DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Elõször szeretnék röviden foglalkozni az expó lemondásával kapcsolatban a kormányzat által elkövetett törvénysértéssel, majd azt követõen a kompromisszum lehetõségét fogom keresni.
A Magyar Köztársaság Országgyûlése a 36/1991. számú országgyûlési határozatában, valamint az 1991. évi LXXV. számú törvényben úgy rendelkezett, hogy 1996-ban Magyarországon világkiállítást kell rendezni. Az országgyûlési határozat felhatalmazta és egyben kötelezte a kormányt, hogy a világkiállítás megrendezése érdekében a szükséges intézkedéseket tegye meg, folytassa az elõkészítõ munkálatokat, kezdeményezze a pénzügyi befektetõi tárgyalásokat, alakítsa ki a világkiállítás megrendezésének szervezeti rendszerét és terjessze az Országgyûlés elé a világkiállítás megrendezésérõl szóló törvényjavaslatot.
(18.40)
A kormány által beterjesztett és az Országgyûlés által elfogadott törvény az elõbb említett feladatok végrehajtására ugyancsak kötelezte a kormányt, de ezeken túlmenõen további feladatokat is elõírt számára. Így a törvény részletesen rendelkezett a világkiállítás idõpontjáról és idõtartamáról, a világkiállítás területérõl és a terület biztosításával kapcsolatos eljárásról, a világkiállítási fõbiztosról és a Világkiállítási Tanácsról, a világkiállításhoz kapcsolódó elõ-, utó- és kiegészítõ rendezvényekrõl, valamint a világkiállítás megrendezésének gazdasági feltételeirõl és ezek garanciáiról.
A törvény újólag megerõsítette, hogy a világkiállítás megrendezése a kormány feladata - a megrendezésért tehát a kormány felelõs.
A kormány által elkövetett törvénysértés ezek után abban áll, hogy - az érvényes és hatályos országgyûlési döntésekkel és elõírásokkal szöges ellentétben - az elsõ intézkedései között értesítette a hivatalos nemzetközi szerveket, a nemzetközi közvéleményt, a meghívott, valamint a meghívást elfogadott országokat, továbbá a világkiállításban érintett valamennyi külföldi résztvevõt a világkiállítás lemondásáról. A törvénysértés tehát abban áll, hogy a kormány - a magatartásával, az eljárásával - nyilvánvalóvá tette a bel- és a külföld elõtt egyaránt, hogy 1996-ban nem lesz Magyarországon világkiállítás, holott ezt csak az Országgyûlés ilyen értelmû döntését követõen tehette volna meg.
1991-ben a világkiállítás megrendezésérõl a döntést az Országgyûlés hozta, tehát az alkotmányos szabályoknak megfelelõen a világkiállítás lemondásáról is csak az Országgyûlés dönthet. Ezzel szemben a kormány az érintettekkel a világkiállítás elmaradását mint befejezett tényt közölte, azzal az indokolással, hogy az ország a világkiállítás megrendezésére anyagilag nem képes. Nyilvánvaló, annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy az ország anyagilag képes-e a világkiállítás megrendezésére vagy sem, ennek az eldöntésére szintén az Országgyûlésnek van joga. A kormány - mint az Országgyûlésnek felelõs végrehajtó hatalom - az Országgyûlés döntését az alkotmányos szabályok szerint végrehajtani köteles mindaddig, ameddig az Országgyûlés ellenkezõ tartalmú döntést nem hoz.
A kormány nem azzal követett el törvénysértést, hogy törvényjavaslatot terjesztett az Országgyûlés elé a világkiállítás elmaradásáról - ehhez joga van -, hanem azzal, hogy megsértette alkotmányos kötelezettségét, és elvonva az Országgyûlés hatáskörét, az Országgyûlés helyett döntött. E döntéssel a kormány - alkotmányellenesen - magát a törvényhozó hatalom, az Országgyûlés fölé helyezte. A kormánynak ez a megelõlegezett és jogtalan döntése volt az, amely anyagi és erkölcsi kárt okozott az országnak, és megingatta a jogbiztonságba vetett hitet.
A kormány most azzal magyarázkodik, hogy õ nem mondta le az expót, nem vonta el az Országgyûlés hatáskörét, hanem csak a saját álláspontját közölte a külfölddel, amelyet az Országgyûlés döntésétõl kívánt függõvé tenni. Ez a magyarázkodás azért hiteltelen, mert az érintett külföldi szervezetek, nagykövetségek és személyek is úgy értelmezték a kormány expót lemondó döntését, úgy reagáltak a kormánynyilatkozatra, hogy azt a világkiállítás végleges lemondásaként vették tudomásul.
Az expó elmaradásával kapcsolatos kormányközlés végleges és megmásíthatatlan jellegére mutat az is, hogy a kormány a világkiállítással összefüggésben lévõ minden kötelezõ elõkészületet és munkát - amit számára a már említett országgyûlési határozat és törvény elõírt - leállított - leállított, illetve nem folytatott, mégpedig az Országgyûlés errõl szóló döntése elõtt. Ha a kormány valóban az Országgyûlés döntésétõl akarta volna függõvé tenni a világkiállítás sorsát, ha valóban komolyan vette volna az Országgyûlést - amint az alkotmányos kötelezettsége lett volna -, akkor nem 1994. szeptember 22-én nyújtotta volna be az Országgyûlésnek az expó lemondásáról szóló törvényjavaslatát, hanem jóval elõbb, már a nyári rendkívüli ülésszakon, illetõleg elõbb benyújtotta volna az Országgyûlésnek a törvényjavaslatot, s annak döntésétõl függõen mondta volna le az expót, illetve járt volna el.
