DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr és tisztelt Ház! Az elõttem felszólaló két, avatott szakértõ után rendkívül nehéz újat mondani. Nem is akarok, pusztán csak szeretnék rámutatni - akkor, amikor majd e fölött a javaslat fölött is dönt a Ház -, hogy tulajdonképpen egy köztiszteletben álló testület önkormányzati életérõl dönt majd ez a javaslat.
Vitathatatlanul egészen speciális helyzetet foglal el a társadalomban - a személyi és tárgyi oldalt is tekintve - az ügyvédség. Minden egyes ügyvéd egy olyan speciális bizalmi feladatot lát el az alkotmánynak megfelelõen, amely külsõ szemmel nézve egyszerûen nem is kezelhetõ. Tehát a magam részérõl úgy gondolom, az a helyes, hogy azokat az esetleges problémákat, vitákat, esetleg jogvitákat, ami az ügyvédi tevékenységen vagy az ügyvédségen belül felmerül, mindenképpen célszerû hagyni a sajátosságokat legjobban ismerõ körön belül eldõlni úgy elsõ, mint másodfokon. Azokban az esetekben, amikor az eljárás alá vont vagy vontak között - hiszen nem minden esetben csak egy személy van eljárás alatt - elképzelhetõ olyan érdekellentét, amikor kvázi-per van, akkor meg kell adni a lehetõséget valamilyen formában annak, aki úgy érzi, hogy jogaiban sérelmet szenvedett, hogy egy külsõ, független fórumhoz forduljon, tehát a másodfokú, a "szakmán belüli jogerõs álláspont" meghozatalát követõen. Viszont ebben az esetben olyan külsõ fórumot kell meghatározni, amely méltó ahhoz a hivatáshoz, amelyet az itt érintettek gyakorolnak, ismeri a szakmát belülrõl és kívülrõl, és igen-igen elgondolkodtató, hogy a bírói karból szabad-e vagy lehet-e kijelölni bírót vagy bírákat, mint külsõ fórumot ennek az igen speciális jogvitának az eldöntésében.
Egyáltalán nem lenne szerencsés, ha egy bíró - ahogy Torgyán József barátom mondta - bizonyos fokú szakmai rivalitást él át az ügyvédekkel szemben, más életstílust folytat, ha egy átlagos bíró bele tudna avatkozni anélkül, hogy saját maga átélné. Akkor az egy más kérdés, hogy kit vagy kiket fogadna el itt a törvény bíráknak. De mindenesetre olyan személyt szabad csak kijelölni, aki pontosan át tudja élni azt az életvitelt, azt a feszült helyzetet, azt az állandó stresszállapotot, amelyben egy ügyvéd él és amelynek netán következménye egy olyan magatartás vagy tárgyi megnyilvánulás, amely az eljárás tárgyi alapját képezi. Köszönöm. (Szórványos taps.)