DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Én is vidéki képviselõ vagyok, ha nem is olyan szerencsés, hogy egyéni körzetben nyertem, egy megye küldött ide a Házba erre a ciklusra. Az elõttem felszólaló képviselõtársam szintén vidéki képviselõ. Talán nem is furcsa, hogy teljesen másként látjuk az expó megrendezésének a kérdését, hiszen nem egy helyen ülünk.
Nagyon érdekes volt számomra, amit hallottam, hogy - ha jól emlékszem, de felírtam - 21:6 arányban szavaztak a polgármester urak az expó ellen Hévíz környékén. Már majdnem úgy vagyok, mint Bush elnök, hogy össze kellene tépnem az elõre megírt beszédet, mert annyiféle benyomás ért az eddigi tanácskozás, illetve vita során, hogy néhány dolgot szinte már nem is kellene elmondanom. De azt feljegyeztem magamnak, hogy mindenképpen el kell mondanom, hogy Balatonbogláron - a térség hasonló részén - ha jól emlékszem, augusztus 23-án volt egy tanácskozás, és ezen az expófórumon Somogyország nagyon kiállt az expó mellett. Még Somogy megye képviselõ-testületének, a megyei közgyûlésnek az elnöke is aláírta ezt a felhívást, amely bizonyára valamennyi képviselõtársam rendelkezésére áll.
(10.20)
Itt, a világkiállítás lemondásáról szóló vitában nagyon sokan szólaltunk fel, s hogy ennyien kívánunk szólni, szerintem nem csak a szembenállást és a különféle érvek bizonygatását jelenti, de jelképezi azt is, hogy nagyon fontos döntésrõl van szó. Nagyon fontos és nagyon felelõsségteljes döntésrõl, még akkor is, ha sokan azt gondoljuk, hogy ez már valahol eldöntetett. A vita során pro és kontra sok minden elhangzott; én már kampányelemeket is véltem felfedezni, amikor itt Baráth Etele és az SZDSZ képviselõi között finom kis pengeváltás történt - ugye, hamarosan polgármester-választások lesznek.
Felmerülhet tehát a kérdés, egyáltalán érdemes-e a vitát folytatni. Tardos Márton képviselõtársam kimondottan felhívta rá a figyelmünket, hogy döntsünk; de Soós Károly Attila államtikár úr is felhívta rá a figyelmünket. Ha úgy gondoljuk, hogy el van döntve, akkor miért vitatkozzunk? Miért beszélünk az expóról?
Tisztelt Képviselõtársaim! Miért alakult ki bennünk ez az érzés, hogy ez már el van döntve? Hadd hivatkozzam, kedves államtitkár úr, a Fidesz vezérszónokára - emlékszünk, hogy mit mondott -, hogy a világkiállítás lemondása ridegen és magyarul megfogalmazva a koalícióalkotás feltétele volt. Ha ez így igaz, és ez nem kapott még cáfolatot, akkor valóban született valahol egy döntés - a parlament nélkül. Bennem ez már augusztusban felmerült, amikor egy kedves MSZP-s képviselõtársammal egy vitán vettem részt a szombathelyi televízió mûsorában. A riporter feltette a kérdést, hogy látunk-e az ott elhangzottak után és egyáltalán a kormány nyilvánosságra hozott döntése után esélyt arra, hogy lesz expó; erre kedves képviselõtársam azt mondta, hogy nem lesz expó, mert a baloldali többség meg fogja szavazni a kormány kérését. Képviselõtársam vagy jós - vagy nagyon jól ismerte a belsõ döntések mechanizmusát.
Ugyan úgy tûnik tehát elõttem is, hogy az expó lemondása eldöntött tény, miért állok itt akkor mégis, miért veszem ehhez a bátorságot - talán hogy az idõnket pazaroljuk? Nem hiszem, hogy ez idõpazarlás. Ha patetikus lennék, azt mondanám, azért állok itt, mert vétkesek közt cinkos, aki néma - de más oka van ennek. Az egyik az, hogy egy adalékkal szolgáljak - talán az elõzõ felszólalással ellentétben -, hogyan készült a vidék az expóra; s a másik, amirõl talán még nem volt szó, hogy szeretném röviden ismertetni, mit tett a Világkiállítási Programiroda a vidéki rendezvények érdekében, tett-e egyáltalán valamit; s keveset beszéltünk eddig a Magyarország Fesztiválról, hogyan alakult ki ennek a gondolata.
