ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A Balaton megromlott vízminõségének javítása érdekében már évtizedek óta eredménytelen tanácskozások, értekezések egész sora történt, érdemleges és eredményes intézkedések nélkül. Már egy 1974. évi kormányhatározat elõírta, hogy 1987-ig - tehát mintegy tizenhárom esztendõ állt volna rendelkezésre - a Balaton egyre jobban megromló vízminõségét az 1950-es, 1960-as állapotok szintjére állítsák vissza. Nem hogy a tizenhárom esztendõ nem volt erre elegendõ, hanem még az azt követõ hét esztendõ se, tehát összesen húsz esztendõ!
Mi van most? A Tihanyi Biológiai és Limnológiai Kutató Intézet, valamint a Balatoni Halászati Részvénytársaság és sok más társadalmi intézet és a Balatonért aggódó egyesület, szervezet általános véleménye az, hogy oly mértékben megromlott a Balaton vízminõsége, hogy egyesek véleménye szerint egy-két esztendõ, az optimistább vélemények szerint négy esztendõ múlva a tó élõvilága elpusztul. Élettelenné, holttá válik a Balaton, olyan lesz, mint a Jordán völgyében a Holt-tenger.
(16.20)
Meg kívánom jegyezni, hogy nem a mulasztás miatt, hanem évezredek óta a magas sótartalma miatt holt tó.
Kérem az államtitkár asszonyt, szíveskedjen magyarázatot adni arra, hogy mi az oka annak, hogy a kormány még mindig késik a tó megmentéséhez szükséges, mindenre kiterjedõ balatoni törvény megalkotásával. Miért nem történnek azonnali, sürgõs intézkedések a Kis-Balaton II. ütemének megvalósítására nézve, a keszthelyi öböl eliszaposodása, a szennyvizek és a hulladékok ártalmatlanná tétele, a rothadó nád eltávolítása és az algaveszély megszüntetése ellen. Államtitkár asszony szíveskedjék odahatni, hogy a pénzügyi kormányzat már most gondoskodjék a szükséges pénzalapok költségvetési biztosításáról. Két fontos dolog kell: a mindenre kiterjedõ balatoni törvény és a pénz. Várom az államtitkár asszony válaszát. (Szórványos taps a kisgazdapárt soraiban.)