DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon köszönöm, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos interpellációm úgy kezdõdik, hogy az alapvetõ emberi jogomat Csépe Béla megvédte. (Zaj, derültség.)
Az elmúlt fél évszázadban az emberi jogok és az önrendelkezési jog tisztító viharként száguldottak végig a világon, és maguk mögött megdõlt diktatúrákat, eltûnt megszállókat hagytak hátra, mert a polgárok jogot nyertek arra, hogy szabadon, félelemmentesen döntsenek a saját sorsuk felõl. Amióta az Egyesült Nemzetek közgyûlése 1948. december 10-én egyhangúlag elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványát, azóta számos nemzetközi konferencia foglalkozott és foglalkozik vele, kiemelve, hogy ez a béke és a demokrácia alapja.
Hazánkban a rendszerváltozás elõtti több mint négy évtizeden át az emberi jogok rendszerfogytiglani szabadságvesztésre voltak ítélve - mert nem érvényesülhettek. Aki mégis megpróbálta az egyetemes emberi jogok 30 szakaszának a legfontosabb négy alapvetõ jogát - a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtószabadságot, a gyülekezési és az egyesülési jogot - gyakorolni, rendõri erõszakkal, sõt bírói elmarasztaló ítélettel találta magát szembe.
Az 1949. évi, akkori úgynevezett alkotmány nem az emberi jogoknak a védõje, hanem vádlója volt, ami érthetõ, mert nem alkotmányos fejlõdésünknek a gyümölcse, hanem egy idegen megszállás és kegyetlen diktatúra törvénytelen torzszülöttje volt.
Az emberi jogokkal, sõt ma már a kisebbségi jogokkal számos nemzetközi konferencia foglalkozik, így legutóbb az Interparlamentáris Unió Koppenhágában, szeptember 18-án - ezen a tanácskozáson részt vettünk. Már nemcsak az emberi jogok és a kisebbségi jog gyakorlásával, megsértésével és orvoslásával foglalkoznak, hanem sürgetik, hogy az ifjúsággal fiatalon megismertessük az emberi jogokat, tanultassuk; tanulják meg annak gyakorlatát, és tanulják meg, hogy csak az a teljes jogú ember, aki ezeket a jogokat szabadon és félelemmentesen gyakorolja, és ez egyben emberi méltóságának is az egyik alapköve.
(15.40)
Véleményem szerint ezen is túl kell lépnünk, s a fiatalságot nevelni kell arra, a mások jogait tisztelje, és ha szükséges, védje meg.
Ezért kérdezem a jelen levõ államtitkár urat, hogy tervezi-e a minisztérium az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványával - alkotmányos fejlõdésünk beiktatásával -, a fiatalságot megismertetni, ennek gyakorlására tanítani. Továbbá: helyesli-e a miniszter úr, vagy az államtitkár úr, hogy az ifjúságot a jogaikban sértettek és üldözöttek védelmére is tanítani kell, különös tekintettel a keresztény értékrendre, amely a felebarátoknak a segítését és megvédését igényli. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)