Ellentétben Veér Miklós képviselõtársammal, a hozzám eljutott információk szerint a Nyugat-Dunántúl szinte valamennyi jelentõs települése világkiállítás-párti. Idézhetném a soproni önkormányzat terveit, a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület felhívását, a Gyõr-Sopron-Moson megyei expó társadalmi tanács állásfoglalását, és untathatnám önöket egy csomó felolvasással abból a tucatnyi levélbõl, amely hozzám expóügyben érkezett. Engedjék meg, hogy egy levéllel kivételt tegyek, és a jegyzõkönyv - azaz az utókor - számára Gyõr város polgármesterének levelébõl röviden idézzek: "Gyõr megyei jogú városi önkormányzat közgyûlése 1994. szeptember 8-ai ülésén határozatban nyilvánította ki azt a véleményét, hogy a világkiállítás lemondása Gyõr város számára erkölcsi és anyagi hátrányokat jelent. A város az 1996. évi budapesti világkiállítás megrendezését továbbra is támogatja. A közgyûlés ezen véleményének szeretne hangot adni az Országgyûlésben a város és a megye országgyûlési képviselõi révén, ezért mellékletként csatolva megküldön önnek a közgyûlés határozatát, s egyben megkérem az Országgyûlésben a város véleményének megismertetésére."
Tisztelt Ház! Ha egy héttel ezelõtt sor került volna rám, akkor azt mondhattam volna, hogy elõttem az utódom: Pozsgai Balázs képviselõtársam szólalt fel, aki a gyõri 1. számú választókerület egyéni képviselõje. Pozsgai Balázs barátom nagyon részletesen elmondta azt, amit én is szerettem volna önökkel röviden ismertetni: a gyõri Világkiállítás Alapítvány és személy szerint õ, mint ennek az alapítványnak az egyik kurátora, mit tett a világkiállításhoz kapcsolódó rendezvények szervezése érdekében. Azt hiszem, Pozsgai Balázs érzelmektõl sem mentes expozéjához nem szabad sokat hozzátenni; elmondta, hogy Gyõr és régiója mit kívánt hasznosítani az expó kapcsán. Talán egy dologgal egészíteném ki: Pozsgai Balázs barátom azt mondta, hogy Gyõr várostól nem egészen kapták meg azt a támogatást, amit kívántak. Lehet, hogy õ ezt jobban tudja, mert jobban benne élt ebben a kuratóriumban; azt viszont tudom adatszerûen, hogy '92 végén az önkormányzat 10 millió forintos összeggel hozta létre az alapítványt, és '93-ban ezt plusz 15 millió forinttal támogatta. Lehet, hogy ez nem egy nagy segítség, de ennyi telt a várostól.
Ugyancsak tudjuk már - a Házban többször elhangzott, Szabó Iván részérõl is, Pozsgai Balázs is megerõsítette -, hogy a világkiállítás lemondásának hírére az alapítvány más társadalmi egyesületekkel együtt egy felmérést végzett, nem a kulturális rendezvények mennyisége tekintetében, hanem - és ezt szeretném aláhúzni - a magánvállalkozók befektetése vonatkozásában. Elhangzott a szám: 1,8 milliárd forint, de ez csak Gyõrre és közvetlen környékére vonatkozik. Én hozzátenném ehhez a számhoz, hogy ezek a vállalkozók, legalábbis az írásos vélemények szerint, most kissé megkeseredtek, no nemcsak érzelmi okokból, hanem azért is, mert veszélyben látják vállalkozásaikat. Expó nélkül egyszerûen úgy gondolják, hogy ezek a fõleg idegenforgalmi vállalkozások, amelyeknek egy része kétségkívül mindenképpen életképes egy megfelelõ idegenforgalom és turizmus esetén, nagyon sokuk beruházása vagy pedig a megvalósulás esetén a gazdaságosság mégis veszélybe kerül.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Felszólalásom másik része, ahogy már említettem, választ keres arra, mit tett a Világkiállítási Programiroda a vidéki rendezvények sikere érdekében. És ez talán válasz egynéhány ilyen irányban kimondott kérdésre is - vagy a ki nem mondott kérdésekre.
Röviden összefoglalom, hogy alakult ki az a koordinációs szervezet, amely egységbe kívánta foglalni a vidéki rendezvényeket. 1992 szeptemberében a Világkiállítási Programiroda a Világkiállítási Tanács határozata alapján kiírta az 1996. évi, Budapesten megrendezésre kerülõ szakvilágkiállításhoz kapcsolódó szakmai, elõ-, utó- és kigészítõ rendezvények pályázatát. A térségi fejlesztésekkel kapcsolatos összhang és egyeztetés érdekében a feladatot a Belügyminisztérium településfejlesztési és lakásügyi fõosztályának bevonásával végezték. A bírálóbizottság titkársága is a nevezett fõosztály keretén belül mûködött - vagy még mûködik is. Itt meg kell jegyeznem, hogy a harminc tagú bizottság szakmai és önkormányzati érdekképviseletek küldötteibõl áll. Köztudott, de a pontosság és az összefüggések szemléltetése érdekében megismétlem, hogy a pályázat az elsõ ötletszakaszban, amely '94. március 30-án lezárult, a várakozásokat nagyságrendben meghaladóan 1163 elfogadott rendezvényötletet eredményezett. Visszatérve egy kicsit a saját régiómra, tudomásom szerint Gyõrben 44 ilyen rendezvényrõl, az úgynevezett köztársasági megbízotti régiónak megfelelõ három megyében 105 rendezvényrõl van szó.
