DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Folyik az expóvita, amióta az ipari és kereskedelmi miniszter úr az általa T/93. szám alatt elõterjesztette javaslatát, miszerint az expót le kellene mondani, a korábbi alapot fel kellene szabadítani. S lényegében olyan elõterjesztést tett, amely talán a pénzszûke miatt, vagy talán politikai meggondolásból került a magyar parlament elé.
Én magam is expópárti vagyok, így engem is, másokat is azt hiszem, nem az öröm érzete tölt el, miután megismertük az elõterjesztést. A világkiállítás megrendezésérõl a parlament korábban rendelkezett törvénnyel. Álláspontom szerint a szerzõdéses elvekbõl következik: meg kellene tartani a pacta sunt servanda elvét, meg kell tartani az állampolgároknak, állami és társadalmi szervezeteknek egyaránt.
Itt maga a végrehajtó hatalom volt az, amely a szerzõdést fel kívánja mondani a korábbi parlamenti döntéssel kapcsolatosan. Én úgy ítélem meg, hogy ebbõl a szerzõdésbõl az állampolgároknak is, a kormánynak is végre kellene hajtani azokat a feladatokat, amelyek reá hárulnak, és élvezhetni a jogosultságot azoknak, akik ebbõl részesülhetnek.
Ennek tudatában indult meg az expó munkájának elõkészítése, és ehhez kapcsolódott az elõkészületi munka. Az expó megrendezésének elvetése e folyamat jelenlegi szakaszában sok emberben - különösen vállalkozói körökben - nagyfokú visszatetszést keltett, különösen ha az annyira hangoztatott piacgazdaságra gondolunk.
Felmerül a kérdés, vajon milyen okok vezettek el ehhez az elõterjesztéshez, amely ma itt tárgyalandó? Vajon gazdasági, politikai vagy éppen presztízskérdésekre vezethetõk ezek vissza? Vajon melyik kormány vetette fel az expó megrendezésének lehetõségét? A lehetõség tudomásom szerint már a nyolcvanas évek végén kormánytámogatással születõben volt. Úgy tudom, az expó megvalósításának lehetõségét vagy lehetõségének bölcsõjét nem a jelenlegi vagy az elõzõ kormány ringatta, hanem az azt megelõzõ. A tény viszont az, hogy a jelenlegi elõterjesztés, az expó megrendezésének lemondása egy végkövetkeztetés, amely egy hosszabb idõtartam helytelenül indított folyamata. Következésképpen sohasem tudhatjuk meg, melyik álláspont volt a valós a pro és kontra álláspontok tekintetében.
Vajon a megrendezés célja, taktikája, stratégiája, a kivitelezés és a megvalósítás fázisai milyen mélységig voltak kidolgozva, mennyire voltak reálisak, a megrendezésnek mi volt a végkövetkeztetése, ha jelenleg felvetõdik az expó lemondásának a lehetõsége? Nem csupán az indítás, hanem az évek során tett intézkedések is helytelenek lehetnek, ha az elõterjesztés tartalmát fogadjuk el kiindulási és befejezési alapnak. Vajon a megvalósítás anyagi fedezetére milyen kalkuláció készült, amelyet annak idején a döntéshozók elé terjesztettek? A számszerû kimutatások valósak voltak-e, vagy a mai költségkimutatás nélkülözi a valóságtartalmat e kérdéskörben?
Ezek pontos ismerete nélkül ilyen körülmények között sem a döntéshozók, sem a közvélemény nem tud egyértelmûen és megnyugtatóan állást foglalni a megrendezés igen vagy nem kérdéskörében. Egyesek gazdasági, mások politikai, míg néhányan érzelmi kötõdésük szerint fognak dönteni ebben a nehéz ügyben. Felmerül bennem a kérdés: melyik álláspont tükrözi a vakmerõ ló esetét?
Tisztelt Ház! Az expó megrendezésének felvetésekor nyilván a kormány és az érdekelt vállalkozók is - beleérve a külföldi vállalkozókat is - kalkuláltak. Kalkulálnak és számolnak ma. A jelen helyzetben azonban csak az elmaradt hasznot és a felmerült kárt lehet osztani vagy szorozni az állampolgár hátrányára abban az esetben, ha az expó megrendezése elmarad.
Itt kizárólag - mint nagyberuházások esetében - a matematika alapján lehetett volna alátámasztani a felmerülõ reális költségek vonzatát. Ezek megismerése után kellett volna tárgyalásokat folytatni, a feladatok és vállalások, különösen a rendelkezésre álló források megléte esetén a befektetés értelmes felhasználásáról, megtérülésének, hozamának felosztásáról.
