DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Érdeklõdnék, hogy a jelenleg hatályos 92/1992-es június 10-ei kormányrendelet 8. § (1) bekezdése a miniszter úr álláspontja szerint hatályban van vagy sem? Tudniilik az idézett jogszabályhely azt mondja ki, hogy az állam által kijelölt földek árverésének legkorábbi idõpontját a hivatal az azt követõ hatvan napon belül tûzi ki, hogy a termõföldre vonatkozó tulajdoni sérelmek miatt az 1992. évi XXIV. törvény alapján elõterjesztett igények AK értékének ötven százalékát jogerõsen elbírálta.
Ez a jogszabályhely azt jelenti, hogy az úgynevezett 2. kárpótlási földalapok árverését már meg kellett volna kezdeni, hiszen a megyei kárrendezési hivatalok olyan kilencven százalékban elbírálták az 1992. évi XXIV. törvény alapján beadott igényeket.
Úgy tájékoztattak, tájékoztatta miniszter úr a tisztelt Házat a korábbiakban, hogy ezek az árverések talán jövõre fognak megkezdõdni.
Ezért kérdezem, hogy miért kell e jogszabállyal ellentétes magatartást folytatni a kormánynak akkor, amikor - ha kívánja - a kormányrendeletet megváltoztathatja. Kérdezem, hogy miért kell a póthatáridõben beadott igények elbírálását megvárni az árverések megkezdésével akkor, amikor a póthatáridõrõl szóló 1994. évi II. törvény vitája során az akkori kormányzat ígéretet tett arra, hogy nem várja meg a póthatáridõben beadott igények elbírálását, mert a földalapok kijelölésénél a 600 ezer embernek a kérelmét nem lehetett figyelembe venni. S ha megvárná a pótigények elbírálását, akkor valójában azokat a százezreket hozná hátrányos helyzetbe, akik éltek a törvény adta lehetõségükkel és határidõben beadták az igényüket.
Kétmillió aranykorona az a pótföldalap, amely ki lett jelölve. Ha megvárja a kormányzat a 600 ezer pótigény elbírálását, akkor körülbelül kettõ aranykorona jut egy fõre. Ha mindenki földet akar vásárolni. Vagy netalán az a kormányzat szándéka, hogy miután hónapok óta nem biztosít a kárpótlási jeggyel szemben megfelelõ vagyont, ezeken az árveréseken a kárpótlásra jogosultak, az eredeti jogosultak száz- és százezer forintot fizessenek egy aranykoronáért. Hiszen mást úgysem tudnak tenni a jegyükért.
Kérném tisztelt miniszter úr válaszát.