DR. LAKOS LÁSZLÓ földmûvelésügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! Úgy érzem, ha ön fürdõszobájának tükrében teszi fel interpellációját, akkor is a következõ választ kapja. A képviselõ úr interpellációjában olyan mulasztást, jogszabálysértést kér számon, amelyet az elõzõ kormány és az akkor ön által vezetett hivatal követett el.
A kárpótlási hivatalnak valóban meg kellett volna kezdenie az úgynevezett 2. számú földalap árverését, de ezt nem tette meg. Nem tette meg, mert a termõföld kijelöléséért felelõs akkori földmûvelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter a feladatot nem hajtotta végre annak ellenére, hogy az említett kormányrendelet a kijelölés határidejét 1993. február 28. napjában határozta meg.
A kormány természetesen tisztában volt a mulasztásával, ezért - ha megkésve is - 1993 decemberében, majdnem egy év késéssel módosította a kijelölés határidejét és új felelõst nevezett meg.
Az új rendelkezés szerint az úgynevezett 2. számú kárpótlási földalapot a privatizációért felelõs tárcanélküli miniszternek kellett volna kijelölnie 1994. március 31. napjáig. A kijelölés formálisan megtörtént, de a képviselõ úr - akkor még mint az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke - személyesen állapította meg, hogy az átadott jegyzék hiányos, nem tartalmazza a kijelölt földterületek helyrajzi számait, ezért annak alapján nem lehet árverezni.
Ön, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal akkori elnöke kérte ugyan a tárcanélküli miniszter úrtól a kijelölés pontosítását, erre nem került sor az elõzõ kormány mûködése alatt.
A képviselõ úr interpellációjában ezekre a tényekre még csak nem is utal. Ezek után nem meglepõ, hogy pontosan ellenkezõ elõjellel említi az 1992. évi II. törvényt, amelynek alapján újabb 600 ezer kárpótlási igényt jelentettek be, nyolcvan százalékuk termõföldjük elvesztése miatt. Ezért mondtam 1994. október 4-én Mészáros Gyula képviselõtársam kérdésére, hogy megnyugtatom azt a 600 ezer fõ pótigényt benyújtó károsultat: addig nem fejezzük be ezeknek a területeknek az árverezését, amíg az õ igényeiket el nem bírálják, kárpótlási jegyeiket meg nem kapták. Nem adhatjuk el elõlük a földet. Ezt bárki ellenõrizheti, és a képviselõ úr is megtehette volna az Országgyûlés jegyzõkönyvébõl, és akkor nem tulajdonítana nekem olyan kijelentést, amilyet sohasem tettem.
Az interpelláció utolsó kérdése is pontatlan. A kérdés helyesen úgy szólna: Mikor kívánja a kormány az elõzõ kormány által elkövetett súlyos jogszabálysértést megszüntetni?
Megnyugtatom képviselõ urat, pontosítjuk a kárpótlási földalap kijelölését, és azután a '92-es és a '94-es kárpótlási rendelkezéseket szigorúan megtartva, végrehajtjuk azokat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)