Csak ezek után és ezek ismeretében kerülhet sor a megalapozott döntésre. Ugyanis igen ellentmondóak a jelenlegi és a volt kormány idevonatkozó számításai. Márpedig a számok jelenthetik a fõ érvet e kérdéskörben, ezek eldöntésében. Érzelmekre építeni ilyen nagyberuházás esetében nem lehet, és nem is szabad. Helyben topogó gazdaságunk az expó lemondása esetén valószínûleg nem is jut elõbbre.
Az elõterjesztés a fent említettek hiánya miatt nem ad kellõ alapot döntéshozatalunk kialakítására. Tehát arra sem, hogy a megrendezés mellett, vagy ellene történjen-e állásfoglalás egyértelmû kalkuláció hiánya miatt. Így megtörténhet az expórendezés melletti szavazásnál, hogy ez a beruházás is oly sok korábbi nagyberuházás sorsára jutna, amely csak a költségvetés hiányát fokozná, s az életszínvonal további csökkenését eredményezné. Az is lehetséges és valószínûsíthetõ, hogy a valóságismeretek mellett erkölcsi, anyagi sikereket hozna, amely a külföldi országok elismerését váltaná ki hazánk irányában.
Alkotóképességünket és élniakarásunkat tükrözné, az ország gazdasági esélyeit is javítaná az expó megrendezése. A népszavazással való döntés e kérdéskörben még helytelenebb, életszerûtlenebb eredményt hozhatna. Az expó tartásának megszavazása esetén a munkálatok jóval késõbb folytatódhatnának, bizonytalan lenne a beruházás befejezésének munkája.
Felvetõdik a kérdés: vajon a beruházási munkák elkészülnének-e idõre, mit tapasztalnának a külföldiek köztisztaság, elhelyezésük vagy szolgáltatásunk terén Budapesten, vagy az ország bármely településén akár utazásaik során közútjainkon is?
Le kell vonni a következtetést arra az esetre is, ha a megrendezéstõl a parlament elállna. Hátrányunkra szolgálna mindez, és az ország szakmai felkészültségén túlmenõen társadalmi, gazdasági fejlõdésünk méltó reprezentálásától esnénk el, attól a lehetõségtõl, amelyet 1100 év alatt a nemzet elért. Ugyanakkor talán felmérhetetlen gazdasági veszteséget is okoz a megkezdett, de be nem fejezendõ beruházásaink sorsa. Megítélésem szerint a világkiállítás nemcsak gazdasági program lehet, hanem nemzetünk hírnevét is gyarapító politika, politikai és társadalmi elismerés.
(19.10)
Össznemzeti ügy, amely összefogásra szólítana fel. Sajnos ez az, amit nem tapasztaltam az expóvita során, pedig ez a nemzet - kevés kivételtõl eltekintve - történelme során igen sok esetben mutatta meg alkotóerejét eredményesen. Az expó megrendezésének eddig tanúsított határozatlansága vajon arra utal, hogy meglévõ gazdasági javaink pazarlása folyt ezideig, amely csak veszteséget eredményezhetett?
Sajnálatos, hogy a kormány az általa kinyilvánított álláspontra helyezkedett, következésképpen évekig tartó bírósági eljárásra rendezkedhetünk be a kártérítési perek tekintetében. A kormányprogrammal a jelenlegi elõterjesztés is ellentétben áll, ellentétes mindazzal, amit a kormány az expó elutasításával tenni szándékozik. A gazdaságpolitikát a nemzet és az állampolgárok érdekeihez kell igazítanunk.
Az ide vonatkozó valóságalap megismerése nélkül összegezésül vonjuk le azt a konklúziót e tárgykörtõl elvonatkoztatva is a jövõre vonatkozóan, hogy nagyberuházások megvalósítása elõtt olyan kötelezettségek hárulnak a mindenkori kormányra, miszerint az elõirányzott kiadásokra elõre meg kell tervezni, meg kell teremteni a forrásokat is. A jelenlegi parlamenti vita lezárása után pedig okosabbak leszünk a saját kárunkon tanulva, miszerint a magyar nép keserves krajcáraiból fizethetjük meg a tandíjat, remélem a világkiállítások megrendezése ügyében az utolsó esetben. Köszönöm a szót. (Taps.)