DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Miniszter Úr! Amint ön is tudja, az utóbbi néhány évben eltünt a nemzeti vagyon, de megmaradt a részünkre a Blackburn International és megmaradt a Panama Blackburn International, de mondhatnám úgy is, hogy a Fotex, ilyen néven is gondolom, talán Békesi miniszter úr hallott errõl a cégrõl, (Derültség.) megmaradt a részünkre Bognár György, megmaradt Várszegi úr, megmaradt Los Angeles és Las Vegas. Én igencsak kíváncsi lennék arra, hogy miniszter úr milyen módon jutott el oda, hogy érdemesnek tartotta, mondjuk, Bognár Györgyöt a támogatására, és bár a miniszter úr jelezte a Népszabadságban adott interjújában, hogy igaz ugyan, hogy kapott üzletrészt, de az üzletrész el nem adható, nem forgalmazható, nem lehet vele semmit kezdeni, csak azt aztán vissza lehetett adni. Azt nem értem ugyan, hogy miért kellett visszaadni, ha egyszer nem lehetett forgalmazni. Na tény az, hogy miniszter úr végül is ezeknél a cégeknél tanácsadói, szakértõi tevékenységet végzett. Ugyanakkor miniszter úr jelezte, hogy õ nem kutakodó természetû, ön használta ezt a kifejezést, tehát az érintett úrnak, Bognár úrnak a múltjában nem kutatott. Csakhogy kezembe akadt egy 1978. május 3-i Magyar Nemzet, és kezembe került továbbá... (Derültség.)... a Magyarország 1978. évi 27. száma, amely hétnevû szélhámosként, a földkerekség egyik legnagyobb szélhámosaként emlékezett meg Bognár úrról.
Kérdésem: most végül is miniszter úr a Las Vegas kaszinó létesítésében, vagy valamiféle egyéb üzletben miként ismerte meg Bognár urat, a múltját megismerte-e, (Zaj a bal oldalon.) úgy, mint ahogy azt ilyen esetben meg kellett volna ismernie, és kérném, hogy arra is adjon választ, miért Bognár úr mellett tört lándzsát végül, amikor különbözõ engedélyeket adott, és nem a magyar vállalkozóknak adott ilyen engedélyeket. Köszönöm. Várom miniszter úr válaszát. (Taps a jobb oldalon.)