MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Csóti György hozzászólása figyelemfelkeltõ volt, s ezt az is bizonyítja, hogy immár harmadik vagyok a sorban, aki reagálni próbál az ügyre. Azt hiszem, az õ hozzászólása inkább a lelkekre hatott, s ezt Tardos Márton és Rajk László is jelezte már elõttem.
Amit én szeretnék megjegyezni, az az, hogy azt hiszem, egy kicsit átesett a ló másik oldalára. Tudniillik amikor azt említette, hogy a környezõ országok mennyire sajnálják, és milyen rossz helyzetbe kerültek amiatt, hogy a világkiállítást lemondjuk, vagy le fogjuk mondani, akkor ezek sorában említette Ausztriát is. Természetesen Csóti György is tudja, hogy ez a világkiállítás Bécs-Budapest világkiállításnak indult. Az megérne egy külön misét, hogy Bécs ettõl miért lépett vissza. Nem hiszem, hogy az osztrák demokráciában ne lennének annyira bölcsek a gazdasági szakemberek és politikusok, hogy népük ellenére akarnának valamit megrendezni.
Túl ezen azt is szeretném elmondani, tisztelt ellenzéki barátaim nehogy azt higgyék, hogy mi vidéki képviselõk - de persze nem akarok mások nevében beszélni - ezzel az üggyel nem foglalkozunk. Mondhatom azt is, hogy számomra lelkiismereti kérdés. Az is igaz, hogy az én választókerületem olyan nagy, hogy nem tudok minden polgármestert rövid idõ alatt összehívni, hogy beszéljük már meg a dolgot. És az se biztos, ha mondjuk ötven-hatvan polgármesterrel az ügyet megbeszélem, akkor az érintett települések - Õriszentpétertõl Hegyhátszentmártonig - egyetértenek a polgármesterek állásfoglalásával. Amikor azonban az egyes embert megkérdezem vidékjárásom során, hogy "Na, mi a véleménye a világkiállításról, János bácsi?" - mondjuk Szattán, ahol esõben térdig ér a sár -, akkor a bácsi, meg mások is azt válaszolják, hogy "Ne errõl beszéljünk, képviselõ úr!". Itt a kárpótlással kapcsolatban - meg hadd ne mondjam tovább - milyen megoldásra váró problémáik vannak, amely problémákat kezelni kellett volna az elmúlt idõszakban az akkori kormánynak is, és nagyon várom, hogy ez a kormány is ilyen konkrét ügyekkel minél elõbb foglalkozzon. Tehát nem zsigerbõl szavazok igennel vagy nemmel, mert ez lelkiismereti kérdés. Azonban kérem Csóti képviselõtársamat, hogy a lelkek helyett talán a rációra próbáljon hatni a jövõben. (Taps a bal oldalon.)