DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy amikor az ügyészségi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt és az ügyészségi adatszolgáltatásról szóló elõterjesztést megvitatjuk, akkor mindenekelõtt azzal a vitával kell kezdenünk, amely itt az elõbb elõttünk elhangzott, és amelynek kapcsán lényegében Hack Péter képviselõtársunk azt a kifejezést használta - nem a kétperces viszonválaszában, hanem a felszólalásában -, hogy felelõtlen eljárás az ellenzék részérõl kifogásolni az ügyészségi szolgálati viszonyról elõterjesztett törvényt.
Mi tehát itt a valóságos helyzet, miért kifogásolja az ellenzék azt, hogy most ezt a törvényt tárgyaljuk? Én úgy gondolom, hogy azokban a képviselõtársaimban és az ország nyilvánosságából mindazokban, akik, mondjuk, hallották azt a nevet, hogy Götz, vagy hallották azt a nevet, hogy Alapi, vagy hallották azt a nevet, hogy Visinszkij, föl sem merül az a kérdés, miért kifogásoljuk mi azt, hogy itt ügyészségi szolgálati viszonyról tárgyalunk anélkül, hogy lenne új ügyészségi törvényünk. Hát az ügyészségi törvény 1972- ben született, igen tisztelt képviselõtársaim, és ha nem tudnák, itt évtizedeken keresztül olyan bíráskodás folyt, amelyben az ügyészt olyan privilégiumok illették meg, mint a középkorban a királyokat sem! Emlékeztetem igen tisztelt képviselõtársaimat arra, hogy az ügyész szava az maga volt az ítélet. Én merem önöknek állítani, errõl a helyrõl felelõsségem tudatában kijelentem: ha valaki ellen vádat emeltek, mondjuk, hogy megölte az anyját és az apját, és az ügyész fönntartotta a vádat, akkor hiába jött el az édesanya meg az édesapa tanúskodni, hogy kérem itt vagyunk, szülõgyilkosság miatt elítélték. (Derültség a bal oldalon.)
Hát akkor csodálkoznak, hogy mi fölvetjük, hogy lehet ügyészségi szolgálati viszonyról itt tárgyalni, amíg nincs új ügyészségi törvény?! Hát Visinszkij azt mondotta, hogy a vádirat közokirat, és ami abban van, az az igaz, azt nem kell bizonyítani. Sajnos, a mai napig alig-alig mozdultunk el errõl a pontról, és mindenki emlékszik még arra az idõre, amikor eljött, mondjuk, a bírósági ítélethozatal ideje, és akkor a bíró bekullogott az ügyészhez, és azt az ítéletet hirdette ki, amit az ügyész neki mondott.
Ezek után a Független Kisgazdapárt nevében kijelentem: a Független Kisgazdapárt ellene szegül minden olyan kísérletnek, amely bármilyen vonatkozásban, de mégis az ügyészi túlhatalmat akarja biztosítani, akár akként is, hogy az ügyészi szolgálati viszony címszó alá rejti a lopakodó alkotmánytól kezdve az új hatalmi ágat, a legfõbb ügyésznek mérhetetlen, korlátlan hatalmát. Én úgy gondolom, azt kell látni, hogy itt a farok csóválja a kutyát! Hát amíg nincs ügyészségi törvény, addig ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvényt nem lehetett volna elõterjeszteni.
Ez az oka tehát az ellenség (sic!) fellépésének, és ne csodálkozzék azon Hack képviselõtársam, hogy én kijelentettem a sajtótájékoztatón, hogy az nem törvény - az ügyészségi adatszolgáltatásról szóltam -, amely két szakaszból áll. Azért nem törvény, kérem, mert utána 102 szakasszal fogják majd magyarázgatni, és a 102 szakaszban foglaltak jelentik majd a két szakasznak a tartalmát.
(16.30)
Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az ügyben az, hogy természetesen szükség van ügyészségi szolgálati jogviszonyt rendezõ törvényre, de csak akkor, amikor már megvan az ügyészekrõl szóló törvény. Akkor lehet a szolgálati viszonyt szabályozni, akkor lehet az adatszolgáltatást szabályozni, akkor mindent lehet szabályozni. De amíg ez nincs meg, addig ezt a törvényt elõhozni annyit jelent, mint egy semleges címszó alatt becsempészni lényegi kérdéseket.
