DR. TORGYÁN JÓZSEF, az alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségének elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azon különleges helyzettel állunk szemben, hogy tulajdonképpen az alkotmányügyi bizottság vitáján a többségi és a kisebbségi vélemény teljes mértékben egyezett abban a vonatkozásban, hogy a Be. átfogó módosítása nem halasztható tovább. Végül is abból fakadt az ellentét, amelynek egy részére most rá kívánok mutatni, hogy az Igazságügyi Minisztérium jelen lévõ képviselõje úgy nyilatkozott, hogy ezt a módosítást nem tekintetik a büntetõeljárás-jog átfogó reformjának, hanem csak a nemzetközi egyezményekbõl fakadó kötelezettségeink teljesítése miatt - amelyek közül a magam részérõl is kiemelném a 72 órás õrizetbevételi idõt mint jogállami kritériumot - nem vitásan e módosításnak most mindenképpen be kell következnie.
A lényegi vita abból fakadt mégis, hogy a büntetõeljárás-jog 34 paragrafusát érinti a most beterjesztett módosítás. Tehát nem lehet azt mondani, hogy egy felületes módosításról van szó, egy 34 szakaszt és annak több bekezdését is érintõ módosítás bizony több olyan jelentõs törvényjavaslatot meghalad, amely most a Ház elõtt fekszik. Tehát egy igen terjedelmes módosításról van szó, amiben mi nem találtunk magyarázatot arra, hogy miért nem lehetett hozzányúlni a védõ és a vádlott jogosítványaihoz abban a vonatkozásban, amikor a további késedelem a jogállami kritériumok ellen fog hatni. Mirõl van szó?
Többségi oldalról is és kisebbségi oldalról is felmerült többek között például az, hogy a büntetõeljárás-jogban rendezett védõi-vádlotti érintkezés, amely a büntetõeljárás-jogban korlátlan jogként van feltüntetve, a valóságban mégsem tud érvényesülni, és mit kellene tenni annak érdekében, hogy ez a törvényi jogosultság valóban helyt foghasson.
Felmerült például konkrétan az a kérdés, hogy a vádlott mikor beszélhet a védõjével. Vajon csak a hivatali idõ alatt vagy a hivatali idõn kívül is? Számos visszaélés forrása lehet ugyanis az, amikor a hivatali idõt lezárván a rendõrségi külsõ kapuk becsukódnak, és az esetek döntõ többségében ilyenkor születnek azok a beismerõ vallomások, amelyeket késõbb vitatni szoktak, hogy vajon törvényes körülmények között jöttek létre avagy sem. Rögtön el lehetne hárítani a gyanút, ha a védõ joga erre az idõre nézve is egyértelmûen biztosításra kerülne, és adott esetben ilyenkor is felkereshetné, beszélhetne a védencével.
De rá kell mutatnom, hogy olyan egyéb tények is - konkrétan: amikor a védõ és a vádlott jogosultságait felveti ez a 34 szakasz - kimaradnak a rendezésbõl, mint például a büntetõeljárás-jognak az az elõírása, konkrétan a Be. 52. § (4) bekezdésére utalok, hogy a védõ az eljárás minden szakaszában indítványokat és észrevételeket tehet. De ugyanakkor a büntetõeljárás-jog 44. § (4) bekezdése pedig kifejezetten arról rendelkezik, hogy csak a nyomozás befejezését követõen nyílik meg a védõ iratbetekintési joga.
Kérdezem én az igen tisztelt Háztól, miként érvényesülhet a büntetõeljárás- jog 52. §-ának (4) bekezdése, miszerint az eljárás minden szakaszában a védõ indítványokat és észrevételeket tehet, ha nem ismeri a büntetõeljárás anyagát?! Netán parapszichológushoz megy el, attól kérdezi meg, hogy mi lehet a büntetõiratokban? Miféle észrevételeket tehet? Miféle kérdéseket tehet fel? Egyértelmû tehát, hogy itt csak a jogállamiság látszatáról beszélünk, de ténylegesen a jogállami kritériumok nem forognak fenn.
Vagy lehetne tovább menni, mondjuk, a vallomás felolvasása mint bizonyíték értékelése kapcsán. A javaslat most az 5. §-ban a büntetõeljárás-jog hatályos rendelkezéseit, a 83. §-t akként módosítja, hogy adott esetben, ha mondjuk, megtagadja a terhelt a vallomástételt a nyomozati szakban, bírósági szakban adott esetben - megmondja persze a módosítvány, hogy milyen esetben - felolvasható a vallomása. Engem nem nyugtat meg az az ellenérv, ami az alkotmányügyi bizottság többségi oldaláról elhangzott, hogy Angliában ezt nem lehet megtenni, mert ott be fogják idézni a rendõrt és a rendõr vallomására fogják alapítani az ítéletet, mert ha összevetem a bünetõeljárás-jognak ezt a rendelkezését, mondjuk, a tanúra vonatkozó rendelkezésekkel, akkor látom, hogy a tanúnál ezt már nem lehet megtenni; a tanúnál sokkal kisebb a joghátrány, mint ami érheti adott esetben a terheltet, de a terheltnél ezt meg lehet tenni. Ez megint csak súlyos jogállami kritériuma lehet egész büntetõeljárás- jogunknak. Tehát úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket nagyon nagy hiba nem szabályozni most.
