DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Lassan a történelmi múltba belehulló idõszakban, a törvényjavaslat benyújtásának szinte majdnem pontosan a második évfordulóján az expozét valóban egy mélyrõl feltörõ õszinte sóhajjal kezdtem, hogy: végre... Hogy végre az Országgyûlés megkezdi a már 1992-ben benyújtott, az országgyûlési biztosról szóló törvényjavaslat tárgyalását.
A végül ellenszavazat nélkül elfogadott és elég tisztességesen kihordott - hiszen hároméves volt a kihordási ideje - törvény hatálybalépése után mindenkiben élt a remény, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosa - Spanyolországban a nép ügyvédje -, ha nem is a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjaként, de a jogállami intézményrendszer szerves részeként végre megkezdheti mûködését, és a rá zúduló panaszok nyomása alatt hozzáláthat az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságok kivizsgálásához vagy kivizsgáltatásához, és orvoslásuk érdekében az általános vagy egyedi intézkedések kezdeményezéséhez.
A bécsi ombudsman-konferencián tartott felszólalásomat azzal a keserédes, reményt kifejezõ mondattal zártam, hogy talán utoljára találkoztunk személyesen egy ilyen hasznos konferencián, mert legközelebb már nem a törvényjavaslatot elõterjesztõ Igazságügyi Minisztérium, hanem az elsõ megválasztott magyar ombudsman képviseli majd Magyarországot. Hát ez nem jött be, ez igaz. A remény aknára futott. Egy szavazat híján változatlanul nincs ombudsmanunk, és ahogy Horváth Vilmos képviselõtársam már említette, pedig Pápua Új-Guineának már 1975-tõl van ombudsmanja. Ott sikeres volt a választás.
A teljesen szakmai jellegû és az elengedhetetlenül szükséges módosításokat tartalmazó, a Kereszténydemokrata Néppárt által elfogadott és elfogadásra ajánlott törvényjavaslat kapcsán talán nem minõsül felesleges kitérõnek, ha csupán néhány mondatban felidézem az intézmény történelmi múltját és jelentõségét. Történelmi múltról nálunk ugyan nem lehet beszélni, hiszen az elfogadott törvénnyel a magyar joggyakorlatban egy teljesen új és szokatlan jogintézmény létesült. Ugyanakkor Napóleon még vidáman masírozgatott Európa csatamezõin, amikor 1810-ben Svédországban már megkezdte mûködését a kontinens elsõ ombudsmanja, és ma már az öt kontinens számos államában közmegelégedésre tevékenykednek az ombudsmanok.
(12.50)
A madridi ombudsman-konferencián elfogadott tíz konklúzió elsõ pontja rögzíti valójában az ombudsman-intézmény lényegét azzal, hogy az ombudsman- koncepció az egyik legfontosabb mechanizmusa az emberi jogok védelmének. Az ombudsman valójában a hivatal packázásaival szemben nyújthat hatékony védelmet, és a társadalom jó közérzetéhez és jogi biztonságához elengedhetetlen annak megnyugtató tudata, hogy létezik egy köztiszteletben álló személyiség, akihez eredményesen fordulhat az alkotmányos jogaiban sérelmet szenvedett állampolgár.
A mostani törvényjavaslat újraéleszti azt a reményt - amely remélhetõleg nem bizonyul hiúnak -, hogy befejezõdik egy félbeszakadt folyamat, végre sikerül megválasztanunk az országgyûlési biztosokat, és felzárkózhatunk a ma már harmadszor említett Pápua Új-Guinea mögé.
Az 1992-ben feltört sóhaj felidézésével kezdtem a felszólalásomat, és egy magyar mûdal elsõ két sorában megjelenõ sóhajjal fejezem be, amelyik úgy szól, hogy "De ki tudnám panaszolni magamat, ha valaki meghallgatná szavamat". Hát kérem, e törvényjavaslat elfogadásával és az ombudsman megválasztásával megnyílik majd a lehetõsége annak, hogy mindenki könnyítsen a lelkén, kipanaszolja alkotmányos sérelmeit, mert végre lesz valaki, aki majd meghallgatja a szavukat. Persze, egyúttal teljes együttérzésem az elsõ magyar ombudsmané; szerintem két héten belül körülbelül 50 ezer panasz zúdul rá, de ha nem vagyunk túl borúlátók, lehet, hogy csak 49.500 lesz a panaszok száma, és az sem két héten belül, hanem három héten belül fog megérkezni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)