A pályázati rendszer végén, amely napjainkban zajlana vagy zajlik, várhatóan 300 olyan rendezvény elfogadására kerülhetett vagy kerülhet sor, amely színvonalában, megrendezésében megüti az úgynevezett hivatalosan elfogadott kapcsolódó rendezvények színvonalát. Ezek az adatok is bizonyítják azt az egyébként köztudott tényt, hogy a világkiállítás milyen húzóerõt jelentett. Hadd hivatkozzam megint Pozsgai Balázsra, aki nagyon plasztikusan elmondta, hogy Gyõr környékén milyen húzóerõt jelentett a világkiállítás; de nemcsak Gyõr környékén, hanem az egész országban nagy húzóerõt jelentett az alkotó energiák felszabadítása tekintetében a világkiállítás. Errõl nagyon szépen beszélt például Homoki János képviselõtársam.
Végül az elõkészületek során alulról építkezve egy valós, minden megyét, nagyvárost és érintett szervezetet bevonó koordinációs szervezet alakult: a Magyarország Fesztivált szervezõ bizottság, amelynek központi szervezete a Világkiállítási Programirodán belül mûködik. Tagjai: városi, megyei önkormányzatok, szakmai és társadalmi szervezetek. A Magyarország Fesztivál, amely az egész országot összefogja, három fõ elemre épülne: az expóhoz kapcsolódó fõvárosi és vidéki országos rendezvények, az expó területén lévõ rendezvénysorozat, valamint az 1100 éves, azaz a millecentenáriumi rendezvénysorozat.
(10.30)
Az összehangolt szervezéshez ma rendelkezésre áll - persze idézõjelbe téve ezt a "ma"-t, mert ez a "ma" bennem mindig kicsi kétkedést vált ki - tehát elvileg még rendelkezésre kell hogy álljon a Világkiállítási Programirodán belül lévõ igazgatóság, a 60 fõs országos expófelelõsi hálózat, a Belügyminisztérium településfejlesztési fõosztályán mûködõ pályázati bírálóbizottság elnöke és titkársága, valamint az a 300 millió forint, amelyet Dióssy képviselõtársam okkal kevesellt. Hölgyeim és uraim, önökön múlik vagy múlna, hogy ez az összeg nagyobb legyen és a vidék fejlesztését szolgálja.
Az elmondottakból kitûnik, hogy valóban felépült egy, az egész országot, a kapcsolódó rendezvényeket összefogó rendszer, amelynek továbbfejlesztésére, mûködtetésére megvoltak a megfelelõ elképzelések. S hol tartunk most? Magyarország Fesztivál helyett, amely - ismétlem - három elemre épült, köztük egyik az expó, és az 1996-os rendezvénysorozatok megtartására, összefogására maga a kormány is és a különféle szervezetek is különféle ajánlásokat tesznek. Véleményem szerint az expó nélkül minden rendezvény pótcselekvés. Megkockáztatom azt is, hogy talán újabb ígérgetés? A világkiállítás kapcsolódó rendezvényei, a Magyarország Fesztivál csak a világkiállítás összefogó erejével illeszkedhetnek egy egységes országképbe. Expó nélkül a Mécs Imre képviselõtársam által is említett fókusz hiányzik. Az összhang megbomlik, mûvészeti és kulturális értékeink feltárása széttöredezik, és várhatóan elmarad az a külföldi és belföldi idegenforgalom-élénkülés, amitõl többet várunk.
Göndör István képviselõtársam azt mondta, hogy becsapták, az országot, ezt a népet - nem tudom, hogy fejezte ki magát. Uraim, a becsapás most folyik, azóta folyik a becsapás, amióta ez a negatív döntés megszületett.
Rosszkedvû következtetéseimet nem folytatom, hiszen a világkiállítás lemondásának negatív társadalmi hatásáról, és az ország, különösen a vidék számára - meggyõzõdésem szerint - gazdaságilag is hátrányos hatásáról már többen, nálam talán ékesszólóbban, megalapozottabban is szóltak.
Tisztelt Ház! Végezetül még egy dologra szeretném felhívni elsõsorban a kormánypárti képviselõtársaim figyelmét. Tudom, nincsenek könnyû helyzetben, én is voltam kormánypárti képviselõ. Néha nehéz a döntést meghozni vagy ellentmondani a döntésnek, mert néha ezt is meg kellett tennem az elmúlt négy év során. Bevallom õszintén, nem gyakran. Nincsenek könnyû helyzetben, fõként a szocialista párti képviselõk, azok a képviselõk, akik eddig eszükkel és szívükkel expópártiak voltak. Lehet, hogy lesznek közöttük, akik tartózkodnak vagy nemmel szavaznak a kormány döntésére. Egy ilyen egyéni döntés megfelelhet lelkiismeretünknek, megfelelhet a választókörzet elvárásának, de nem mentesít a végleges döntés felelõssége alól. Egy kormánypárti képviselõnek, amíg a kormánypárt soraiban ül, mindig vállalnia kell a felelõsséget a végsõ döntésért. Ez a felelõsség önöket terheli. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)