Tisztelt Kormánypárti Képviselõk! Önök a választási kampányban is és az új országgyûlési ciklus elmúlt száz napja alatt is állandóan kinyilvánították konszenzuskeresõ igényüket, vagyis azt, hogy a döntéseik során megegyezésre törekszenek az érintettekkel, de legalábbis figyelembe veszik a döntéssel érintett szervezetek, az ellenzék, a lakosság különbözõ csoportjainak véleményét. Önök többször is kinyilvánították, hogy párbeszédre törekszenek a társadalommal. E párbeszéd és ennek nyomán a konszenzus létrehozása mikor lehetne aktuálisabb, mint éppen most, amikor a közvélemény-kutatási adatok szerint a lakosság többsége akarja a világkiállítást, de ha csak a fele akarja, akkor is célszerû létrehozni a konszenzust. A konszenzus létrehozása mikor lehetne aktuálisabb, mint éppen most, amikor a társadalom jelentõs része - több mint százezer aláírás összegyûjtésével, amellyel az expót támogatja - népszavazás kiírását kéri az expó megrendezése érdekében.
Tisztelt Kormánypárti Képviselõk! A világkiállítással kapcsolatos költségeket, azok pozitív vagy negatív mérlegét elõttem sokan és sokféleképpen mérlegelték. Én hadd szóljak néhány mondatot egy másik szemszögbõl, éspedig azoknak a szemszögébõl, akik nem pusztán a fillérre elszámolható nyereséget vagy csak a konkrét üzleti hasznot keresik egy kis országnak az egész világ elõtti bemutatkozási lehetõségében, hiszen a nagy világrendezvények jó részét - például nagy sportversenyeket - sem kizárólag csak a konkrét pénznyereség kedvéért rendezik.
Egy nemzedék életében egy ország csak ritkán kaphat olyan lehetõséget, hogy egy világesemény házigazdája lehet. Úgy mondanám, hogy ha nem rendezik meg az expót, abból Magyarországra nézve anyagi haszon nem származik, viszont sokak számára keserû csalódás a következmény. A fölösleges pénzszûkítõ politika még soha, egyetlen országot sem emelt föl. Az expó megrendezése viszont csaknem fél éven keresztül - a tömegkommunikáció által is - szinte az egész világ figyelmét ránk irányítja. A távoli világ számára is láthatóvá, azonosíthatóvá és egyedi országgá válunk itt, e változó és megújhodó Közép-Európában, és nem fogják földrajzilag például összetéveszteni Budapestet Bukaresttel.
Az expót magunknak csináljuk, a létesítmények itt maradnak nekünk, itt hasznosulnak, ugyanakkor alkotóerõnket az egész világba elviszik. A világkiállítás nem egy alkalommal, hanem hosszú távon és perspektivikusan eredményez kedvezõ hatást az országnak.
Mindezek után ismét kérem kormánypárti képviselõtársaimat - s most elsõsorban az MSZP kévpselõire gondolok, hiszen az MSZP jelentõs része az elmúlt parlamenti ciklusban támogatta az expót -, hogy tegyenek tanúbizonyságot a kompromisszumkészségükrõl. Gondolják meg, hogy a nagy esélyek, a nagy országos vállalkozások lehetõsége a történelemben általában csak ritka idõközökben adatik meg egy országnak. Gondolják meg, hogyan fognak elszámolni választókerületük, választókerületük városainak és falvainak egy jelentõs része elõtt, azok elõtt, akik akarták a világkiállítást, és konkrétan is készültek rá. Gondolják meg, hogy az MSZP álláspontja a világkiállítás kérdésében alapvetõen a koalíciókötés nyomán változott meg, de a társadalom többségének akarata talán fontosabb, mint a koalíciós partner nem megalapozott igényének a kielégítése!
(18.50)
A kompromisszumkeresésre több út is kínálkozik. Elõször emlékeztetnék Szabad György javaslatára, amelyben õ a döntés elõtt egy eseti bizottság felállítását indítványozta a közpénzbõl finanszírozandó világkiállítási beruházások felbecsülésére, ezen beruházások utóhasznosításának becsülhetõ tõkésített értéke felmérésére, valamint a világkiállítás esetleges lemondásából eredõ kárpótlási kötelezettség, illetõleg a lemondás esetén is eszközölt folytatólagos beruházások pénzszükségletének megbecsülésére. Én pedig szeretném javasolni - amennyiben az expót elutasító döntésüket nem tudják megváltoztatni, és ez nincs ellentétben az elõzõ javaslattal sem -, hogy a világkiállításról történõ zárószavazás a népszavazás eredményének megállapítása után történjék. Tudom, hogy nem ideális ez a javaslat, ennél ideálisabb lenne, ha keresnénk az Országgyûlésben annak a megoldási lehetõségét, hogy törvényhozási úton hogy lehetne lehetõvé tenni azt, hogy az önkormányzati választások és az expóról szóló népszavazás egy idõben történjék. A világkiállítás Magyarország válasza lehet a kor kihívására. A parlament pártjai most tanúbizonyságot tehetnének egy igazi nagy ügyben, egy igazi nemzeti összefogásról. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)