DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Az ön informáltságát mindig óriási csodálattal viselem, és természetesen esélyem sincs, hogy ezzel vetekedni tudjak. Ezért nekem csak arra volt esélyem, hogy Bodnár Györggyel ismerkedjem meg 1984-ben.
Ami a konkrét kérdéseit illeti: a jogszabályok betartását eddig négyszer vizsgálták felül; kétszer többek között az a kormánykoalíció, amelynek annak idején ön is tagja volt. (Derültség a szocialista párti képviselõk körében.) Megállapították, hogy jogszabálysértés nem történt. Lehet folytatni a felülvizsgálatokat természetesen vég nélkül. Azt gondolom, hogy jogászok számára az ügy világos.
A második: a dolog etikai oldala. Ugye, etikai vétségrõl akkor lehet beszélni, tisztelt képviselõ úr, hogyha valaki egy engedélyezéssel mást elõnyhöz juttat. Itt azonban errõl szó nincs! Az akkori kormányrendelet azt írta elõ, hogy mindazok a pályázók és kérelmezõk, akik a feltételeknek eleget tesznek, megkaphatják az engedélyt. Mindenki, aki eleget tett a feltételeknek, megkapta az engedélyt; nyolc ilyen volt. Következésképp: elõnyrõl csak akkor lehetett volna beszélni, hogyha korlátozott számú engedélyt kellett volna szétosztani, és abban nem azonos feltételeket érvényesített volna az engedélyezõ; jelen esetben vagy akkori, négy és fél évvel ezelõtti esetben a pénzügyminiszter. Ezért tehát fölösleges olyasmit feszegetni, aminek nincs meg az alapja. Inkább arra a kérdésre kellene válaszolni, képviselõ úr: kinek az érdekét szolgálja, hogy a pénzügyminisztert, a Horn-kormány legkeményebb emberét megpróbálják valakik ebben az országban lejáratni? Erre a kérdésre kellene igazán válaszolni. (Taps a bal oldalon.) És még egy kérdésre, arra: vajon meddig engedhetõk meg a politikai küzdelem terén azok az eszközök, amelyek csúsztatásra, hazugságra, rágalmazásra épülnek? És mi következik ezek után?
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)