygaranciával megkötött világbanki kölcsönt arra kívánja, akarja felhasználni, hogy legyen végre egy tisztességes, naprakész járulékfizetési számlarendszer, amely nem kéthónapos késéssel tájékoztatja a járulékfizetõt, a munkáltatót társadalombiztosítási tartozásairól vagy társadalombiztosítási egyenlegérõl, hanem azonnal tud értesítést küldeni, azonnal tud intézkedni a végrehajtásról is akkor, hogyha jelentõs elmaradások vannak.
Jelenleg is folyik még a vita és az egyeztetés a két biztosítási önkormányzat között, és ismereteim szerint legjobb esetben - a két önkormányzat egyetértése esetén is - jövõ év második félévében van esélye annak, hogy ez a folyószámla-rendszer végre megvalósul.
Itt tehát most csak a négy intézkedésbõl álló csomag elsõ részét láthatják, és ez érthetõen elégedetlenséget, félreértést okoz.
Mit lehetett itt egyáltalán tenni? Mérlegelnünk kellett, hogy visszaadja-e a kormány, visszaadja-e a parlamenti bizottság a két önkormányzatnak ezt a javaslatot, és további egyeztetésre hívja fel õket, további vitákat indukálva, vagy - belátva, hogy az önkormányzatok a maguk érdekkörében nem jutnak tovább - befogadja plenáris vitára ezt az elõterjesztést, és a parlament, a parlamenti frakció saját maga fogalmazza meg azokat a jobbító módosító indítványokat, amelyek teljessé tehetik ezt az elõterjesztést.
Hadd mondjak néhány szót a konkrét helyzetrõl, tisztelt képviselõtársaim - bár önök most, az ülés megkezdése elõtt, pótlólag megkaptak egy tájékoztatót, amit szíves figyelmükbe ajánlok, és nagyon kérem, hogy olvassák át. Mirõl szól ez? Arról szól, hogy a társadalombiztosítás adósságai 1989 óta hússzorosára növekedtek: 1989 végén 10 milliárd volt a társadalombiztosítási alapok kintlévõsége, most pedig, a nyolcadik havi zárás adatai szerint 192 milliárd forintot tesz ki. Láthatjuk, hogy az adósságok jelentõs növekedése '91-ben, '92-ben volt. Azóta - '93-ban és '94-ben - valamit csökkent ez a trend, valamit mérséklõdött az adósságnövekedés üteme, ami arra mutat, hogy talán konszolidálódik a gazdaság, bizonyos járulékfizetési rend mégiscsak kezd helyreállni.
Nagyon fontos a kintlévõség összetétele. A járuléktartozás a 192 milliárdból több mint 180. Ebbõl mintegy 50 milliárd forint az egyéni vállalkozók, társas vállalkozások, ügyvédek és más egyéb szabadfoglalkozásúak - például elõadómûvészek - körébõl összetevõdõ járuléktartozás; mintegy 106 milliárd forint a gazdálkodó szervezetek és 3 milliárd a költségvetési intézmények járuléktartozása. Nem érdektelen azt a tényt is figyelembe vennünk, hogy a kintlévõség, a tõketartozás 150 milliárd forint, mert 41 milliárd ebbõl a 190-bõl a büntetõkamat, a banki kamat és a rendbírság.
A 150 milliárdos járuléktartozás 57 százaléka tulajdonképpen olyan vállalatok, gazdálkodó szervezetek járuléktartozása, amelyek csõdeljárás alatt vannak, felszámolás alatt vannak vagy egyébként is járulékfizetési megállapodást kezdeményeztek a társadalombiztosításnál. Ezért tehát valószínûsíthetõ az, hogy ezeknek a tartozásoknak egy része e nélkül a moratóriumrendelet nélkül sem lesz behajtható, ezt sem tudja megszerezni a társadalombiztosítás.
A társadalombiztosítás tisztségviselõi szerint ebbõl az akcióból ez év végéig mintegy 10 milliárd forintot, a következõ év elsõ félévének lezárásáig, az akció lezárásáig esetleg egy* újabb 5 milliárd forintot lehet megszerezni. Tehát a 195 milliárd forintból jó esetben is mindösszesen 15 milliárd forintra lehet szert tenni - bár kétségtelen, hogy erre a 15 milliárd forintra a társadalombiztosításnak az idén is és jövõre is rendkívül nagy szüksége van.
