DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Engem Szolnoki doktornõ mélységesen emberi és nagyon-nagyon szép felszólalása inspirált arra, hogy két rövid kérdéskör tekintetében kapcsolódjak felvetéséhez, aki felszólalásának nagyon-nagyon finom stílusába hasonló finomsággal szõtte bele az azzal kapcsolatos aggályát, hogy a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezeléssel kapcsolatban a bírósági eljárás a valóságban mit jelent.
Nos, én úgy gondolom, neki ebben a szép felszólalásban nem illett volna azokat a szavakat használni, amit én minden további nélkül megtehetek, ezért tessék nekem megengedni, hogy röviden rámutassak arra, hogy sajnos Szolnoki doktornõ felvetésének nem százszázalékos, hanem ezerszázalékos alapja van, az megalapozott; és nem csak a bíróság eljárása kifogásolható, ahol valóban az esetek döntõ többségében pályakezdõ fiataloknak, tehát olyan fogalmazóknak adják ki az ügyeket, akik sem a jogban, sem az élet dolgaiban még nem tehettek szert kellõ jártasságra. De az eseti gondnok kirendelése is sajnos hasonlóképpen oldódik meg. De hát félreértés ne essék, nem akarom én megsérteni azokat az eseti gondnokokat vagy fogalmazókat vagy bírókat, akik ebben az ügyben felelõsségük teljes tudatában járnak el, de sajnos úgy van, ahogy azt sejtetni engedte Szolnoki doktornõ: az eseti gondnok esetében egy többnyire használhatatlan ügyvéd kerül kirendelésre, a fogalmazó esetében egy jogban és életben járatlan fogalmazó. Tehát valóban hiányzik az a kontroll, amely a kötelezõ pszichiátriai intézeti gyógykezelésnél szükséges lenne.
Felszólalásom további indítéka még az is idevonatkozóan, hogy az igazságügyi államtitkár asszony itt van közöttünk, és én úgy gondolom, az õ figyelmét kellene felhívni arra, hogy ennek a kérdésnek a kezelésére valamilyen megalapozottabb módszert kellene kidolgozni. A jelenleg hatályos rendszer bizony az életben tulajdonképpen csõdöt mond. Én nem hiszem, hogy...