ZSIGMOND ATTILA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Drága uram, minek ide világkiállítást építeni? Hagyjunk mindent úgy, ahogy van, semmihez se nyúljunk hozzá, csak írjuk ki a határra: ez itt 40 év szocializmus. Aztán jöhet a világ, nem kerül semmibe, és nézheti." Ezt az eredeti, gazdaságos, mit mondjak: takarékos ötletet 1990 januárjában egy taxisofõr adta elõ nekem.
"A társadalom felkészítése katasztrofális. Az emberek túlnyomó többsége valami istencsapásnak tekinti ezt az ügyet, ahelyett, hogy az elõnyeirõl hallhatott volna bármit." Ezt a mondatot viszont Békesi László pénzügyminiszter úrtól idéztem. Õ mondta ezt, amikor a világkiállítás elõkészítését vizsgáló parlamenti bizottság 1990 februárjában meghallgatta õt.
Magam mindig expópárti voltam. Most immár a harmadik parlamenti ciklusban szólok mellette. Néhány társammal együtt, akik ma is tagjai a tisztelt Háznak, már kétszer szavaztunk igennel, és nem titok, most is ezt fogom tenni. Tehát, mint mondtam, mindig expópárti voltam, és most abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy nem kell mást tennem, mint Békesi László akkori aktív pénzügyminisztert szó szerint idézni a már említett jegyzõkönyvbõl. Hitelesnek kell elfogadnom mindenekelõtt azt, amit akkor, 1990 februárjában az ország gazdasági helyzetérõl mondott. Kérem, hallgassák az idézeteket.
"... gazdasági válsággal küzdõ ország" - minõsítette hazánkat egy hónappal a rendszerváltás elõtt. Másutt azt mondta:
"... azok a belsõ feszültségek, amelyek a négy évtizedes stagnálás, visszaesés, ilyen-olyan elhibázott program, vagy politika alapján kialakultak."
Azután: "Az egész államháztartás elképesztõ ingatag lábakon áll."
És talán a legérdekesebb: "Mindenki szeretné viszonylag rövid idõ alatt visszanyomni a jelenlegi 20 százalék fölötti inflációt."
Nem ismerõs, hölgyeim, uraim, ez az örökifjú diagnózis ma? Ám mindezek ellenére akkor Békesi úr tovább érvelt a világkiállítás mellett. Ismét idézet következik.
"... a kormányban... Elég nagy az eltökéltség, hogy ilyen világkiállítás megrendezésének esélye egy évszázadban egyszer adatik meg, és az elõnyöket ki kell használni. Tehát a kormány világkiállítás-párti, aggályaival, belsõ ellentmondásaival együtt. Ezt felelõsséggel merem mondani."
"... a munkanélküliség levezetésének egyik kitûnõ eszköze lehet. Hogy ez nem kapott elég hangsúlyt, ez persze a mi hibánk is. Ezt nagyon elismerem." Ezt Békesi úr mondja, kedves képviselõtársam, mielõtt félreértené a helyzetet. Tehát idézet van, folyamatos idézet. "... Ezt nagyon elismerem. Nemcsak arról van szó, hogy a beruházás idõszakában jelent egy levezetõ szelepet, mert minden közmû-beruházás, minden infrastruktúra-fejlesztés csökkenti a munkanélküliséget a világban mindenütt. Ha ez még konkrét célhoz kapcsolódik, mint amilyen egy világkiállítás, ez egyértelmûen hasznos. De késõbb is. Hiszen ez annyit jelent, hogy segít annak a tercier szektornak a fejlesztésében, amiben gyangék vagyunk. És az bizony élõmunkafelvevõ, méghozzá nem kis mértékben. Akár a közlekedésrõl van szó, akár idegenforgalomról van szó, akár mindarról, ami ennek a vonzataként a mûködtetésben megjelenik késõbb."
De konokul olvasom tovább az idézeteket a pénzügyminiszter úrtól.
"... 84 milliárdot ez az államkassza nem tud elõteremteni..." Akkor ennyire értékelte. "Ugyanakkor nem tartom - és ez a dolog lényege - reménytelennek még ilyen körülmények között sem a vállalkozás finanszírozását."
"... valójában meg kell ragadni azt a néhény kulcspontot, ami miatt ennek a nemzetnek jó, hogy ekkora vállalkozásba fog." Bocsánat, pontosítok: "belefog", mert idézetrõl van szó.
"Az ezredfordulón belül nem lesz egy olyan ösztönzõ erõ, amely a hihetetlenül elmaradott magyar infrastruktúra fejlesztésének a fellendítéséhez nélkülözhetetlen."
"... ami nélkül ennek az országnak a gazdasági fejlesztése elképzelhetetlen."
"Ez az, amire lehet vállalkozásokat találni. Ez az, amire van finanszírozási készség a világban."
"... világos, a világ számára meghirdetett program mellett egy szerény költségvetési vállalással is meg lehet csinálni a világkiállítást."
És megint mondom: ne felejtsük el, hölgyeim és uraim, tisztelt Ház, hogy a dátum 1990 februárja. A parlamenti bizottságnak arra a kérdésére, hogy milyen következményei lehetnek a világkiállítás lemondásának, Békesi László a következõket válaszolta:
"Tessék már végiggondolni: ha egy ilyen döntés után, egy ilyen vállalás után ez az ország visszalép, akkor vajon ez a külföldi, egyéb befektetõk számára mit jelent. Azt fogják mondani, jó, jó, hát ezek azt is mondják, hogy biztosítékokat kapnak erre-arra, ötpercenként változtatják nézetüket, szóval azt gondolom: nagyon-nagyon hátrányos következmények lehetnek. Ez a véleményem. Nagyon hátrányos lenne az országra nézve, ha visszalépne."
Majd még fokozza: "Hogy milyen következménye lenne egy visszalépésnek? Hogy a nemzetközi megítélésünket drasztikusan rontaná, az nem kétséges."
(19.00)
Tisztelt Képviselõtársaim! Hölgyeim és Uraim! Nagyon kérem, most az egyszer kivételesen kivétel nélkül hallgassanak Békesi László pénzügyminiszter úrra! Köszönöm a szót. (Taps az ellenzék soraiban.)