DR. KOVÁCS PÁL népjóléti miniszter: Köszönöm szépen elnök úr, és köszönöm szépen a képviselõ úr kérdését. Teljesen egyetértek abban, hogy ez a látszólag kis ügy valójában nem kis ügy, hiszen egyetlen nyugdíjba vonuló sorsa sem számíthat kis ügynek.
A kérdésében tulajdonképpen két kérdés van. Az egyik úgy szól, hogy az adott évben nyugdíjba vonulók, jelen esetben a '94-ben nyugdíjba vonulók miért nem részesülnek nyugdíjemelésben, a másik pedig a nyugdíjak értékállóságának kérdése.
Közismert a tisztelt Ház elõtt, hogy '92 óta köti törvény a nyugdíjak emelkedését a nettó átlagkeresetekhez és ennek mértékérõl, meg néha az idõtartamáról mindig a tisztelt Ház dönt.
(15.10)
De a Ház dönt arról is, hogy milyen személyi kört érintsen a nyugdíjemelés. Ebben az évben is és a korábbi években is úgy döntött, hogy az adott évben nyugdíjba vonulók ne kapjanak nyugdíjemelést. Általában azt hozzák fel indoklásul, hogy a nyugdíjalapot valorizálják és kiszélesedik ezzel, ezzel jobban jár az, aki az adott évben még aktív és csak az év közepe felé megy el nyugdíjba, mint az, aki már korábban elment. Ezt számításokkal is alá lehet támasztani. Különösen így van ez '94-ben, amikor a nettó átlagkeresetek olyan tempóban nõttek az év során, hogy kompenzálják azt a hátrányt, amit jelent az, hogy az év közepén nyugdíjba menõ nem kap nyugdíjemelést.
A reálérték megõrzése tekintetében azt kell elmondani, hogy az idei prognosztizált infláció 19-20 százalék körüli, a nyugdíjak emelkedése pedig ebben az esztendõben 25 százalékos volt. Nem ez a probléma. A probléma az, hogy nem tudjuk növelni jelentõsen azoknak a nyugdíját, akik régebben mentek el, hosszabb szolgálati idõvel, és nagyon kicsi volt a megállapított nyugdíj mértéke. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)