DR. FARKAS GABRIELLA (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves türelmes és kitartó Képviselõtársaim! Nekem most tulajdonképpen örülnöm kellene: mint új képviselõ, elõször beszélek errõl a helyrõl. De nagyon kétes és szomorú öröm és szomorú megtiszteltetés ez nekem két okból is.
Egyrészt azért, mert én úgy gondoltam, hogy ha módom lesz rá a parlamentben, akkor legelõször a városomért, Egerért fogok beszélni. Úgy látszott, hogy az expóvita erre módot ad. De tehetem ezt akkor, amikor már mindenki úgy érzi, hogy kivéreztünk ebben a csatában. Történt ugyanis egy ilyen mozdulat a kormány részérõl. Egy olyan mozdulat, amellyel eldöntött egy kérdést, sietett ezt a döntést gyorsan ország-világ tudomására hozni.
Döntést mondtam, hiszen döntésként hozták a világ tudomására, de én jogászként pontosan tudom, hogy ezt döntési javaslatnak kell nevezni. A világ tudomására hozták, velünk pedig tudatták, hogy milyen megértõen fogadta ezt a bölcs döntést a világ. A lakosságnak pedig megmagyaráztatott, hogy azért is bölcs volt a döntés, mert így nem kell x ezer forintot adózni többletként csecsemõtõl aggastyánig.
Két dolgot azonban nem tett a kormány és a kormánykoalíció. Nem tette azt, ami a felelõssége és a kötelessége lett volna. Nevezetesen, hogy soron kívül, a döntési javaslat megszületését követõen nyomban döntést kér a parlamenttõl, és a parlamenti döntést hozza a világ nyilvánosságára, és tudatja azokkal, akiket illet, például a BIE-vel.
És még egy dolgot nem tett sem a kormány, sem a kormány döntési javaslata mellett érvelõ képviselõk: mért nem tetszenek azt is elmondani, hogy mellékesen ez a törvényjavaslat nagyon kemény kötelezettségeket is tartalmaz. Nem olvasom fel önöknek a törvénytervezet 3. §-át, amely elmondja, hogy az éves költségvetési törvényekben kell meghatározni a fedezetet. Nem olvasom föl szó szerint a következõ oldalon szereplõ mondatot, hogy az alapból kell fedezni a kártérítési kötelezettség által ránk háruló pénzeket.
Zárójelben jegyzem meg: azért hiszek abban, hogy lesznek olyan bátor, tiszteletre méltó tanult kollégáim, akik segítenek ilyan kártérítési perekben azoknak, akik erre jogosultak lesznek.
Én azt hiszem, nem tisztem, hogy szakembert mutatva érveljek számokkal a világkiállítás mellett vagy ellen. Nem szeretném a sör vagy az adóemelés példáját tovább szaporítani és eldönteni. Egyet viszont szeretnék, és örülök, hogy néhány szocialista párti képviselõ vette a fáradságot és ittmaradt erre a vitára végig. Szeretném felébreszteni az önök lelkiismeretét, különösen a vidékiekét. Azokét, akiknek velem együtt tudniuk kell, mit jelent a vidék számára az a lehetõség, hogy élve a világkiállításhoz kapcsolódó rendezvények biztosította lehetõséggel, egy felemelkedési pályára segítsék vidéküket.
Éppen azért, hogy a lelkiismeretünkkel könnyebben számolhassunk el - már azok, akiknek erre szükségük van - én szívembõl támogatom Szabad György javaslatát, aki naívnak titulált javaslatában azt mondta, hogy döntsön úgy a parlament: képviselõkbõl álló bizottság nézze meg, hogy is mutatnak azok a számok! Mi gyõzõdjünk meg errõl, ne higgyünk egyik oldalnak vagy a másik oldalnak! Itt nem a hit alapján kell dönteni.
