SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végre valahára - mondhatja a figyelmetlen szemlélõ, amikor meghallja a hírt: a kormány törvényjavaslatot terjesztett be a társadalombiztosítás kintlévõségeinek rendezése érdekében. Hiszen a kinnlévõség mértéke már a csillagászati nagyságot érte el, 180-190 milliárd forint. Mennyi mindent lehetne tenni ebbõl a pénzbõl? Például egy-két évig ingyen adhatnánk az összes támogatott gyógyszert. Kiigazíthatnánk belõle az értékvesztett nyugdíjakat. Rendezhetnénk az egészségügy áldatlan bérviszonyait. Ha befolyna - de nem folyik. Ha megvizsgáljuk, mire számíthatunk, rögtön elmúlik a képzeletünk szárnyalása.
Mire számít a beterjesztõ? Körülbelül 5 milliárd forint bevételre 30 milliárd forint elengedése fejében. Így már persze nem tûnik olyan jó üzletnek. De azért legyünk méltányosak: 5 milliárd forint befizetés még mindig több, mint 35 milliárdnyi be nem hajtható követelés.
De vajon mit fizetünk ezért az 5 milliárd forintért? Hát elõször is képzeljük el magunkat azoknak a helyébe, akik rendszeresen és hiánytalanul fizetik a járulékot. Egyszer csak arról értesülnek, hogy ha a tb számlája helyett kötvényekbe fektették volna a pénzüket, akkor most nemcsak hogy kamatmentes hitelhez jutottak volna, hanem még a tõketartozásuk 36 százalékát is elengedték volna. Persze csak most az egyszer - ígéri a törvény indoklása, ami, mint tudjuk, senkit sem kötelez semmire.
Vajon javítja-e a járulékfizetési fegyelmet ez a lépés, vagy azt az érzést erõsítjük hosszú idõre, hogy a közterhek törvény szerinti fizetése csak ráfizetést okoz a vállalkozónak? És vajon hogyan értelmezzük a büntetõ törvénykönyv 310. §-át, amikor az adós a moratórium hatására egyszer csak fizetõképessé válik? Csak nem az adósságelengedés lendítette fel drámai gyorsasággal az üzletmenetét?
Természetesen lenne egy ehhez hasonló akciónak indokoltsága is. Az adósok egy része ugyanis véletlenül került ebbe a helyzetbe. A társadalombiztosítás nyilvántartási rendszere nagyon rossz, egyszerûen minõsíthetetlen. Az adósok egy része ugyanis nem értesül arról, hogy õ adós. S mire ez kiderül, addig a banális adósság a késedelmi pótlékok miatt hatalmasra duzzadhat. Már csak azért is, mert a közben teljesített befizetéseit a késedelmi pótlék csökkentéseként írja jóvá a tb, így a vállalkozó tõketartozása folyamatosan növekszik. Szó sincs arról, hogy rendszeres számlaegyenleget kapnának a gazdálkodók, sõt addig is hónapok telnek el, amíg maga a tb tisztán tudja látni egy járulékfizetõ helyzetét. Mindez annál az államigazgatási szervnél fordul elõ, amelynek a mûködési költségei négy év alatt a hétszeresükre növekedtek.
Úgyszintén nem segít a gazdálkodók helyzetén, hogy havi késedelmi pótlékot számláznak, ami azt jelenti, hogy egyetlen napi késés esetében is egy teljes havi késedelmi pótlékot számolnak fel, és ez a legbecsületesebb céggel is elõfordulhat, és akkor ez egy egész egyhavi késedelmi pótlék kifizetését fogja szükségessé tenni.
Mikor is lenne értelme egy ilyen rendelkezésnek, egy ilyen intézkedésnek?
Elõször is akkor, ha a tb számviteli rendszere megfelelne azoknak a követelményeknek, amelyek lehetõvé tennék az adósok idõbeni értesítését és az adósság mielõbbi pótlását. Bármennyire is megdöbbentõ nagyságú a kintlevõség, nem lenne helyes következtetés, hogy a járulék-nemfizetés egy általános, bevett szokássá vált az országban. Az adósság túlnyomó része néhány nagy állami cég adóssága. A MÁV például egymagában a kintlevõségek egyharmadával tartozik.
Másodszor: a tb adósságbehajtási magatartását szektorsemlegessé kell tenni. A legnagyobb adósoknál meglepõ módon nem fordult még elõ, hogy lefoglalták volna az igazgató szolgálati gépkocsiját, ami egyébként a kis, apró cégeknél nem nevezhetõ precedens nélkülinek.
Harmadszor: célszerû lenne a kintlevõségek minõsítési rendszerét kidolgozni a pénzintézetekhez hasonlóan, hogy az ilyen viták során tudjuk, mekkora összegért harcolunk valójában, és mekkora az a hányad, amelynél a megtérülési esély minimális. Ennek kell meghatározni az intézkedéseink súlyát. Amennyiben a kintlévõségek túlnyomó része behajthatatlan, akkor a drákói szigortól hiába várunk eredményt. Ezek hiányában egy ilyen akciónak inkább csak hátránya van, mint eredménye.
Így az elõterjesztésnek csak egyetlen pontját tudjuk támogatni, ami az 1000 forint alatti tartozások eltörlését javasolja. Feltehetõleg ez jelentõsen csökkenti azt a papírmennyiséget, amellyel a tb apparátusának meg kell majd küzdenie.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a jobb oldalon.)