DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnöknõ. Igen tisztelt Képviselõtársaim! A kormány 1994. október 27-i ülésén elhatározta 1995-ben 1900 kilométer vasútvonal megszüntetését; ezt követõen pedig a következõ évben további 2000 kilométer vasútvonal megszüntetését határozta el.
Amiért szót kértem, az elsõsorban az a tény, hogy a megszüntetendõ vasútvonalak mindenekelõtt az ország legszegényebb területein találhatók, nevezetesen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a viharsarki részben, a bodrogközi területen; és talán hadd jelezzem elõre, hogy akik a Háznak 1990 és 1994 között tagjai voltak, azok igazolhatják, hogy mennyi jogos felszólalás volt - napirenden kívüli felszólalás keretein belül, és egyébként is, interpellációként, kérdésként is elhangzottak ilyenek -, hogy a megszüntetett vasútvonalakat hogyan lehetne helyreállítani. Ehelyett most nem helyreállítjuk a megszûnt vasútvonalakat, hanem továbbiakat szüntetünk meg.
Azok, akik, mondjuk, az utóbbi idõben utazhattak Mátészalkától az országhatár felé elterülõ rendkívül szegény területen - amelyre én azt szoktam mondani, hogy nem is annyira elmaradott, mint mondjuk Európához viszonyítva Ázsia, hanem ha lehet, a különbség még ennél is nagyobb és kedvezõtlenebb az ott élõ lakosok terhére -, hát bizony szabályos pánikhangulat tört ki a Mátészalkától az országhatár felé elterülõ részen, mert számlálóbiztosok szállták meg a vasutakat, elterjedt a híre, hogy Mátészalkánál megszüntetik a szárnyvonalakat, tehát további vasúti közlekedés nem lesz. Ez gyakorlatilag az ott élõ lakosság életterének a megszûnését jelenti. Arról már nem is szólnék, hogy ez a mezõgazdaságnak milyen kárt okoz, vagy egyáltalán, hogy lehet onnan közlekedni, amikor a megnövekedett személy- és teherszállítás ellátására megfelelõ közútjaink egyáltalán nincsenek.
Úgy gondolom, talán nem kell arról külön szólnom, hogy a MÁV érintett dolgozóit milyen hátrányosan érinti a vasútvonalak megszüntetése. De azt hiszem, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, a Viharsarok és a Bodrogköz nem tekinthetõ egyszerûen üzleti kérdésnek. Tudomásul kell venni, hogy a vasúti feladatok ellátása közszolgálati feladatok ellátását jelenti, a vasúti személyszállítás is közszolgálat. És úgy gondolom, hogy az érintett térségekben élõket nem hagyhatjuk magukra azzal, hogy majd a privatizáció kapcsán valamikor milyen fejlett vasútvonalat fognak tudni kiépíteni ezeken a területeken.
A Független Kisgazdapárt az ügyben konzultált az érintett MÁV-dolgozókkal is, akik egyöntetûen vallják, hogy a nemzet számára is óriási károkat okozó döntés ez, hiszen azok a területek gyakorlatilag elsorvadnak, ha a vasútvonal megszûnik. De ha csak abból a ténybõl indulunk ki, hogy az állóeszköz- állományban legalább 80 milliárd forintos érték fog szertefoszlani anélkül, hogy követhetõ lenne, hova tûnt el ez a vagyon, akkor, igen tisztelt képviselõtársaim, úgy gondolom, elõfordulhat, hogy megint feláll majd egy miniszter és modortalanul mond nekem valamit; bár a közlekedési miniszter úrról én ezt nem tételezem fel. De azért úgy gondolom, mégiscsak ki kell mondani, hogy nem lehet magára hagyni az országnak ezeket az elszegényedett területeit, nem lehet tovább sújtani õket ilyen következményekkel. Tehát a Független Kisgazdapárt kimondja: elfogadhatatlan a vasútvonalak megszüntetése az ott élõ lakosság számára, elfogadhatatlan a MÁV érintett munkástömegei számára, elfogadhatatlan a mezõgazdaság számára, tehát elfogadhatatlan az ország számára!
Ezért kérem az érintett területek országgyûlési képviselõit, a saját területükön vizsgálják meg, hogy vajon a Független Kisgazdapárt napirend elõtti felszólalásában mennyi a valóságalap, és ha úgy gondolják, hogy ennek van valóságalapja, akkor kérem, lépjünk fel a szörnyû következmények megakadályozása érdekében.
Köszönöm a türelmüket. Elnézést, elnök asszony, hogy túlléptem a megadott idõkeretet. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)