DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Gyakran teszik fel a kérdést: hogyan megy végbe a sokat emlegetett reintegrálódásunk - visszakebelezésünk - Európába. Nem utolsósorban a sokoldalú nemzetközi egyezményekhez való csatlakozásunk, ezeknek jogrendszerünkbe való bevezetése, bekebelezése révén.
Úgy gondolom, indokolt utalni arra, hogy ezeknek jelentõségében is élén áll az emberi jogokról rendelkezõ európai chartának a magyar jogrendszerbe való bevezetése, amely mellett talán még két példára utalok, ha már a kérdést ilyen széleskörûen fogalmaztam meg: az Európai Közösséggel - újabb nevén az Európai Unióval - kötött társulási egyezményünk összefüggésében végbemenõ jogharmonizációs folyamat, és - sajnos nem ilyen egy ütemre lépésben - a Strasbourgban 1985-ben elfogadott önkormányzati chartának a belefoglalása a magyar jogrendszerbe - a legutóbbi önkormányzati jogalkotás szerint nem minden zökkenõ nélkül.
Most az emberi jogi európai chartáról van szó. Csak osztani tudom az elõterjesztõ államtitkár asszony elgondolását és történelemidézését arról, hogy egy hosszú folyamat nevezetes állomása az, ami az elõterjesztésbe került, és reményünk szerint a törvénybe is, törvényekbe is eljut. Elõadása felment az alól, hogy itt nagyon mélyen visszabocsátkozzam a történeti múltba, de azért engedjék meg, hogy néhány mozzanatra felhívjam a figyelmet az idõ dimenziójában.
Ahogy államtitkár asszony mondotta, 1990-ben következett be Magyarország csatlakozása a római egyezményhez, ahhoz a római egyezményhez, amely negyven évvel korábban született. Negyven évvel az 1950-es alapozás után került Antall József aláírása az okmányra, de az ezt követõ négy év alatt két országgyûlési határozat és - most csak a büntetõeljárás vonatkozásaira utalva - két törvény is megszületett ebben a kérdéskörben, jelezve, hogy az önkényuralmat lerázó magyar törvényhozás ennek a nagyon fontos chartának a befogadását nem csak elvi deklarációként tartja fontosnak, hanem valóban élni akar a csatlakozás nyújtotta lehetõségekkel és megszerzett szabadságával a tekintetben, hogy ezt a nagyon fontos rendelkezést tényleg jogrendszerének és a kiépülõ jogállamiságnak szerves részévé tegye.
Engedjék meg, hogy azért is mert igaz, annak idején visszaidézésre kerültek a chartának az eredeti szavai, egy fél mondatnyit idézzek annak preambulumából annak tanúsításául is, hogy a megalkotók és azóta a kiteljesítõk vagy az érte küzdõk - mint ezt Hegyi Gyula felszólalásában is hallottuk - milyen fontosságot tulajdonítottak ennek az okmánynak. Azt írja az eredeti egyezmény egyik félmondata: "...megalkották az egyezményt, megerõsítve mélységes hitüket azokban az alapvetõ szabadságokban, amelyek az igazság és béke alapjai a világon, és amelyek fenntartásának legjobb eszközeit egyrészt a hatékony politikai demokrácia, másrészt azoknak aaz emberi jogoknak a közös felfogása és tiszteletben tartása jelenti, amelyeken ezek a szabadságok alapulnak."
Kérem, tegyék mérlegre ezeket a szavakat, hiszen az egyik serpenyõbe maga a parlamentáris demokrácia kerül, és vele - a megfogalmazás szerint hasonló súlyt kölcsönözve - kivívásának, az emberi jogok tiszteletben tartásának rendszere.
Talán még egy mozzanatot hadd említsek meg, az idõ dimenziójából emelve ki a mostani, tárgyalásra jutott javaslatot. Valamennyien, akik áttanulmányoztuk a kora õsszel megkapott jogalkotási tervezetét a jelenlegi kormánynak, örömmel vettük, hogy ezek a munkálatok annak részét képezik.
(16.50)
De legyen szabad mindjárt jeleznem, hogy megsokszorozódott örömünk, amikor a közelmúltban ezt a jövõ évi tárgyalásra bocsátani kívánt együttest - jogalkotási csomagot - itt találtuk, ennek az évnek a vége felé azon az asztalon, amelyen pedig - annyiszor kaptunk jelzést errõl, és a mai napon még vita is keletkezett körülötte - az olyannyira elfoglalt törvényhozásnak a legfontosabb, a legszükségesebbnek ítélt munkálatai sorakoznak.
Lehet - és itt maliciózus lennék, ha ide tenném a hangsúlyt -, hogy ezek a munkálatok igen elõrehaladott állapotban kerültek a jelenlegi kormány kezére, örökségként a megelõzõtõl, de ez olyan mozzanat, amelynél sokkal fontosabb, hogy ide kerültek, és az Országgyûlésnek módja van elfogadásukról nyilatkozni.
Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy mindezek után én - a Magyar Demokrata Fórum egyik képviselõjeként - csak jelezzem, hogy a Magyar Demokrata Fórum nemcsak örömmel üdvözli ezeket az elõterjesztéseket és a most tárgyalásba vont, a büntetõeljárásról szóló törvény módosítására vonatkozót, hanem szándéka támogatni, hogy ezek mielõbb jogállamunk továbbépítésének fontos elemei legyenek. De ugyanakkor jelezni kívánom azt is, hogy az elfogadási készség korántsem jelenti azt, hogy ne látnánk a törvénycsomagban - itt különösen az egészségügyi törvény reformjával foglalkozó esetében - sok teendõt még, és bizonyos módosításoknak, illetve kiegészítéseknek a szükségességét a büntetõeljárásról szóló törvény módosítása kapcsán.
Mindezt jelezve szeretnék utalni arra, hogy - tematikai felosztásban - számos képviselõtársam fog a vita során ezeknek a részleteivel foglalkozni. Most köszönöm az elõterjesztést, és azt az örömet, amit a lehetõség jelent, hogy minél elõbb jogállamunk egy további építõköve kerüljön a maga helyére, erõsítve reményünket, hogy nemcsak jogvédõ szerepet játszhatunk ebben a parlamentben, hanem osztozhatunk a joggyarapítás örömében is. Köszönöm. (Taps.)