DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A parlamenti tárgyalás sajátos véletlene, hogy éppen ma két éve és két napja lépett hatályba az az egyezmény, az a nemzetközi szerzõdés, amely Magyarországot is kötelezte arra, hogy belsõ jogrendszerét összhangba hozza az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló európai egyezménnyel. Éppen két éve és két napja terheli tehát mulasztás a Magyar Köztársaságot a tekintetben, hogy jogrendszerének alapvetõ intézményeit - és így különösen a személyes szabadságot korlátozó jogintézményeket - összhangba hozza ezzel az egyezménnyel.
Egyetértek az elõttem szóló Szabad György azon gondolatfonalával, amely arra utalt, hogy ez a két év és két nap elenyészik a mellett a négy évtized és négy év mellett - a 44 év mellett -, amellyel elmaradtunk az 1950-ben megkötött római egyezményhez való csatlakozástól. De úgy érzem, hogy ez a tény, hogy két éve és két napja a strasbourgi bíróság bármikor elmarasztalhatná a Magyar Köztársaságot a tekintetben, hogy belsõ joga nincs összhangban az európai egyezménnyel, a római egyezménnyel, ez elegendõ indok amellett, hogy ezt a törvényt ma tárgyaljuk. Tehát a törvényjavaslat szükségessége mellett különösebb érveket nem lehet, nem szükséges tovább felhozni.
Örülök annak is, hogy úgy tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, hogy nyilvánvalóvá vált a bizottsági vitákban is, és nyilvánvalóvá vált a vita eddigi menetében is, hogy a magyar parlament pártjai között nincs vita a tekintetben, hogy szükséges-e az egyezmény rendelkezéseinek betartása, és nincs vita a tekintetben, hogy a magyar jövõ az Európába való reintegrálódás - ahogy Szabad György fogalmazott - az egyetlen járható út valamennyiünk számára, és ebben közös az akarat a Ház mindkét oldalán.
Azt hiszem, hogy a büntetõeljárási törvény kapcsán röviden csak arról a vitáról kell szólnom - és a hozzászólásom erre koncentrál -, hogy az egyezményhez való csatlakozásból eredõ, szükséges lépések - így különösen a 72 órás õrizet bevezetése és a terhelt védekezési jogainak garantálása - lezárják-e a büntetõeljárás reformjára tett erõfeszítéseket. Szeretném rögzíteni, hogy az SZDSZ véleménye is az, hogy önmagában ezekkel a lépésekkel nem fejezõdhet be a büntetõeljárás reformja, az a reform, amelynek igazán jelentõs lépései már 1989-ben megtörténtek, amikor 40 év tapasztalatai alapján - az emberi jogokat nem értékelõ joggyakorlat alapján -, az ellenzéki kerekasztal és az MSZMP közötti tárgyalások eredményeképpen éppen 1989 õszén, tehát öt évvel ezelõtt, az 1989. évi XXV. törvényben sikerült a személyes szabadságot korlátozó kényszerítõ intézkedések tekintetében a büntetõeljárási törvényt jelentõsen módosítani és tenni itt olyan lépéseket, amelyek a mi büntetõeljárási gyakorlatunkat is az emberi jogok tiszteletére szorították - a védekezési jogok kiterjesztése történt meg ezekben az idõszakokban.
Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy a büntetõeljárás reformjának a mostani lépésével úgy tûnik, hogy az európai emberi jogi normákkal összhangba került leglényegesebb vonalaiban a magyar büntetõeljárási törvény, és a módosítás remélhetõleg a következõ év elején - '95 márciusáig terjed az a határidõ, amit a kormány az Igazságügyi Minisztérium számára szabott a büntetõeljárási törvény alapelveinek kidolgozására - nem feltétlenül ugyanezen a nyomon - tehát nem a '89-es nagy kodifikáció és a mostani kodifikáció nyomán - kell hogy haladjon, hiszen - és ebben vitába szállok Torgyán Józseffel, aki a bizottsági kisebbségi véleményt kifejezte - a magyar büntetõ igazságszolgáltatás ma nem a vádlott és a terhelt - vagy a nyomozás során gyanúsított és a védõ - jogainak elmaradása tekintetében marad el az európai jogoktól, hanem elsõsorban abban a tekintetben, hogy kellõ hatékonysággal szolgálja-e a közösség, az állam büntetõigényének érvényesítését.
Az egyik legnagyobb probléma a magyar büntetõ igazságszolgáltatással az ügyek elhúzódása, az eljárások hosszú hónapokig, adott esetben évekig való elhúzódása. Ilyen tekintetben egyébként a magyar büntetõeljárás kritika tárgyát képezheti - a strasbourgi emberi jogi bíróság elõtt is -, hogy a megfelelõ idõn belüli jogszolgáltatás megtörténik-e, és komoly problémákat okoz az, hogy a sértettek és a tanúk védelme kellõ mértékben garantált-e a büntetõeljárásban.
