BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen örülnöm kellene, mert több mint száz nap után egy gazdaságinak hihetõ törvénytervezet van a parlament elõtt, sõt mezõgazdasági - de örömre semmi ok. Ez a törvénytervezet nem gazdasági, ez kimondottan politikai törvénytervezet, mégpediglen elõttem fölszólaló képviselõtársam szavaival élve, sanda politikai szándékokat tartalmazó politikai törvénytervezet, amelyikre itt utalás is történt más hozzászólásokban is.
Ahelyett, hogy a csõsz-, erdõ-, élelmiszertörvényt, s folytathatnám, vadászati törvényt tárgyalnánk, önök eljátszatják itt a parlamenttel azt a játékot, hogy a mezõgazdasági termelõszövetkezetek mûködnek, holott önök is nagyon jól tudják, mi is tudjuk, hogy a mezõgazdasági termelõszövetkezetek évtizedes strukturális válságban vannak, és javaslom önöknek ez ügyben a '89- es MSZMP KB jegyzõkönyveinek az olvasását, sokan önök közül ott is voltak, tehát emlékezhetnek rá. Ott elhangzott felelõs szájakból, hogy milyen helyzetben vannak a magyarországi termelõszövetkezetek, és az 1300 körüli termelõszövetkezetbõl 500 akkor már csak tengõdött és élte föl a vagyonát. Nem szabad nekünk eljátszanunk azt, hogy mintha az elmúlt négy évben mentek volna ezek a cégek tönkre. Nem, errõl szó sincs. Ezek a történelem, a gazdaság súlya alatt roppantak össze, alkalmatlanok arra, sajnos, mondom én, hogy piacgazdaság körülményei között mûködjenek.
Hölgyeim és Uraim! Önök a választást már megnyerték, önök elhitették a magyar lakossággal azt, hogy a termelõszövetkezeteket az elõzõ kormány verte szét, úgyhogy ezt a játékot abba kellene hagyni. Ki kellene találni olyan módszert, amelyik mûködik piacgazdaság keretei között, és nem pediglen egy nosztalgiát továbbfûtve, továbbhajtva az embereket visszavágyakozásra vezetni, arra ösztökélni. Ki kellene találni valamilyen olyan módszert, amikor csöndben, nem kampányjelleggel, hagynák lebomlani a termelõszövetkezeteket a piac súlya alatt, és egy mûködõ formát találnának maguknak. Ehelyett önök, természetesen egy szûk lobby kemény nyomása alatt, lehetetlenné teszik gyakorlatilag a szétválást. Jelzem, teljesen igaztalanok azok a vélemények, amik itt elhangzottak, hogy a szétválás megkönnyebbedik, mert a demokrácia így meg úgy... Kérem szépen, a szétválások azokban az óriás szövetkezetekben, amik vannak ma, hat, nyolc, sõt tíz falu egyben, az önök módosító tervezete szerint teljesen lehetetlenek, bezárják a vagyont, nincs arra lehetõség, hogy abból mûködõ egységek kiváljanak. A külsõ üzletrész-tulajdonosok helyzetét teljesen tragikussá teszik.
Amit Kis úr az imént mondott, hogy majd anyagilag meg fogják oldani: nem kell megoldani, ezek az üzletrészek a nullára értékelõdnek le rövid idõn belül, és akkor már önöknek nem kell foglalkozni ennek a problémának a megoldásával.
Hogy a falvak szerinti szétválás teljesen lehetetlen... A falvak szerinti szétválást én pozitív folyamatnak ítéltem, ugyanis lépés a magángazdaság megteremtésének irányába, az érdekeltség irányába, ami a piacgazdaságból természetesen nem hiányozhat.
Ezt a törvénytervezetet életveszélyesnek tartom. Életveszélyesnek, mert kiiktatja a versenyt. Tudom, a magyar társadalomban óriási nosztalgia van abban az irányban, hogy iktassuk ki a versenyt, a verseny nem jó nekünk, a verseny bizonytalanságot ébreszt, a versenyben bukni lehet. De jelzem, a világ van egymással versenyben, és ebbõl Magyarország nem lehet egy béke szigete, ahol nincs verseny. Itt is versenynek kell lenni, hogy talpon maradjunk.
Az elõzõ kormányzat - az önök vádjaival ellentében - azért nem verhette szét a termelõszövetkezeteket, mert tisztában volt azzal, hogy a társadalmi átalakulás egy folyamat, nem megy végbe egyik napról a másikra, és nem alakulnak ki azok a magángazdaságok, amiket a piac versenyhelyzetében jobbnak tartunk, egyik napról a másikra. Ezért tudtuk, hogy a nagy egységeket valamilyen formában mûködtetni kell, és ezért nem verõdhettek szét a termelõszövetkezetek, mert felelõs volt a döntés.
