DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja az elõttünk fekvõ törvényjavaslatot és alkotmánymódosítást szükségesnek tartja és támogatja.
Lényegében a miniszter úr expozéja nagyon sok mindent tartalmazott és a már elõttem felszólalók is fölsorakoztatták mindazokat az érveket, amelyek ezt a törvénymódosítást, illetve alkotmánymódosítást szükségessé teszik.
Ezért a magam részérõl csak olyan momentumot emelnék ki, ami eddig a vitában nem hangzott el. Az egyik az, hogy tulajdonképpen azok a gondok, amelyeket ez a törvény, illetõleg alkotmánymódosítás rendezni kíván, már az elmúlt ciklus alatt felmerültek, ezekben már akkor megkezdõdtek az egyeztetések, illetõleg tartalmilag és lényegében lefolytatásra is kerültek, és tulajdonképpen az akkori hat parlamenti párt között - melyek, mint tudjuk, azonosak a mostaniakkal - létre is jött a tartalmi megállapodás.
Olyannyira így van ez, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekrõl szóló törvényben az a megoldás, amelyet most az alkotmány lehetõvé tesz, már akkor elfogadásra és beépítésre került azzal, hogy ennek a hatályba léptetésére csak az alkotmánymódosítással együtt kerülhet sor, amire most kerítünk sort, tehát most valósítjuk meg.
Így valóban - ahogy az elhangzott miniszter úr expozéjában is - egy széles körû elõzetes elõkészítés, még a múlt cikluson belül is már megtörtént elõkészítõ munka után és egy mostani hatpárti megerõsítõ elõkészítés után került sor ennek a törvényjavaslatnak, illetõleg alkotmánymódosító javaslatnak az elõterjesztésére, amelyet, mint említettem, szükségesnek ítélünk, és amelyik bírja a Magyar Demokrata Fórum támogatását.
Az elõzõ felszólalásban elhangzott és én is röviden kitérnék az alkotmánymódosítás kérdésére mint elvi kérdésre. Valóban nemegyszer és joggal hangsúlyozták már a Házban, hogy az alkotmány gyakori módosítása szerencsétlen dolog, mert az alkotmány tekintélyét, súlyát devalválja, lerontja. Ez még akkor is igaz, ha terveinkben szerepel egy új, szintetizáló, integráló alkotmány megalkotása a közeljövõben.
Ugyanakkor a mostani alkotmánymódosítás és törvénymódosítás szerintem bizonyos - hogy úgy mondjam - jogtechnikai tapasztalatokra is felhívja és ráirányítja a figyelmünket. Nevezetesen arra a kérdésre, amit úgy lehet fölvetni, hogy egy alkotmánymódosítás vagy egy alkotmány mennyiben legyen deklaratív, mennyiben legyen normatív.
Mert tulajdonképpen mirõl is van szó most az alkotmánymódosítást tekintve? Arról, hogy egy egyes számú kifejezést többes számúra cserélünk ki, hogy így lehessen a törvény és az alkotmány között teljes összhangot teremteni. Ez gyakorlatilag a normatív szabályozás velejárója, s úgy gondolom, ha egy új, szintetizáló alkotmányban nem lesznek kellõen végiggondolva a normatív jellegû szabályok, akkor a jövõben is kerülhetünk olyan helyzet elé, hogy talán a kelleténél többször kell majd az alkotmány szövegéhez hozzányúlni.
Mi lehet tehát a tanulság és az orvosság? Hogy az új alkotmányban csak nagyon is kiérlelt, nagyon is végiggondolt és nagyon is végleges érvényû normatív tételeket lehet majd elhelyezni.
A másik - már mondtam a jelzõt -, hogy pontosan ezek a mozzanatok, amelyek több alkotmánymódosításban is megnyilvánultak és kifejezõdtek, utalnak arra, hogy tulajdonképpen az alkotmányfejlõdésnek van egy természetes útja, amely majd egy szintetizáló, az eddigi alkotmányfejlõdés eredményeit integráló alkotmány megalkotását teszi majd szükségessé.
Egy másik, bár nem alkotmányozási jellegû jogtechnikai tanulság az eredeti törvény, az állampolgári jogok biztosáról szóló törvény 29. § (3) bekezdésének elhagyása, ami egy záros határidõt szabott az országgyûlési biztos megválasztására. Teljes mértékben egyetértek az elõttem felszólaló képviselõtársam véleményével, miszerint ennek a határidõnek kivétele nem azt jelenti, hogy most már ráérünk, hanem valóban mindent el kell követnünk, hogy mihamarabb megválasszuk az országgyûlési biztosokat.
De úgy gondolom, ez a döntésünk azt is kifejezésre juttatja - vagy legalábbis azt a belátást is felfedezem az elõterjesztésben -, hogy talán nem szerencsés gyakorlat, nem szerencsés technika az, ha minden kérdést mindig és mindenkor merev jogi eszközökkel akarunk szabályozni. Azt kimondani, hogy mondjuk egy testület egy kétharmados többségû kérdésben záros határidõn belül, négy hónapon belül hozzon döntést és ezt beépítjük egy törvénybe - ezt meg lehet tenni, egy törvény súlyát lehet magasabbra emelni és azt sugallni, hogy ezt, vagy egy intézmény fontosságát akarjuk ezzel elérni -, de ez könnyen odavezethet, hogy mégsem sikerül legjobb akaratunk ellenére sem egy ilyen határidõ megtartása. Hiszen azt, hogy egy egyetértés a kellõ számban és a kellõ mértékben létrejön, elõre semmi sem garantálhatja. Voltaképpen olyan kérdés ez, amivel szemben politikai természetû megoldások, politikai természetû biztosítékok legalább olyan súllyal és legalább olyan érvénnyel szerepet játszhatnak, mint a jogiak.
Egészében véve tehát - hansúlyozva azt, hogy természetesen mi sem támogatjuk általánosságban és elvben azt, hogy az alkotmány alakításában különbözõ módosításokra részletenként kerüljön sor - itt az adott esetben, figyelemmel arra, hogy egy nagyon fontos politikai kérdést kell megoldani és figyelemmel különösen arra, hogy mindebben a kérdésben, ebben a politikai kérdésben mind a hat párt egyetért és ugyanúgy egyetért a megoldás módszerében és technikájában, természetesen támogatásunkat adjuk ehhez a törvényjavaslathoz.
Végül azzal zárom felszólalásomat, örülünk annak, hogy olyan sok vita és konfrontáció után egy olyan törvényjavaslat tárgyalásában, egy olyan alkotmánymódosítási kérdés tárgyalásában vehetünk részt, melyben egyetértésünkrõl és szavazatunkról biztosíthatjuk az elõterjesztõt. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)