Nem véletlenül vetette föl Balsai István, hogy miért nem vezérszónoki rendszerben tárgyaljuk ezt az ügyet. Kérem, valamennyiünket megtévesztett a cím. Azt hallottuk: az ügyészi szolgálati viszonyról... Nos, ha az ügyészi szolgálati viszonyról, akkor nyilván szól valamit az ügyészi szolgálati viszonyról - de nem gondoltuk, hogy a lopakodó alkotmányozás kezdõdik meg! Tökéletesen igaza volt Balsai Istvánnak: mi másnak nevezzük azt, amikor alkotmányba való kérdéseket az ügyészi szolgálati jogviszonyról szóló törvény becsempész?
Tessék már nekem megmondani: igaz az a hivatkozás, amire Hack Péter képviselõtársam hivatkozott - márpedig akkor is igaz, ha idõközben kiment - , hogy a legfõbb ügyész az Országgyûlésnek felel? Természetes, hogy az Országgyûlésnek felel, de ez nem jelenti azt, hogy az Országgyûlés alkotmányon kívül szabályozhatja a legfõbb ügyész jogállásáról szóló törvényt. Nem igaz az sem, hogy mi a köztársasági elnök jogviszonyát kiterjeszthetjük az ügyészi szolgálati viszonyról szóló törvény keretein belül.
Emlékeztetem önöket arra, micsoda vita folyt itt az elmúlt négyéves ciklusban arról, hogy a köztársasági elnök alkotmányosan uralkodott-e mint köztársasági elnök, vagy sem! Ezzel kapcsolatban elõterjesztés is történt az õ felelõsségének megállapítására. Kérem, ha a legfõbb ügyésznek most egy mellékjogszabályba elbújtatva adunk többletjogokat, akkor az egész alkotmányos rendet felborítottuk. Márpedig ez igaz a legfõbb ügyész felmentése vonatkozásában is és a legfõbbügyész-helyettes felmentése vonatkozásában is. Mert az alkotmány mindkét esetben csak a megválasztásról beszél, de a felmentésrõl nem szól. Ennek következtében csak az alkotmány módosításával lehet ezeket a kérdéseket rendezni, mert különben úgy történik, ahogy ezt mondották az ellenzék padsoraiból, hogy lopakodó alkotmánymódosítással merõben új szabályozást fogunk létrehozni, és az követhetetlen lesz a kívülálló állampolgárok számára.
Mirõl van szó konkrétan ezekben az esetekben? Arról, hogy az érvényes, a hatályos alkotmány nem véletlenül nem szól ezekrõl a kérdésekrõl. És itt nem arról van szó, hogy nem precíz az alkotmány, amint azt próbálták nekünk jelezni.
Gondolják végig, hogy az alkotmány 30/A §-a a lényegét tekintve megmondja, hol van kinevezési jogkör a köztársasági elnök esetében, hol van felmentési jogkör! Ha jól emlékszem, a 30/A § h) és j) pontjaiban rendelkezik ezekrõl a kérdésekrõl, ahol a "külön kinevezi" és a "külön felmenti" kifejezéseket használja. Egyáltalán nem véletlenül, mert egyebütt, a 32. §-ban ellenjegyzési jogról is beszél: van, ahol a miniszterelnöknek kell ellenjegyeznie, van, ahol a minisztereknek kell ellenjegyeznie. De azt nem teszi lehetõvé, hogy egy harmadrangú jogszabályba elbújtatottan kiterjesszük a köztársasági elnök jogkörét adott esetben arra, hogy a legfõbb ügyész felmentését õ kezdeményezhesse, vagy arra, hogy a legfõbbügyész-helyettes felmentését õ kezdeményezhesse, és megmondja, hogy milyen módon. Ezek az alkotmányba tartozó kérdések. Tehát én úgy gondolom, nagyon is indokolt volt az az észrevételezés, hogy ez a jogrendünket alapjaiban sértõ rendelkezésnek tekinthetõ.
Csak emlékeztetném önöket arra, hogy egyebekben mindenütt természetes volt ez addig, hogy ne így történjék, hogy elõbb jöjjön a szolgálati viszony rendezésérõl szóló jogszabály. Mondjuk a rendõrségrõl, a bíróságról szóló jogszabályok természetes, hogy elõbb kellett megjelenjenek, mint az azok szervezeteirõl szóló törvények.