Éppen ezért kérdés az, lehet-e ezt a rendelkezést optimalizálni, és mit kell tenni azért, hogy mindenki számára elfogadható legyen: segítsünk a társadalombiztosításnak is, valamit javítsunk az elszámolások rendjén és tulajdonképpen a járulékfizetési fegyelmet se csorbítsuk. Be kell emelni azokat az akciókat ebbe a törvénytervezetbe, ebbe a javaslatba, amelyek abból kimaradtak.
Mi például felülvizsgálandónak tartjuk azt, hogy el lehet-e engedni tõketartozást. Nagyon határozottan az a véleményünk - legalábbis a szocialista frakció szociális munkacsoportjában -, hogy meg kellene gondolnunk, tõketartozást elengedjünk-e, és errõl a kérdésrõl még további egyeztetéseket kívánunk - de a javaslatunkkal egy héten belül a tisztelt Ház elé lépünk.
Az a véleményünk, hogy nem kellene ezt a moratóriumot érvényesíteni a csõdeljárás, felszámolási eljárás alatt állók körére, és abban a körben, ahol már egyébként is fizetési halasztást kaptak a társadalombiztosítástól, ahol a fizetésekre megállapodás született.
A szigorító intézkedésekre ebben a törvényben is határozottan utalni kellene - nevesítve és határidõzve õket -, függetlenül attól, hogy egy hónap múlva tárgyalni fogjuk a társadalombiztosítási II. törvényt. Szükség van garanciákra: tudnia kell az állampolgárnak, tudnia kell a járulékfizetõnek, hogy milyen szigorításokra számíthat.
Fontos rögzítenünk az ebben a moratóriumakcióban résztvevõk vagy részesültek hátrányait, hogy ha most megkapják ezt a kedvezményt, akkor milyen más kedvezményben nem részesülhetnek.
Ezzel egy idõben, szerintünk fontos rögzíteni azoknak az elõnyét, akik nem vettek részt ebben az akcióban. Olyan intézkedésre gondolunk például, hogy ha lesz szó - éspedig lesz szó - társadalombiztosítási járulékcsökkentésrõl, akkor a társadalombiztosítási járulékcsökkentésben ne azonos arányban részesüljenek azok, akik ebben a moratóriumi akcióban kedvezményeket kaptak, és kapják meg a kedvezményt, a járulékcsökkentést teljes körûen azok a járulékfizetõk, akik tisztességesen teljesítették a kötelezettségeiket.
Szeretném megerõsíteni azt is, hogy a társadalombiztosítási intézményrendszer számára ugyancsak határidõt kell adnunk. Nem mindegy, hogy a világbanki projektbõl jövõ év elsõ félévének végén vagy csak év végén áll-e fel egy számítógépes nyilvántartó rendszer. Halaszthatatlan, hogy a több mint egymillió - 1 millió 300 ezer - folyószámlából minél többet ismerjen a társadalombiztosítás, és azt a 375 ezer folyószámlát, amit nem tekint élõnek, amit tisztázatlan folyószámlának kell hogy tartson, jelentõs nagyságrendet fel tudjon számolni. Ez a helyzet ugyanis ma jelentõsen befolyásolja a társadalombiztosítás kintlévõségeinek a nagyságrendjét.
Igen, egyetértek azokkal a képviselõtársaimmal, akik úgy vélekednek, hogy ha itt vérre menõ csatát folytatunk néhány tíz millió forintról, ha vérre menõ csatát folytatnunk másfél-kétmilliárdról, amit a nyugdíjasoknak szeretnénk adni, akkor igenis közösen kell gondolkodnunk azokról a jobbító javaslatokról, amelyek a társadalombiztosítás számára bevételt jelenthetnek anélkül, hogy a társadalombiztosítási járulékfizetési fegyelmet valamilyen formában is fellazítanánk.
Ezekkel a módosító indítványokkal együtt, ezekkel kiegészítve tudjuk tulajdonképpen ezt a törvényjavaslatot támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(16.20)