(11.00)
Ez a verseny természetesen - amirõl az imént beszéltem - mindenkinek az érdeke. Nehogy azt tessék gondolni, hogy ez egy szûk, úgymond a háború elõtti nosztalgiával rendelkezõ jobboldali, esetleg konzervatív réteg érdeke. Nem errõl van szó.
A szövetkezetben minden rétegnek érdeke a verseny, és ha nem lesz, akkor az lesz, amit az elõbb mondtam az üzletrészekkel kapcsolatosan. Érdeke a részarány-tulajdonosoknak, mert a verseny teremthet olyan helyzetet, hogy fizetni tudnak osztalékot a vagyonuk után, és nem úgy, mint most. Itt van jó néhány, az agrárlobbyhoz tartozó kormánypárti képviselõ, tessék megmondani nekem, milyen osztalékot tudnak fizetni pillanatnyilag az üzletrészekre?! És nekik az is érdekük, hogy az üzletrésznek értéke legyen, nem pedig úgy, hogy 20 százalék vagy az alatt, és ez a versenytõl függ.
Érdeke a nyugdíjasnak; a nyugdíjasok nagy része nem akarja maga mûködtetni a vagyonát, azt szeretné, ha a mûködtetés jogáért verseny lenne. Ezzel a törvénnyel ezt is számûzik. Az aktív tagoknak is érdeke, és nem úgy van, ahogy önök mondják, hogy az érdekkülönbség, a szakadék az aktív és a nem aktív tagok között van. Ez ugyanis nem igaz, mert az aktív tagoknak ugyanaz az érdeke, mint a részarány-tulajdonosoknak, illetõleg a nyugdíjasoknak, hogy mûködjön a vagyon, mert akkor tudják megtartani az állásukat. Ha nem mûködik, a vagyon fölélése történik, mint most sok esetben, és akkor õk is el fogják veszíteni az állásukat, plusz még elvesztik a vagyonukat is, amirõl azt hitték, hogy van.
Ezen túlmenõen nagyon komoly érdeke a verseny az agrárértelmiségnek. Annak a második, harmadik vonalbeli agrárértelmiségnek, amelyik jó ötletekkel, új, friss elképzelésekkel versenyezni szeretne a vagyon mûködtetési jogáért. Ez az egyetlen esélyük arra, hogy a szakmában sikereket érjenek el, és ezt önök lefejezik, odaadják egy szûk rétegnek hitbizományba az egész vagyont, hogy fiúk, éljétek föl kedvetek szerint, itt verseny nem lesz. Tudom, e szûk réteg rövidlátó elképzeléseinek ez tökéletesen megfelel, de a mezõgazdaság érdekeivel abszolút ellentétes. Ez a csoport természetesen fél a versenytõl, mert félnek a fiataloktól.
Természetesen az az érvrendszer, amivel ezt a törvényt indokolta miniszter úr és többen is a bizottságban, egészen másról szól. A szövetkezeti tagsággal azt akarja elhitetni, hogy a módosítás az õ érdekükben történik, mert ha nem lenne módosítás, akkor jönnének a kívülálló üzletrész-tulajdonosok, a máshol lakók, az ügyeskedõk, és elvinnék a vagyont. Igen, az irigység ideológiája nagyon jól tud sajnos ebben az országban mûködni, és ez a tervezet, ez az indoklás erre alapoz.
Higgyék el nekem - és ezt most nem önöknek mondom, hanem az érdekelteknek - , ebben az esetben mindenkinek, aktívnak, nyugdíjasnak, külsõ üzletrész- tulajdonosnak és agrárértelmiségnek egy az érdeke: mûködjön a vagyon. Az az indok, miszerint az elõzõ, tehát a jelenleg hatályos törvény diszkriminatív, a nemzetközi szövetkezeti elvekkel ellentétes volna, elnézést kérek, nagyon gyenge lábakon áll. Gyenge lábakon áll, mert a jelenlegi szövetkezeteink - és ez okozza a fõ problémánkat - a legalapvetõbb nemzetközi szövetkezeti elvnek sem tudtak megfelelni, ez pedig az önkéntesség. Ez az igazi problémája ennek az országnak, de nézzék meg, egész Kelet-Európának ez a problémája, és ezt az óriási gondot - majd a történészek be fogják bizonyítani - Magyarország oldotta meg a legsikeresebben annak ellenére, hogy természetesen ezeregy probléma van, azt soha senki nem is mondta, hogy nincs. Az eredményeket tessék nézni... (Derültség. Zaj. Közbeszólások: Hát, ez az!).., ne pedig az indulatokat.