Igen tisztelt képviselõtársaim figyelmét felhívom tehát arra, hogy ez a mód, tehát hogy elõször rendezem a szolgálati viszonyt, oda becsempészem a számomra fontos dolgokat - alkotmánymódosítástól kezdve mindent -, és majd ezután valamikor hozzáigazítom a most már teljesen érdektelenné vált ügyészségrõl szóló törvényt, számunkra elfogadhatatlan. Ez a lopakodó alkotmányozási folyamat semmilyen alkotmányos jogállamban nem megengedett.
Legyen szabad arra utalnom, hogy az ügyészi szolgálati viszonyról szóló törvénynek vannak olyan rendelkezései, amelyek a mérhetetlenül megnövelt legfõbb ügyészi hatalmat olyan módon próbálják leplezni, hogy olyan jogosultságokat adnak kollektív testületeknek, mely jogosultságokról csak beszél a törvény, valójában semmiféle jogosultságról nincs szó.
Mirõl akarok önöknek ebben a tárgykörben külön szólni? Én úgy gondolom, az ügyészségi szolgálati jogviszonyról szóló törvénynek van egy olyan része, amely a kollektív vezetési elvet szeretné - imitálva - akként feltüntetni, mintha ténylegesen létezne ez a jog. Ezért azt mondja: felállítok szakmai kollégiumot, felállítok összügyészi értekezletet, felállítok ügyészi tanácsot, felállítok alkalmazotti tanácsot... - mindösszesen, Torgyán József szóhasználatával: felállítom a sóhivatalt -, de a szolgálati viszonyról szóló törvény nem így rendelkezik.
Hanem miként? Rendkívül részletesen, sok-sok részre bontva, hogy a semmit ragozhassa, lényegét tekintve fölállítja a szakmai kollégiumot. Szerepe, hogy elméleti és jogalkalmazási kérdésekben a megkeresést követõ nyolc napon belül véleményt nyilváníthat és javaslatot tehet. Magyarán mondva: semmiféle érdemi szerepe nincsen. Van egy olyan lehetõség, hogy véleményt nyilváníthat, ezt a véleményt kikérhetik - de hogy mért kérik ki, amikor nem kötelesek megfogadni, ezt az igen tisztelt képviselõtársaim megítélésére bízom.
A másik testület az összügyészi értekezlet. No, itt már fölkaptam a fejem, amikor olvastam a törvényt, mert mondtam: ha csalódtam a szakmai kollégiumban, majd vigasztalódom az összügyészi értekezletben. Kérem, rögtön elment viszont a kedvem, amikor errõl is azt olvastam, hogy ez tanácsadó testület. Véleményezõ és javaslattételi joggal mûködik. Egyetlenegy érdemi döntést hozhat - no, nem valóságos érdemi döntést, hanem megválaszthatja az ügyészi tanács öt tagját. Na, mondom, akkor rendben van a dolog, úgy látszik, csak bosszantóan hosszan vezetik fel a demokráciát az ügyészi szolgálati jogviszonyról szóló törvényben. Most már megnézem, már csak kíváncsiságból is, ezt az ügyészi tanácsot.
Az öt évre megválasztott öttagú ügyészi tanácsnál viszont megdöbbenve észleltem: egyedüli feladata, hogy véleményt nyilváníthat nyolc napon belül. Tehát ugyanúgy véleményt nyilváníthat, mint a másik, csak ez más ügyben, nevezetesen: kinevezések, elõléptetések és felmentések ügyében.
(16.40)
Más feladata azonban nincs. A véleményét egyébként nem kell figyelembe venni, ezt talán mondanom sem kell.
Na mondom akkor, kérem, még mindig van egy szervezetünk, ide van elrejtve az arany, ezt kell nekem ásnom, itt meg fogom találni a nagy-nagy kincset, amit eddig hiába próbáltam lapozgatni elölrõl hátulra, hátulról elõre. Már arra is gondoltam, hogy netántán a törvény van úgy írva, mint a régi héber szent iratok, hogy fordítva kezdték az olvasást. Már így is próbáltam nézni. Aztán megdöbbenve láttam, hogy nem errõl van szó, hanem végre itt van az Ügyészi Alkalmazottak Tanácsa. Ha hiszik, ha nem, igen tisztelt képviselõtársaim, itt valóban kiderült, hogy ennek már van érdemi intézkedési joga: az egyetértés joga. Hát mondom, kérem, akkor helyben vagyunk, ez a vétójog. Most már csak azt kellett megnézni, hogy mire vonatkozik a vétójog. Akkor egy kicsit elkedvetlenedtem; mondjuk arra, hogy adott esetben ne az elsõ emeleten állítsuk fel a pingpongasztalt az ügyészség épületén belül, hanem az alagsori helyiségben. Erre vonatkozik ez az egyetértési jog. Semmi másra nem vonatkozik. De már a tervtõl eltérõ hasznosításba se szólhat bele, ha végül is nem pingpongasztalt tesznek oda, hanem - nem tudom én - igazságvizsgáló gépet. Tehát már ebbe se szólhat bele ez a tanács. Mondanom sem kell, hogy itt is kitûnik a törvény szövegébõl, hogy véleményének követése szintén nem kötelezõ. Tehát magyarán mondva ez is egy véleményezõ testület, semmiféle joga nincsen.
