POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Államtitkár úr válaszát én elfogadom, noha a kérdés nem arra vonatkozott, hogy mennyi idõ alatt lehet kiküszöbölni ezeket az egyenlõtlenségeket, hiszen valamennyien tudjuk, hogy ez hosszú évek vagy évtizedek munkája lehet. De az a kormány, illetve a parlament feladata, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül világos követelményeket állapítson meg és világos szabályozókat alakítson ki. Ezt nem lehet halogatni.
Hiszen az, amit ön, államtitkár úr elmondott, a képzési normatívák hallgatólétszám-arányos növelése, ez 3 milliárd forintot érint, amibõl 1 milliárd forint automatizmus. Marad 2. Ha ilyen ütemben halad az a munka, amirõl ön beszél, akkor 25-30 év alatt érjük el azt, hogy a teljes felsõoktatási szféra finanszírozása a törvényben elõírtak szerint alakul, amit pedig a törvény 1995. január 1-jétõl ír elõ kötelezõen.
Ennek a parlamentnek - önöknek, hölgyeim és uraim - ebben az évben a felsõoktatás fejlesztésérõl törvényt kellene hoznia. Önöknek, önnek, államtitkár úr, illetve Fodor Gábor miniszternek ezt a törvénytervezetet be kellene terjesztenie. Ma október 25-e van. Megy az idõ. S nem az a baj - ez engem nem zavar -, hogy ideáll valaki, vagy a miniszter úr, vagy az államtitkár úr, és kéthavonta hosszabbítást kér hol a tandíj, hol a fejlesztési törvény, hol a felsõoktatás finanszírozása reformjának az ügyében. Hanem az a baj - látták ezt a táblázatot -, hogy megalázó körülmények között dolgoznak az ön kollégái és az én kollégáim egyaránt, és megint csak új nemzedékeket és korosztályokat fosztunk meg a felemelkedés lehetõségétõl. Tehát nagyon megy az idõ. Törvény kötelezi önöket ezeknek az idõszakoknak a betartására, és ez valamennyiünk erkölcsi felelõssége.
Válaszát elfogadom, mert értékelem, érzem ezt az irányt. De - ahogy az elõbb képviselõtársam mondta - nekem is van egy kikötésem: a felsõoktatás- fejlesztési törvényt ebben az évben ide kell hozni a Ház elé, mert erre önöket törvény kötelezi. Ezzel a feltétellel mondok igent, elnök asszony. (Taps.)