Az elõbb már említettem, önök arra alapoznak, hogy a demokrácia elvei alapján kell megoldani mindent. De már az imént említettem, a társadalmi átalakulások lassúbbak, a törvények ezt próbálták követni lépésrõl lépésre, és csak így jöhet létre egy sikeres átalakulás, egy pozitív, elõremutató változás.
Önök itt most eljátsszák azt, hogy ez a módosítás a jó szövetkezetek megmentése érdekében van, hogy a jó szövetkezetek mûködjenek. Én ezzel szemben azt mondom - és sajnos ez az igaz -: a rossz szövetkezeti vezetõk megmentése érdekében van ez a módosítás, semmi egyébért. A jónak ugyanis erre nincsen szüksége. Hölgyeim és uraim, a jó szövetkezeti vezetõnek erre a törvénymódosításra semmi szüksége nincs, onnan nem akar kiválni, ott osztalékot kap, a vagyona biztonságban van, miért válna ki?! Onnan esetleg a még jobb akar kiválni, és úgy gondolom, ez nem bûn. Ha a még jobb gyõz a jobb fölött, az csak elõrevisz.
Ez a módosítás viszont valóban bûn, mert téves biztonságérzetet ébreszt az emberekben, mind a vezetõkben, mind a tagokban. Azt hiszik, hogy mûködik, ami nem mûködik, azt hiszik, hogy megoldottak valamit - és nagy lesz a meglepetés, amikor kiderül, hogy nem oldottak meg semmit, ugyanis a pótköltségvetésbõl látható volt, a költségvetésbõl sejthetõ, önök pénzt a mezõgazdaságnak adni nem tudnak, nem is akarnak, ezért bizonyos hatalmi pozíciókat osztogatnak azoknak, akik önöknek segítettek a kampányban elhitetni azt, hogy a mezõgazdaságot szétverték.
Ez a módosítás nullára fogja leértékelni a szövetkezeti üzletrészeket, nem lesz verseny a mûködtetésért, nem lesz kereslet az üzletrészre, ezért szép lassan nullára fogják leírni, és az emberek pedig majd szép lassan, ha nem is olyan nagy kedvvel, de mégiscsak elfelejtik ezt az egészet, és azt mondják, na, megint palira vettek bennünket.
Rontja nemzetközi versenyképességünket. Ne felejtsék el, Európa közösségéhez tartozni nemcsak lehetõség, hanem óriási veszély is. Ha nem tudunk az ottani piaci versenynek megfelelni, a régi, nosztalgikus elveket kergetjük, akkor óriási problémába, óriási veszélybe visszük az egész országot.
Lassítja az elengedhetetlen átalakulást. Ugyanis monopolhelyzet jön létre egy bizonyos környéken, több faluban, ebben a térségben természetesen a magánvállalkozásnak nem lesz tere, egy monopolhelyzet mellett a magánvállalkozás mindig veszélyben érzi magát, nem alakulnak ki azok az egyéb magántevékenységek, amelyekkel össze lehetne fogni és tényleges szövetkezeteket lehetne alakítani, elsorvadnak, és gyakorlatilag még nagyobb lesz a csõd annak idején.
A legnagyobb bûn, amit önök természetesen majd cáfolni akarnak, hogy teljesen megöli a szövetkezeti elvet. Ez a törvény egy gyilkos, a szövetkezeti elvre nézve gyilkos módosítás, ugyanis ott, ahol fölélik a szövetkezeti vagyont, elértéktelenítik az üzletrészeket, évtizedekig nem lesz lehetséges szövetkezeteket szervezni. Ki lesz az az õrült, aki egy fillért is bevisz valahova ezek után? És uraim, ez a legnagyobb bûn, mert a szövetkezet nélkül a mezõgazdaság nem életképes! Ezt én mindig mondtam és mondom is, csak a szövetkezet nem úgy mûködik, ahogy önök gondolják. Tessék elutazni néhány száz kilométert arrafelé, meg lehet nézni, a szövetkezet nem a termelõ szférában, hanem a kiszolgáló szférában mûködik a világon mindenhol sikerrel.
