RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Csóti képviselõtársamnak szeretném javasolni, hogy legközelebb ne csak a BIE elnökével és igazgatójával vagy vezetõjével beszéljen, ha Párizsban jár, hanem beszéljen Chirac úrral is, Párizs polgármesterével, aki - emlékezetem szerint - '86-ban mondta le a nem "B"-kategóriás, hanem általános világkiállítást, amely az emberi jogok deklarációjának 200 éves évfordulóján nyílt volna meg '88-ban. Chirac polgármester úr természetesen egy kicsit más szituációban volt, tudniillik õrá, mint polgármesterre az akkor ellenkezõ oldalon álló szocialista kormány hallgatott. S amikor a polgármesternek az volt a véleménye, hogy ezt a világkiállítást Párizsban nem lehet megrendezni, akkor a kormány hallgatott a szavára, azt gondolta, hogy a város polgármestere talán az a kompetens személy, aki ezt meg tudja mondani - és beleegyezett ebbe a lemondásba.
Sajnos ez a szituáció nem következett be Magyarországon. Emlékeztetnék mindenkit - úgy látszik, ma nekem az a dolgom, hogy idõben mindig visszamenjek -, hogy Demszky fõpolgármester urat belekényszerítették abba az együttmûködésbe, amelyben végül is vergõdött. Azt hiszem, a belekényszerítést mindenki elfogadja, hogy nem önként és dalolva csinálta ezt az egész dolgot, hanem a kényszerhelyzetet felmérve, a kisebbik rosszat választva mûködött együtt a kormánnyal. Ez az egyik dolog, amit szerettem volna mondani.
A másik dolog ez a bizonyos régióközpont. Csóti képviselõtársam úgy állította be ezt a dolgot, mintha ez tisztán érzelmi, külpolitikai vagy ilyesfajta ügy lenne. Én sem vagyok ennek igazán szakértõje - talán közgazdászokat vagy szociológusokat kéne megkérdezni -, de hogy régióközponttá válik valami, az nem politikai, érzelmi és egyéb dolog, hanem nagyon erõs gazdasági ügy. Nekem meggyõzõdésem, hogy az az út, amit világkiállítás nélkül ez a város megtett - hogy egyre kevesebb ember dolgozik az iparban és egyre több ember dolgozik a pénzügyeknél, a gazdasági ügyeknél -, az az az út, amelyet nekünk erõsíteni kell, hogy ennek a régiónak a központjává váljunk, és nem olyan utat kell választani, amikor ebben a városban, Budapesten a világkiállítás megvalósítása kapcsán nem a pénzügyesek, nem a bankszakemberek, nem a szolgáltatóiparban dolgozó emberek lesznek többségben, amíg ez a világkiállítás megvalósul, hanem az építõiparban dolgozó emberek, azok, akik ezt az egész világkiállítást meg akarják valósítani, és ez ellenkezõ szociológiai fejlõdést írna le, és egyáltalán nem szolgálná azt a nagyon helyes célt - amivel kapcsolatban teljesen egyetértek Csóti György képviselõtársammal -, hogy ennek a városnak a régió központjává kellene válnia. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)