Engedjék meg, hogy saját városom példáján nagyon röviden és valóban ilyen késõn már nem untatva önöket hadd mutassam meg, mit jelent vagy mit jelentett volna nekünk, ha hihetünk a világkiállításban, és mit veszítünk azzal, ha a parlament szentesíti ezt az elõbb illusztrált döntést, amelyet a kormány már megtett.
A kezemben van Eger megyei jogú város és Heves megye világkiállítási programja, eseménynaptára 1996-ra. Engedjék meg, hogy ebbõl egyetlen mondatot idézzek: "A világkiállítás folyamatként jelenik meg, amely 1992-ben indult, és amely idõ óta nincs és nem is lesz olyan hét, hogy ne történjen valami Heves megyében és Egerben." És akkor még az utolsó mondat az volt: "Reméljük, hogy 1996-ban is a vendégünk lesz."
Nem sorolom föl önöknek ezeket az eseményeket, csak engedjenek meg négy olyan jellemzõt, amely világkiállítás nélkül vagy meghíúsul, vagy eljelentéktelenedik.
(20.30)
Tévéhíradós világtalálkozó; Telekommunikáció az oktatásban: nemzetközi konferencia; Egy nap Egerben; Egy hét Egerben. E két rendezvény nagyon jellemzõen és sajátosan a világkiállításhoz kapcsolódva kap csak értelmet.
Egernek az lett volna a célja ezzel, hogy Eger a kiállítás megnyitásától a zárásig naponta legyen a fõvárosban tartózkodó vendégek kiállítási célpontja. Naponta többször induló és érkezõ Budapest-Eger közötti expóvonattal történt volna a vendégek Egerbe szállítása, és a programban felsorolt rendezvények megtekintésével folytatódott volna.
A cél mi lett volna ezzel Eger számára? Megmutatni a várost, és arra biztatni az idegent, hogy térjen oda vissza. Szeretném szocialista képviselõtársamnak azt mondani, nem igaz az, hogy egy fél évre jelent egy vidéki településen, egy régióban az expó forgalmat a vállalkozónak. Nem, Magyarországot, az egész országot bekapcsolta volna a nemzetközi idegenforgalmi folyamatokba. S Eger például ezzel veszít a legtöbbet.
Nem sorolom fel azokat a rendezvényeket, amelyek expó nélkül teljesen értelmetlenek, nem is hiszem, hogy sor kerül rájuk, mert Tokaj-Eger vinexpót és sommelier világbajnokságot rendezni azt hiszem, dõreség lenne az 1100 éves évforduló kapcsán.
Tisztelt Képviselõtársaim! Két mondatban szeretném azokat a hátrányokat felsorolni, amit az én városomnak jelent az expó elmaradása. Az egyik, hogy elesünk azoktól a marketing- és reklámakcióktól, amelyek az expóhoz kapcsolódóan fényt vetítettek volna a városra és környékére is. A másik pedig: én nagyon sajnálom azokat az egri polgárokat, akik ebben a hitben és erre építve már nagyon sok beruházást eszközöltek, és bele fognak bukni a vállalkozásukba.
Még egy szomorú öröme van mostani felszólalásomnak. Tisztelt képviselõtársaim, én azt hiszem, rekord, hogy egy ilyen hosszú vita után én vagyok a pont az i-n, vagy az utolsó szó jogán én szólalok fel. Még egyszer a lelkiismeretükre apellálva, szeretném, ha azt éreznék, hogy legalább Szabad György módosító indítványának az elfogadásával vegye a fáradságot a magyar parlament, hogy döntése elõtt maga nézzen utána az eldöntenivalóknak. Mert ha ezt sem teszik meg, akkor én majd az unokámnak megmutatom az egri múzeumban elhelyezett világkiállítási egri programot, és megmutatom neki, hogy ez lett volna az, ami történt volna Magyarországon, ha az én generációmban lett volna elég bátorság hozzá, hogy megcsinálja. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)