Ott kell szövetkezetet szervezni, ahol a szövetkezet a hatékonyabb, ahol a szövetkezet jobban mûködik, mint a magántevékenység. Ez pedig az input és output oldal: vásárlás, kiszolgálás, szolgáltatás, értékesítés, feldolgozás, szállítás. De termelni ne próbáljanak! Ahol a termelõ típusú szövetkezetek megjelentek, ott azonnal megjelent az éhínség is; ahol viszont a kiszolgáló szövetkezetek mûködtek, ott sikeres mezõgazdaság épült a világon mindenhol.
Tisztelt nem mezõgazdaságból élõ kormánypárti képviselõk! Önöket egyszerûen megvezették (sic!).
(11.10)
Az önök szavazatát kérik ahhoz, ami az önök választóinak érdekeivel ellentétes! Mit fognak önök mondani - mivel önöknél van a legtöbb egyenes ágon parlamentbe jutott képviselõ -, ha egy választói gyûlésen megkérdezik: És mondja, kedves képviselõ úr, hogy is van az, hogy 5 százalék, 2 vagy 1 százalék, vagy éppen "én tartozom"-helyzet alakult ki a szövetkezeti üzletrészemmel kapcsolatban? Miért nem ér semmit az üzletrészem?
Önök pedig, késõbbi magyar parlamenti képviselõk, csapdahelyzetbe víve az országot - a mostani kormánypárti képviselõk természetesen - sorra szavazhatják meg az évrõl évre növekvõ támogatási összegeket a magyar mezõgazdaságnak, ugyanis enni kell, az ország enni akar, és egy nem versenyképes mezõgazdaság fönntartása hihetetlen összegekbe kerül, és ez a szegény ország ezt nem bírja ki. A verseny az érdekünk, mindannyiunknak, együtt. Szegény adófizetõ majd pedig csak néz, nem érti a dolgokat. Nem érti, hogyan lehetséges az, hogy megmentettük a szövetkezeteket, és mégis ilyen tragikus helyzetben vagyunk!? Úgy lehetséges, hogy megmentettünk valamit, amit nem kellett volna megmenteni, és számûztünk valamit - a versenyt -, amit viszont nem lett volna szabad számûzni.
Ez lesz az eredménye! És nem azért mondom el, hogy én most itt nagy hangon önöknek mondjak valamit, csak az embert a lelkiismerete arra kényszeríti, hogy elmondja az igazat, hogy aki meghallgatja, az meghallgathassa, aki nem hallgatja meg, az pedig ne jöhessen azzal, hogy képviselõ úr, ön magasabbról messzebbre kellett volna, hogy lásson, meg kellett volna nekünk mondani, mit jelent ez a mostani lépés az ötödik lépésben.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez ezt jelenti, és ezt el kell mondani.
És önök, tisztelt agrárlobby - vagy ebben a dologban érdekeltek -, önök tévesen azt hiszik, hogy a nagy ellenfelük a magángazdaság - holott ez egy óriási tévedés! Sajnos egész agrárpolitikájukat erre építik - ez egy tragédia! Még be se tették a lábukat a kormányzásba, bejelentették, hogy márpedig a falugazdászok kisöpörve, ami az egyik legsikeresebb akciója volt az elõzõ kormánynak... (Moraj az MSZP soraiban. Közbeszólások.) Tessék kimenni megkérdezni! Menjenek el Debrecenbe, kérdezzék meg az önkormányzattól! Minden önkormányzati mezõgazdasági bizottsági tag aláírásával küldtek levelet, követelik, hogy a mezõgazdasági szféra támogatására az agronómusok vagy a falugazdászok mûködjenek. Ezeket önök egy tollvonással meg akarják szüntetni!
A másik: ez a törvény. Hallani, hogy a következõ a földtörvény lesz, s önök el akarják törölni azt a cikkelyt, ami a jogi személyiségû vállalkozások földtulajdonszerzési jogát tiltja meg. A szövetkezeteknek földtulajdonra van szükségük, ugyebár, önök ezt mondják. Én pedig azt mondom, hogy abban a pillanatban, ha önök ezt megteszik, minden tiltás falra hányt borsó. Külföldi, belföldi, teljesen mindegy. Abban a pillanatban a Bogárdi család vagy bármelyik család öt tagja annyi szövetkezetet alakít, amennyit akar. Annyi földet vesz, amennyit akar. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Errõl van szó!) Tessék eldönteni, hogy ez hova visz! (Folyamatos zaj az MSZP soraiban.) Egyes vidékek teljes eleszegényítéséhez...
Elnök Asszony! Ha csöndet tudna teremteni, megköszönném.