Ezek után tulajdonképpen már csak egyetlenegy olyan területe maradt ennek az új jogszabálytervezetnek, amely figyelmet érdemlõ, és amely elsõ pillanatra úgy tûnt, hogy valóban egy nagyon demokratikus intézményrendszer, itt érdemes elidõzni. A törvényjavaslat 43. §-ára, annak is az (5) bekezdésére utalok. Az ügyészi szolgálati viszonyról szóló törvény 43. §-ának (5) bekezdése akként rendelkezik: ha az utasítást az ügyész jogszabállyal vagy jogi meggyõzõdésével nem tartja összeegyeztethetõnek, az ügy elintézése alól mentesítését kérheti írásban, jogi álláspontját kifejtve.
Amellett, hogy van az ügyészi szolgálati jogviszonyról szóló törvénynek olyan paragrafusa, amely kifejezetten kógensen írja elõ ez esetre azt a tényt, hogy az ügyész megtagadhatja a szolgálatot, ebben az esetben mégis meg kell állnom, mert ha az ügyész jogszabállyal vagy jogi meggyõzõdésével nem tartja összeegyeztethetõnek az ügyre adott utasítást, amelyhez neki magát tartania kellene, a mi álláspontunk szerint - és nincs is demokrácia, ha nem ez az álláspont kerekedik felül - ebben az esetben kógensen kell kimondani, hogy köteles megtagadni az ügyész az olyan ügyben való közremûködését, amelyet õ jogi meggyõzõdésével, illetõleg a jogszabályokkal ellentétesnek tart.
Ha ezt mi nem fogjuk kimondani, nem fogjuk a 43. § (5) bekezdését ilyen módon megváltoztatni, akkor tulajdonképpen megint elõ fogjuk segíteni azt a lopakodó bíráskodást - amirõl eddig még nem beszéltünk -, hogy mindenki gazsulál a törvénytelen ítéletnek, az ügyész maga is, mert hiszen csak egy lehetõség van biztosítva számára a törvényben, hogy ne így járjon el. Hát hogy fogjuk mi ennek a négy és fél évtizednek a szörnyûségeit felszámolni, hogy fogunk egy valóban jogállami módon mûködõ bíróságot teremteni, ha nem írjuk elõ kötelezõen az ügyész számára, hogy ha azt észleli - azért veszem fel ismét a törvényt, nehogy más kifejezést használjak, mint a törvényjavaslat -, ha az ügyész a jogszabállyal vagy jogi meggyõzõdésével nem tartja összeegyeztethetõnek az ügyben való közremûködését, akkor ne csak a saját maga mentességét kérhesse, hogy menekülhessen az ügybõl, és történjen ugyanaz, mondjuk, mint Nagy Imre elítéltetése esetében, ahol a bíró beteget jelentett és másik bíró hozta meg a gyalázatot. Tessék az ügyésznek is szembenézni a törvénnyel, az alkotmányossággal! Ne bújhasson ki az ügyész akkor, ha így ki akar bújni a tisztességtelenség feltárása alól! Legyen törvényes kötelessége lerántani a leplet a tisztességtelenségrõl!
Ezért tehát a Független Kisgazdapárt az ezzel kapcsolatos összes módosító indítványt elõterjeszti, részben már elõterjesztette, többek között a Balsai képviselõtársam által felemlített esküszövegeket illetõen is, hogy az ügyésznek is legyen joga - aki hisz Istenben - azt mondani, hogy Isten engem úgy segéljen. Már rég bent van a módosító javaslatunk. De mi azt mondjuk: mi Istenben hiszünk és nem az ügyészi fondorlatokban; ezért ezt a törvényjavaslatot a Független Kisgazdapárt száz százalékig elutasítja! Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)