Felvethetném még adott esetben az ügyvédi titok védelmének kérdését, ami megint csak nem megfelelõen szabályozott a büntetõeljárás-jogunkban; most történik rá utalás, de ennek kifejtése a büntetõeljárás-jog módosítása kapcsán nem kerül elõtérbe. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy adott esetben az ügyvédi beszélõ kihallgatásával megszerzett titok - ha nem is történik utalás arra, hogy az ügyvédi beszélõn szerezték meg azt a titkot, amelyet felhasználnak - védelme adott esetben, ha már a büntetõeljárás-jogban elméletileg biztosítva van, vajon nem érné meg nekünk éppen a jogállamiságunk felé haladtunkban, hogy valóban ténylegesen is biztosításra kerüljenek ezek a jogok?
(16.10)
Tehát ilyen és ezekhez hasonló számos kérdés merült fel az alkotmányügyi bizottság vitájában. Én csak egy részét soroltam fel ezeknek a kérdéseknek, amelyeket kisebbségi oldalról és többségi oldalról is szükségesnek tartanának részletesen szabályozni.
Úgy gondolom, ha egyszer ilyen óriási módosítás történik - mert hiszen már terjedelmében is jelentõs a büntetõeljárás-jognak a most beterjesztett módosítása -, akkor nagyon nagy hiba nem elvégezni a büntetõeljárás-jog teljes módosítását. Megint csak oda jutunk el, mint a "lopakodó alkotmányozás" esetében, hogy kénytelenek leszünk azt mondani: most pedig lopakodó törvénykezést követ el a parlament, mert hiszen kézenfekvõen fontos rendelkezésekhez nem nyúl hozzá. Nem is tud hozzányúlni, mert hadd utaljak itt a Házszabály azon szakaszára, amire Hankó Faragó Miklós is hivatkozott. Ha jól emlékszem, õ a 94. § (3) bekezdésére utalt, de én utalhatnék még a Házszabályunk egyéb rendelkezésére, például a 101. §-ra és a 95. § (3) bekezdésére, ugyanis az a furcsa helyzet áll elõ, hogy az ilyen kérdéseket sehol nem lehet vitatni. Hankó Faragó Miklós - nagyon helyesen - rámutatott arra, hogy a 94. § értelmében módosító indítványt csak arra a részre lehet elõterjeszteni, amely a törvényi módosításban szerepel. Tehát nekünk, országgyûlési képviselõknek nincs jogunk észrevételezni például az eredeti törvény 44. §-át. Hiába terjeszt elõ az Igazságügyi Minisztérium a büntetõeljárás-jog módosítását illetõen számos védõi, vádlotti jogosultságot érintõ részt, és hiába veszem elõ a 44. §-t és mondom, hogy elképesztõ, hogy még mindig benne van a (3) bekezdésében az a fogalmazási szarvashiba, hogy "Az eljárási cselekményeket akkor is jelen lehet..." - tehát itt nyilvánvalóan egy súlyos elírásról van szó -, nem tudok hozzányúlni, mert a Házszabályunk nem teszi ezt lehetõvé.
Az igazság az, ha nagyon szigorúan venném, akkor azt kellene mondanom, hogy tulajdonképpen még az általános vitában sem vethetném fel ezeket a tényeket. Bár pillanatnyilag a Házszabály értelmezése kapcsán szerencsére eddig még nem jutottunk el, de kénytelen vagyok a Ház nyilvánossága elõtt felvetni - és a Független Kisgazdapárt a Házszabály ilyen értelmezése kapcsán vissza fog térni arra -, hogy végül is a Házszabály 101. §-ának (1) bekezdése azt mondja ki, hogy az általános vita kapcsán érinteni lehet a törvényjavaslat egészét, annak egy részét és a részletes vitára bocsáthatósága kérdését, valamint a 95. § 3/A pontjában írtakat is. Ez pedig semmi mást nem tartalmaz, mint annak a vizsgálatát, hogy összhangban áll-e az alkotmánnyal a törvényes rendelkezés; tartalmazza még, hogy összhangban áll-e más törvénnyel, illetve beilleszthetõ- e a hatályos jogrendbe. Ugyanakkor ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezései egymással nem ellentétesek-e, megfelelnek-e a jogszabályszerkesztés nyelvtani követelményeinek, ezt már kivette a Házszabály a vitathatóság körébõl és ilyen...(Az elnök kikapcsoltatja a képviselõ mikrofonját.)