DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Jelenleg az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény, illetõleg az ennek végrehajtásáról szóló 16/1972. (IV. 29.) számú minisztertanácsi rendelet szabályozza az elmebetegek, az alkoholisták, kábítószer-élvezõk és gyógyszert kóros mértékben fogyasztók gondozásának, illetõleg gyógykezelésének szabályait.
A fentiekben megjelölt személyek gondozásának, illetõleg gyógykezelése szabályainak kiemelt jelentõségû kezelésére azért van szükség, mert állapotukban olyan stádium is lehet - illetõleg sokszor van is -, amelyben egészségügyi intézet gyógyulásuk érdekében személyes szabadságokat is korlátozó intézkedéseket foganatosíthat. Nyilvánvaló, hogy a fentiekben megjelölt személyek esetében a személyi szabadság korlátozásával járó intézeti elhelyezés tekintetében olyan garanciális szabályok szükségesek, amelyek az eljárás törvényességét biztosítják, kiküszöbölve a fentiekben megjelölt betegek állapotával természetszerûleg együttjáró kiszolgáltatottságot.
A jelenleg hatályos szintû törvényi szabályozás csak annyit rögzít, hogy az elmeosztályra felvett személyt, illetõleg a kórház alkohológiai osztályára beutalt személyt orvosi bizottságnak kell felülvizsgálnia. Amennyiben az orvosi bizottság az érintett személy gyógykezelésének szükségességét állapítja meg, a jelenleg hatályos törvényeink szerint az eljárás törvényességérõl bíróság határoz.
Az 1972. évi törvény azonban csak a bírósági eljárásnak a tényét írja elõ, az eljárás szabályait nem rögzíti. A 16/1972-es minisztertanácsi rendelet is csupán úgy rendelkezik, hogy a bírósági eljárás szabályait az igazságügy- miniszter állapítja meg. A fenti szabályozás azonban ma már tarthatatlan, figyelemmel arra, hogy nemzetközi szerzõdésekhez való csatlakozással vállaltunk kötelezettséget, hogy a fenti betegek intézeti gyógykezelésének szükségességét bíróság - megfelelõ gyakorisággal - ellenõrizze. Ezen követelményt figyelembe véve került benyújtásra a jelen törvényjavaslat, amely a fenti eljárást most már törvényi szinten rendezi.
A javaslat részletesen és egyértelmûen sorolja fel azokat a feltételeket, amikor a beteg pszichiátriai intézeti gyógykezelésére sor kerülhet. A beteg érdekében igen szigorú garanciális szabályok nyertek beépítést a jogszabályba, mely garanciális szabályok biztosítják a beteg gyógykezelésének törvényességét. A legfontosabb garanciálisnak tekinthetõ szabályok a következõk:
A javaslat sürgõs szükség esetére is lehetõvé teszi a kóros elmeállapotot megállapító szakorvos vagy annak tüneteit észlelõ orvos számára a betegnek pszichiátriai fekvõbeteg-intézetbe szállítását, a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését azonban a felvételtõl számított 24 órán belül bíróságnál kell kezdeményezni. A tervezet a sürgõs szükség eseteit tételesen megállapítja. A szabályozás értelmében a beteg lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes bíróság folytatja le az eljárást. A bíróság eljárása során a polgári nem peres eljárás szabályait alkalmazza, azzal, hogy az eljárás soron kívül foganatosítandó. A javaslatban nem szereplõ eljárási cselekmények vonatkozásában a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait kell alkalmazni.
Rendkívül fontos garanciális intézkedés a javaslatban, hogy az eljárás során a bíróság meghallgatja az érintett személyt és annak törvényes vagy meghatalmazott képviselõjét, és köteles a bíróság a beteg kezelésében részt nem vevõ igazságügyi elmeorvos szakértõ véleményének beszerzésére is.
Ugyancsak garanciális szabály, hogy amennyiben az érintett személynek az eljárás során nincs törvényes vagy meghatalmazott képviselõje, úgy a bíróságnak számára eseti gondnokot kell kirendelni.
A javaslat az eljárás lefolytatására igen rövid határidõket szab meg, amennyiben a bíróságnak az eljárás kezdeményezésétõl számított három napon belül tárgyalást kell kitûznie, és az ügyet érdemben a kezdeményezéstõl számított nyolc napon belül határozattal kell befejezni.
Garanciális szempontból igen lényeges, hogy pontosan meghatározásra kerül a javaslatban a betegnek az az állapota, amely állapot szakértõi megállapítása esetén a pszichiátriai intézeti gyógykezelést el kell rendelni.
Rendelkezik végül a javaslat a bírói határozat elleni jogorvoslat jogosultjainak viszonylag széles körérõl és a jogorvoslat határidejérõl, továbbá biztosítja az eljárásban a felek részére az illeték- és költségmentességet.
Igen jelentõs garanciális szabályként értékelhetõ, hogy a bírói határozat meghozataláig a beteg intézetbe szállítására nem kerülhet sor. A határozat megszületése tehát feltétele a szabadságelvonásnak. Ez alól a fentiek szerint csak a sürgõs szükség esete kivétel: ez esetben a betegség fennállása esetén 24 órán túl történõ szabadságelvonás esetén már bírói döntés szükséges.
Ugyancsak meghatározza a javaslat a pszichiátriai intézet gyógykezelésében tartósan részesülõ betegek idõszakonkénti felülvizsgálatának szabályait is. A felülvizsgálatot a pszichiátriai osztályon elhelyezett intézeti gyógykezelt esetén 30 naponként, a pszichiátriai utókezelõ intézetben elhelyezett intézeti gyógykezelt esetén 60 naponként kell az eljáró bíróságnak foganatosítani.
(19.40)
Fontos garanciális szabály végül, hogy a beteg a fentiekben meghatározott idõtartamon túl, bírósági felülvizsgálat nélkül intézeti gyógykezelésben nem tartható.
Az elõadottakból kitûnõen a javaslat az alkotmánnyal, törvényeinkkel, valamint nemzetközi szerzõdésekben vállalt kötelezettségeinkkel összhangban áll, a betegek számára széles körû és igen lényeges garanciális szabályokat tartalmaz, a vonatkozásukban lefolytatandó bírósági eljárás szabályainak törvényben rögzített feltételei megállapításában. Erre figyelemmel kérem képviselõtársaimat a javaslat elfogadására. Köszönöm szíves türelmüket. (Szórványos taps.)