DR. ROTT NÁNDOR, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ami mosolyt keltett: azért hoztam magammal a zárszámadás nem teljes irattömegét - nem teljes, mert egy kötet ebben még nincs is benne, és nincs itt a számvevõszéki jelentés vastagabb része sem -, mert szeretném, ha a választópolgárok a tévén keresztül látnák, hogy amikor a költségvetési tárgyalás vagy a költségvetés zárszámadásának a tárgyalása zajlik, az milyen vaskos anyagra támaszkodik, amelynek az elõállítása sem könnyû - erre még visszatérek -, de a képviselõk számára is szinte megoldhatatlan feladatot jelent.
Ezek után szeretnék rátérni a költségvetés zárszámadásának a témakörére. Az 1993. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, vagyis az 1993. évi zárszámadás vitájára sajátos körülmények között kerül sor. A zárszámadási törvényjavaslatot nem az a kormány nyújtotta be, amelyik felelõs az 1993. évi költségvetés végrehajtásáért, hanem annak a kormánynak az akkori ellenzéke. Erre már mások is utaltak. Következésképp ennek a zárszámadási törvényjavaslatnak a vitája kapcsán nagyrészt értelmét veszti a kormány és az ellenzék közti politikai vita. Még inkább értelmét veszti a politikai felelõsség kérdésének a felvetése, hiszen az idei országgyûlési választásokon a szavazatok döntöttek errõl. Ezért az a ritka lehetõség adódik, hogy szakmai, nem pártokhoz kötõdõ, hanem általánosabb politikai szempontok alapján vitassuk meg az 1993. évi zárszámadást.
Mindenekelõtt arra a tényre kell felhívnom a tisztelt Ház figyelmét, hogy parlamenti demokráciánk elsõ négy évében a zárszámadások vitái elég nagyfokú érdektelenség mellett folytak. A költségvetési tárgyalások éles, néha drámai viták közepette folytak - gondoljunk a december 30-ai éjféli szavazásra -, és emellett a zárszámadások nem kavartak politikai viharokat - legalábbis az én megítélésem szerint nem; ha tévednék, igen tisztelt képviselõtársaim helyesbítsenek. Pedig úgy vélem, a zárszámadások több figyelmet és érdeklõdést érdemeltek volna, hiszen a kormány gazdálkodásának bírálatára tán a költségvetésnél is biztosabb alapot nyújtanak.
Az 1993. évi költségvetés végrehajtásának vitájához fontos és jó segítséget nyújt az Állami Számvevõszék jelentése. Némileg érthetetlennek vélem, hogy az Országgyûlés vitáiban nem kaptak elegendõ figyelmet az Állami Számvevõszék jelentései. Hála az istennek, ez a mostani vita kivételnek látszik, úgy tûnik, mintha egyre jobban felismerné a Ház az Állami Számvevõszék munkájának a jelentõségét, hiszen az Állami Számvevõszék az Országgyûlés ellenõrzõ szerve, az Országgyûlés egyik legfontosabb szakértõ szerveként terjeszti elõ jelentéseit. Következésképp joggal lehet elvárni, hogy a parlament erõteljesebben támaszkodjék erre a saját szakértõi szervezetére.
Az 1993. évi költségvetéshez benyújtott állami számvevõszéki vélemény igen sok fontos, alapvetõ megállapítást tartalmaz, ezek közül egyikre-másikra ki fogok térni. De elõre kell bocsátanom egy kritikai észrevételemet. Mindenekelõtt azt hiányolom, hogy a Számvevõszék nem foglalkozott az 1993. évi költségvetés megalapozására felhasznált közgazdasági elemzések értékelésével. Ezek a költségvetést megalapozó közgazdasági értékelések és prognózisok egyfelõl kétségtelen, hogy politikai töltetû és politikai irányultságú vizsgálódások, okfejtések, másfelõl azonban erõsen szakmai jellegûek is. Az viszont, hogy egy prognózis milyen módszerekkel készül, igénybe veszi-e a közép- és rövidtávú prognózisok készítésének szakmai, statisztikai és egyéb tudományos törvényszerûségeit, bizony erõsen szakmai kérdés.
(11.20)
Következésképpen a jövõben megítélésem szerint ezeknek az elemzését is be kellene vonni az Állami Számvevõszék figyelmének körébe.
Ettõl a kritikai észrevételtõl eltekintve a Számvevõszék fontos és súlyos megállapításai nagy figyelmet érdemelnek. A teljesség igénye nélkül, csak a legfontosabbakat emelem ki. Így mindenekelõtt azt, miszerint - már mások is hivatkoztak erre, de ez annyira fontos, hogy kénytelen vagyok én is - a közpénzek és a közvagyon nyilvántartása, információs rendje alapvetõ megreformálásra szorul, mert a jelenlegi rend nem biztosítja a teljes körû és a valós helyzetet tükrözõ elszámolást.
Ezek rendkívül súlyos megállapítások. Meg kell vallanom, számomra az egész zárszámadási vita, de elõrevetítve akár az 1995. évi költségvetés vitája is kissé értelmetlen, ha a közpénzek és a közvagyon nyilvántartása és információs rendje - mint jelenleg - nem biztosítja a teljes körû és a valós elszámolást.