Ezért az SZDSZ nevében örömmel üdvözlöm ennek a törvénycsomagnak azt a pontját, amely a tanúknak az eljárás során való védelmét biztosítja, és ennyiben egy kicsit túl is lép a szorosan vett egyezménykonform rendelkezések megteremtésének igényén. Hiszen nagyon sok esetben tapasztalhatták büntetõügyekben az állami büntetõigényt támogató, segítõ tanúk, hogy a bírósági tárgyalóteremben - a hatályos büntetõ törvénykönyv, illetve hatályos eljárási törvény elõírásainak megfelelõen - a bíróság felolvasta a tanúk nevét, lakcímét, és ez elegendõ okot szolgáltatott a teremben jelen lévõ, a közönség soraiban ülõ vádlotti hozzátartozóknak vagy támogatóknak, hogy már ott, a bírói tárgyalóteremben megfenyegessék a tanút, arra hivatkozva, hogy: ismerjük az ön címét, majd meglátja, milyen következményei lesznek, hogyha segíti az igazságszolgáltatás tevékenységét!
(17.00)
Ezért én nagyon fontos intézkedésnek tartom, és gondolom, a Magyar Országgyûlés széles körének támogatását is kapja az az intézkedés, amely lehetõvé teszi, hogy a tanú védelme érdekében a tanú legfontosabb személyi adatai titokban maradjanak, ne legyen lehetõség arra, hogy a tanúval szemben fellépni kívánó bûnözõk a tanút megzsarolhassák vagy megfenyegethessék.
Ebben az irányban úgy érzem, a magyar törvényeknek további lépéseket is kell tenniük. Egyáltalán nem osztom azt a véleményt, amely az alkotmányügyi bizottság ülésén elhangzott, és úgy szólt, hogy a védõ adott esetben a nyomozási kihallgatás során tanácsokat kell hogy adjon a gyanúsítottnak, hova rejtse el a hatóság elõl eldugott értékeket, és micsoda emberjogtiprás, ha ehhez a törvények nem nyújtanak kellõ segítséget a védõnek. A védõnek megítélésem szerint nem az a feladata, hogy ötleteket adjon a gyanúsítottnak, hogyan bújjon ki a felelõsség alól, hanem az a feladata, hogy a törvényes védelem eszközeivel élve támogassa abban a védencét, hogy az igazságos eljárásban minden tekintetben élvezhesse a fair, az igazságos eljárás garanciáit. Nem a bûnpártolás a büntetõügyekben eljáró védõk feladata! Ebben én nem osztom Torgyán Józsefnek a bizottsági ülésen elhangzott álláspontját.
Úgy ítélem meg, nagyon sok állampolgár válik nagyon súlyos bûncselekmény áldozatává Magyarországon, és az államnak kötelessége ezen állampolgárok segítségére sietni. És kötelessége segítségére sietni azoknak is, akik ezeket a bûnügyeket megpróbálják felderíteni, akik segítséget nyújtanak a hatóságoknak abban, hogy a büntetõügyekben igazságos ítéletek szülessenek.
Természetesen abban viszont osztom a bizottság kétfõs kisebbségének véleményét és a többségben elhangzott álláspontokat is, hogy a törvényeket a hatóságoknak is be kell tartani, és be kell tartatni a törvényeket a büntetõügyekben eljáró hatóságokkal is. De úgy érzem, az erõfeszítéseket a törvényalkotónak az emberi jogok biztosításával egyidejûleg, a védekezési jogok garantálásával egyidejûleg a hatékony, sikeres büntetõeljárás feltételeinek megteremtésében is biztosítani kell.
Tisztelt Ház! Amikor azt vetik a mostani módosítás szemére, hogy nem elég kiterjedt, azt hiszem, jogosan vetik fel ezt a kifogást a büntetõeljárás tekintetében. Ugyanakkor ha tekintetbe vesszük, hogy a kormánynak szándéka a büntetõeljárás átfogó reformja, ennek keretében a büntetõeljárást gyorsító, egyszerûsítõ, a tanúk és a sértettek védelmét biztosító intézkedések bevezetése, akkor úgy érzem, a mostani törvénynél koncentrálhatunk csak arra, hogy az európai emberi jogi egyezménnyel való komformitást teremtsük meg. Úgy érzem, abban egyetértés van valamennyi képviselõ között, hogy ezt az intézkedést, ezt a célt a mostani javaslat - a büntetõeljárás módosítására - szolgálja, és ennek a célnak ez megfelel. Ennyiben szükséges és ennyiben sürgõs is a módosítás.
A büntetõeljárás átfogó reformja is sürgõs lenne, de az olyan mértékû változtatást igényel az 1973-ban elfogadott törvényhez képest, hogy azt ebben a feszített tempóban felelõtlenség lenne megtenni. Ezért én az SZDSZ részérõl szeretném biztosítani a kormányt a benyújtott törvényjavaslat támogatásáról, és erre kérem képviselõtársaimat is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)