DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Késõ este van, egyébként is szeretek mindig röviden hozzászólni a dolgokhoz. Engedjék meg, de ebben a kérdésben ki kell igazítanom Bauer Tamás megállapításait, tekintve, hogy én tagja voltam az elsõ független magyar kormánynak. Meg kell mondani, hogy elsõ pillanattól kezdve expópárti voltam. Mint munkaügyi miniszter nem is lehettem más, mert ez egy kiemelkedési pontja volt az akkor induló, de még korántsem a mai mértékû munkanélküliségnek, olyasmi amivel meg lehetett ezt a korunk pestisét, a munkanélküliséget gátolni és akadályozni.
Tisztelt Országgyûlés! Én ott voltam azokon a kormányüléseken, ahol elõkerült ez a kérdés, és nem mondom, hogy vita nélküli kérdés volt. Volt egy olyan kijelentése is egy alkalommal Rabár Ferencnek, hogy "csak a testemen keresztül". Volt egy ilyen megállapítása, de ezt követõen, mintegy két hét múlva kijelentette... (Közbeszólás: Le is váltották két hét múlva. - Derültség.) Bocsánatot kérek, nem értettem a megjegyzést. (Közbeszólás: Le is váltották két hét múlva.) Nem váltották le két hét múlva, hanem Rabár Ferenc két hét múlva azt mondta, hogy õ egy kilábalási pontnak látja és tartja ezt a kérdést.
Ugyancsak elmondhatom, hogy Kupa Mihály álláspontja egyáltalán nem volt hasonló, sõt, Kádár Bélával együtt azokhoz tartozott, akikhez én is, tehát az expót helyeslõk közé, és az expót mint kiindulási pontot, mint a gazdasági krízisbõl való kiemelkedési pontot tartottuk szükségesnek. El kellett ezt mondanom.
Sem Kupa Mihály, sem Rabár Ferenc nem volt tehát olyan engesztelhetetlen gyûlölõje az expónak, és nem tartoztak azok közé, akik azért nem akarták az expót, mert az kommunista találmány. Kétségtelen, hogy egy kommunista kormány terjesztette ezt elõ, amelynek az utódpártja most a Magyar Szocialista Párt (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.), és a képviselõk ugyanazok, akik akkor emellett álltak ki - például Békesi László is. Köszönöm szépen. (Taps.)