DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Megint köszönöm a szót. Szerencse, hogy csak két pontból áll ez a bizottsági ajánlás és - mondjuk - nem tizenháromszor fogok megjelenni az emelvényen, pontonként részletezni és indokolni a módosító indítványokat.
Eltérõ a véleményem Kávássy képviselõtársamtól, mert ezt a törvényjavaslatot nem kell visszavonni. Az a helyzet állt elõ, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisített formai okokból egy végrehajtási rendeletet, egy miniszteri rendeletet, és december 31-ig van módja és lehetõsége a hiányosságot az Országgyûlésnek pótolni. Miután szükség van erre a járulékra, az Országgyûlésnek igenis törvényt kell alkotnia, de annak a tudatában - és azt hangsúlyoztam korábban is - hogy át kell gondolni és minél hamarabb az Országgyûlés elé kell terjeszteni egy olyan, szerzõi jogról szóló új törvénykoncepciót, amely teljes egészében a modern viszonyokhoz igazítja a szerzõi jogosítványokat. Hisz ennek a törvényjavaslatnak az egyik lényeges eleme, hogy bizonyos esetekben a szerzõi díj részévé teszi, hogy ha egy kereskedelmi tevékenységet folytató vállalat egy adott mûtárgyat: festményt, grafikát, számozott rajzot értékesít. És valóban elgondolkoztató, hogy miért éppen egy vagyontárgy átruházásához kötjük a szerzõi díjfizetést, mert ebbõl olyan helyzet állhat elõ, hogy minél többször cserél gazdát egy vagyontárgy, annál többet kap a szerzõ, és adott esetben, ha egy nagy értékû festményt megvesz egy múzeum, akkor annak a festménynek az alkotója az életében egyetlenegyszer kap egy ilyen szerzõi díjat és soha többet nem kap. De ezeknek a lényegi dolgoknak az átgondolása valóban nem ennek a törvényjavaslatnak a feladata, hanem egy késõbbi jogalkotási feladatnak.
Ami miatt én a 2. pontnál lévõ módosító indítványomat benyújtottam és amiért szóban most indokolom, hogy elkerüljem annak a félreérthetõségét, hogy ezáltal a múzeumokat és a muzeális közgyûjteményeket kívánnám hátrányos helyzetbe hozni. Tudnillik a jogalkotó elõírja, hogy bizonyos esetekben meg kell fizetni ezt az öt százalékos díjat, ami részben a szerzõi jogdíjhoz kapcsolódik, részben pedig egy olyan mecenatúrához, amely az oltalom lejárta utáni mûvek esetében kell hogy megfizettessék, és amelybõl aztán a kortárs mûvészeket támogatják. Mind a két cél helyes.
Az egyik az alkotót akarja, illetõleg a védelmi idõ alatt a jogutódokat anyagi juttatásban részesíteni, a másik pedig egyfajta támogatást akar adni a jelenlegi képzõmûvészeknek. Igenám, csak az a furcsaság ebben a törvényjavaslatban, hogy mentesíteni akarja az állam mind a szerzõi jogdíj fizetése alól, mind a díjfizetés alól a múzeumokat, illetõleg a muzeális közgyûjteményeket. A korábbi végrehajtási rendelet egy felemás megoldást tartalmazott. Tudniillik ha élt a szerzõ, akkor a múzeumnak és a muzeális közgyûjteménynek is meg kellett fizetni a szerzõi jogdíjat. A javaslat ehhez képest teljes egészében mentesítené a múzeumokat és a muzeális közgyûjteményeket mindenfajta díj-, illetve járulékfizetés alól. Ez az, ami véleményem szerint elképzelhetetlen. Az államnak nem oly módon kell segíteni a múzeumokat és a muzeális közgyûjteményeket, hogy értékes mûtárgyakat szerezzenek be, hogy látszólag mintegy adományként elegendi ezt az öt százalékos díj fizetését.
(17.40)
Hiszen olyan minimális az a költségvetési keret, amibõl beszerezhetik a múzeumok, illetõleg a közgyûjtemények, hogy az 5 százalék számukra igazából nem megoldás. Éppen a mai újságokban közölték azt, hogy ezek a múzeumok, közgyûjtemények olyan siralmas anyagi helyzetben vannak, hogy nem a beszerzésük, a mûködésük van veszélyben. A költségvetés tárgyalása során sokkal inkább figyelmet kellene az Országgyûlésnek arra fordítani, hogy a jogegyenlõség elvét betartsa, hogy aki vásárol - függetlenül attól, hogy múzeum vagy egy magánszemély -, fizesse meg azt az 5 százalékot, hiszen az a szerzõt illeti.
Ha kimondjuk, hogy a szerzõi jogdíj része ez az 5 százalék, akkor az állam egyszer odaadja, ha egy magánszemély vásárolja meg, egy vállalat vagy pedig egy iskola, a másik kezével viszont a szerzõtõl mindjárt vissza is veszi, mert azt mondja, hogy ha múzeum vagy muzeális közgyûjtemény veszi meg, abban a pillanatban már nem a szerzõi jogdíj része, mert a megfizetése alól felmentést adott bizonyos intézményeknek.
A jogegyenlõséget vizsgálva tartom elfogadhatatlannak, hogy az állam egy ilyen kegyes gesztust gyakoroljon - mint ahogy itt, az elõbb a tb-tartozások elengedésénél hallottuk -, hogy nagylelkûen elengedjen fizetési kötelezettséget a saját maga irányában, másokkal szemben viszont következetesen behajtassa azokat. Véleményem szerint egyenlõ helyzetbe kell hozni a beszerzések esetében a múzeumokat és az egyéb magánszemélyeket, illetõleg az egyéb társaságokat, viszont a költségvetésben a múzeumok számára a mûködést biztosítani kell.
Én a magam részérõl elfogadhatónak tartom Balsai képviselõtársamnak azt a módosító javaslatát, amely a jelenlegi állapotot törvényerõre emelné, vagyis mentesítené abban az esetben a múzeumokat és a muzeális közgyûjteményeket a díjfizetés alól, ha a szerzõ már nem él.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)