Nem kevésbé megdöbbentõek az államháztartás alrendszereinek vagyonkimutatására vonatkozó megállapítások. Más is hivatkozott már ezekre, de én is kénytelen vagyok még egyszer. Így szól: "Az ideiglenesen és tartósan állami tulajdonban lévõ vállalkozások vagyonáról a zárszámadás egyáltalán nem tartalmaz kimutatást. Az elkülönített állami pénzalapokról készített mérlegekrõl nem állapítható meg az alapok tényleges vagyona és annak változása."
Itt nemcsak arról van szó, hogy ez a mulasztás is az államháztartási törvény megszegését jelenti, hanem arról is, hogy az állami vagyon oly sokszor hiányolt védelmét miképp lehet biztosítani ilyen nyilvántartások nélkül. Megmondom: sehogy.
További alapvetõ mulasztás a következõ: az államháztartási törvény és az állami vagyongazdálkodást szabályozó törvények szerint a központi költségvetés zárszámadásával egyidejûleg kell a társadalombiztosítási alapoknak az ÁVÜ, az ÁV Rt. zárszámadásait, illetve beszámolóit benyújtani, és ezek benyújtása nem történt meg. Erre is hivatkoztak mások is. De fontos az a megjegyzés, hogy az együttes kezelés garantálja az alrendszerek és az állami vagyonkezelés pénzügyi kapcsolatainak ellenõrizhetõségét, átláthatóságát. Ebben az esetben is egy olyan mulasztással állunk tehát szemben, amely úgyszólván lehetetlenné teszi a költségvetés, illetve a zárszámadás megnyugtató áttekintését.
De kérdezem a tisztelt Házat: a törvények ilyen sorozatos megsértése vagy hiányos teljesítése esetén van-e értelme a mi mûködésünknek? Sorra-rendre feszített iramban hozzuk a törvényeket, amelyeket aztán nem hajt végre vagy nem hajtat végre a kormány. Én még csak azt sem mondom, hogy a kormány nem akarja végrehajtani a törvényt. Lehet, hogy akarja, de nem tudja. Így viszont hogy kívánunk európai jogállammá válni?
Nem kívánom tovább folytatni az Állami Számvevõszék által feltárt anomáliák fölsorolását - mintegy ötven súlyosabb található közöttük. Tartok tõle, hogy a nagyobbik kormánypárt igen tisztelt frakcióvezetõje obstrukcióval vádolna, ha mindezeket felsorolnám. Kérem, tessenek kevesebb letagadhatatlan hibát elkövetni, s idõt nyernek felsorolásuk megtakarításával!
Régi szabadpártnapok szlogenje volt, hogy ne csak hibákat tárjunk fel, de azt is mondjuk meg, mi a teendõ - ahogy az egykori nagy tanító mondotta. Szakértõ szervünk, az Állami Számvevõszék javaslatát idézem: "Az államháztartás reformja elodázhatatlan. A hiányosságok többsége rendszerbeli hibákra vezethetõ vissza, s a reformnak alapfeltétele, hogy a költségvetési gazdálkodásban olyan felelõsségi rend alakuljon ki, amelyben az elõirányzatok kötelmet jelentenek a végrehajtók számára, s azok indokolatlan megszegése felelõsségrevonással jár."
Ezzel a gondolatmenettel, ha következetesen továbbvisszük, túl kell lépnünk a költségvetés és az államszámvitel rendjén. Az 1993. évi zárszámadásnak az Állami Számvevõszék által feltárt súlyos hibái és a még súlyosabb mögöttes hiányosságok az államháztartás és az államigazgatás funkcionálásán keresztül túlmutatnak önmagukon.
Ellenzéki képviselõk nem szeretnek helyeselni a miniszterelnöknek. Most mégis kénytelen vagyok ezt tenni. A közeli napokban a miniszterelnök úr elég súlyos kritikát mondott a közigazgatásról, az államigazgatásról. Meggyõzõdésem, hogy igaza van. A túlméretezett közigazgatás, államigazgatás kusza szervezete, szervezetlensége, alacsony szakmai színvonala, rossz munkaszervezése - és még sorolhatnám a negatívumokat - jelenik meg az Állami Számvevõszék zárszámadásról szóló jelentésében feltárt hibák és hiányosságok mögött.
Továbbmegyek: a közigazgatás, államigazgatás hibái, mûködési zavarai, késlekedései nem jelentéktelen komponensei voltak az MDF-kormányok teljesítményhiányainak, amelyek közrehatottak az 1994-es választási eredményekben. Érthetetlen, hogy sem az Antall-, sem a Boross-kormány nem vetette föl a közigazgatási rendszer problémáit. Lehet, hogy attól féltek, tisztogatásnak fogják tekinteni, ha a közigazgatás alkalmatlan dolgozóit lecserélik. Mert az is hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy ennek a köz- és államigazgatásnak a kádereit még a Kádár-rendszer vette föl, alkalmazta, s nem a szaktudás, a rátermettség volt az egyetlen és legfõbb kiválasztási kritérium.
Az új kormány talán ilyen gyanúsítás nélkül cserélheti ki a felkészületlen, alkalmatlan embereket. Hangsúlyozni szeretném, hogy a közigazgatásban, államigazgatásban nagyon sok becsületes, szorgalmas, kiváló felkészültségû, jó szakember is dolgozik. De sok a gyengén képzett, a lusta, a korrupt is. Természetesen csak az utóbbiakat kellene lecserélni, egykori és jelenlegi párttagságukra, pártszimpátiájukra tekintet nélkül.
(11.30)
Ennek híján nem lesz se jó költségvetés, se jó zárszámadás, se sikeres kormányzás, de még közeledés sem Európához. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)