DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A részletekre térve se mondhatok mást, mint amit az általános vitában mondtam, azt tudniillik, hogy rosszul szolgálja törvényjavaslatunk az ügyet, amikor a mûtárgyak iránt érdeklõdõ vásárlót szerzõi díj, illetve járadék címén további 6 százalék levonásával kívánja sújtani. Hogy mindez világos legyen, engedjék meg, hogy röviden, mintegy utalásszerûen térhessek ki a hazai mûkereskedelem leghétköznapibb jelenségeire, illetve az ott érvényesülõ tendenciákra.
Ha valaki ismert vagy ismeretlen mûvész mûkereskedõnél értékesíti alkotását, azon nyomban 25 százalék áfát köteles befizetni. Ezért rendszerint ma már az alapár kialakítása is úgy történik, hogy lehetõség szerint ne érintse túlságosan érzékenyen az áfa kifizetése az alkotót. Ezután jön a mûkereskedõ. Valamibõl fenn kell tartania az üzletét, galériáját - fûteni, világítani stb. -, fizetni az alkalmazottakat, befizetni a 40 százalék nyereségadót és biztosítani saját hasznát, ami a legszerényebb számítások szerint is 30 százalék körül alakul, de ezt is terheli a 25 százalék áfa. Így úgyszólván pillanatok alatt emelkedik kétszeresére-háromszorosára, sõt többszörösére a mûtárgy ára. És mindezt a vásárlónak, illetve a gyûjtõnek kell leszurkolnia. Mindezek tetejébe jön a törvénytervezet által bevezetni kívánt 5 százalék szerzõi díj, illetve járadék, továbbá az 1 százalék kulturális járulék, amit a köznapi beszédben általában csak giccsadónak szoktak nevezni.
Mindezzel szemben ha ezért vagy azért a gyûjtõ kénytelen megválni mûtárgyától vagy mûtárgyaitól, csupán 100 ezer forintig élvez adómentességet, ezt meghaladó bevételét egyéb jövedelmeihez számítják, és ugyancsak keményen adóztatják. Tiborc panasza örömóda ahhoz képest, amit a mai mûgyûjtõ adhatna elõ.
Mindezek után bárki tárgyilagos szemlélõ elõtt világos lehet, hogy a legkevésbé sem tisztességes a szóban lévõ 6 százalékot a vásárló nyakába sózni. És ha már annyira szívén viseli a kormány a mûvészek sorsát, miért nem adja abból a támogatást, amit a fentiek szerint különbözõ címeken elvont: az alkotók 25 százalékos áfájából, a mûkereskedõk adójából stb. Ez volna ugyanis az egyedül tisztességes, nem pedig az állampolgárok pénztárcájának terhére gavallérnak lenni. Eléggé el nem ítélhetõ orcátlanság! Micsoda képtelenül antidemokratikus, antihumánus álláspont és elvadult etatizmus málhás szamárnak nézni az állampolgárt, akinek csak egy kötelessége lehet, hogy szó nélkül, némán szolgálja az államot és fizessen, mint a köles.
Itt szeretném leszögezni, hogy az adóztatásnak ezúttal és ebben az esetben is megvannak a maga ésszerû határai.
(17.30)
"A határ a csillagos ég" jelszó ezúttal sem vezethet eredményre, csak negatív folyamatokat indukálhat, feketepiacot és a túladóztatás kijátszását. A kevesebb ezúttal is több, a "Kleine Fische gute Fische" elv alkalmazása esetünkben is többet eredményez.
Hallomásból értesültem, hogy a mûvelt Nyugaton mindent megtesznek a valódi értékeket elõnyben részesítõ mûgyûjtés védelmére. Angliában, Franciaországban, Olaszországban az adójából írhatja le a vásárlásait a valódi értékeket vásárló mûgyûjtõ. Miért nem követjük ebben is Európát? Miért futunk bizonytalan és vitatható jogelvek átvétele után?
Mert nézzük csak meg közelebbrõl is az úgynevezett követõ jogot. Egész logikája félcsipõjû, biceg, részigazságokra épül. Ha ugyanis a szerzõi díjigény fõ forrásának nem a végzett munkát, a létrehozott mûalkotást, hanem a kereskedelmi értéknövekedést tekintjük, akkor járulékot is csak az után a mû után indokolt fizetni, amelynél valóban bekövetkezett az értéknövekedés, mindez pedig korántsem minden mûalkotás utóéletében valósul meg. És micsoda dolog azzal érvelni valamely jogintézmény helyességét és életrevalóságát illetõen, hogy az adott megoldási forma milyen elterjedtségnek örvend a nagyvilágban. Az adókkal, járulékokkal agyongyötört magyar állampolgár csak a saját létfeltételeihez igazított törvényhozást tekintheti elfogadhatónak, megfelelõnek. És micsoda okoskodás a múzeumokat és a muzeális gyûjteményeket kivenni a díj- és járadékfizetés alól. Mindezt egy olyan országban, ahol naponta hangzik el a parlamentben és azon kívül, hogy itt polgári viszonyok kialakítása folyik, hogy itt jogállam van, amelyben az állampolgárok szabad és megbecsült emberek, akiket semmi hátrányos megkülönböztetéssel nem sújthat az általuk fenntartott állam.
A mi elveinkkel nem egyeztethetõ ez az eljárás. Mi, mint a nevünk is mutatja, a polgár oldalán állunk. Mindamellett csak zárójelben jegyezném meg, ne higgyék, hogy a mûgyûjtõk mindegyikét felveti a pénz. Mindennek van non plus ultrája végül, hogy a szerzõi díjat és a járulékot az 1992-ben létrehívott Magyar Alkotómûvészi Alapítvány kapja. Ez az intézmény tudomásom szerint egymilliárd feletti összeget kapott az induláskor. Miért nem sáfárkodik megfelelõen a kapott pénzzel? Úgy tudom, az alapítványt kuratórium mûködteti, de hol a társadalmi ellenõrzés, a parlamenti pártok felügyelete? Tudomásom szerint ennek a szervezetnek korántsem minden ipar- és képzõmûvész tagja, szép számmal tagjai viszont írók és zenészek is. Mi indokolja hát, hogy tõkéjének feltöltését csupán a mûgyûjtõk pénzeibõl végezzék.
Száz szónak is egy a vége: meggyõzõdésünk, hogy a mûvészet támogatása elsõsorban a mûvészeti piac stabilitásától, fejlesztésétõl várható. Ez pedig csak akkor érhetõ el, ha az állam lemond a mûvészet elõbbiekben jelzett lelketlen adóztatásáról.
Jelen viszonyaink szerint világelsõk vagyunk az adóztatás és a járulékok fizetése tekintetében. Ezzel szemben teljesen ismeretlen a mûkereskedelem támogatása, holott a világon mindenütt elfogadott helye és szerepe van a mûkereskedelemnek az adott ország kultúrájának megismertetése, elfogadtatása és a kortárs mûvészet támogatása terén.
Az elmondottak után is csak azt tudom megismételni, amit az általános vita alkalmával is elmondtam: vonják vissza e szerencsétlen tervezetet, dolgozzák át és nyújtsanak be újat, mely minden érdekelt fél számára elfogadható, és amelyre nyugodt lélekkel mondhatjuk ki a határozott igent. Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)