DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Önkritikusan be kell ismernem, hogy férfi képviselõtársam fizikai erejét tekintve mindenképpen erõsebb tõlem, így én legfeljebb a kötetek egyenkénti felhurcolására mertem volna vállalkozni. (Derültség.)
Azt hiszem, már mondanom sem kell, hogy a mi frakciónk is hiányolta a társadalombiztosítási zárszámadást és az állami vagyont bemutató jelentést, hisz elõttem ezt már sokan jelezték.
A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló zárszámadás megfelel annak a követelménynek, hogy szerkezete megegyezzék a költségvetés szerkezetével. Fontos és elõremutató jelenség - amelyet az ÁSZ- vizsgálat állapított meg -, hogy az utóbbi három évben a költségvetések és zárszámadások sokkal több információt tartalmaznak, mint az azt megelõzõ idõszakban. Ezen a téren tehát igen jelentõs az elõrelépés és reméljük, hogy a jelenlegi kormány tovább fog haladni ezen az úton.
Sajnálatos azonban - az ÁSZ-jelentést idézem -, hogy örökölt rendszerbeli hiányosságok miatt a zárszámadás, legalábbis az õ megítélésük szerint, nem hiteles. A mi frakciónk maximálisan egyetért azzal, hogy az államháztartás reformjával párhuzamosan ki kell alakítani az új mérlegrendszert is, amelynek révén sokkal pontosabb, rendszerezettebb információhoz fogunk jutni a magyar gazdaság és a költségvetés helyzetérõl.
Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy például a mellékletekbõl hiányolt elõirányzat-módosítások szerepelnek a benyújtott javaslat indoklásában, így tehát a szükséges információk rendelkezésre állnak. Nem az adatok eltitkolásáról van tehát szó, hanem azok esetleges rossz, vagy nem kellõ formájú strukturálásáról.
Az egyéb értelmû megfeleltetés a költségvetés és a zárszámadás miatt márcsak azért is lehetetlen, mert az 1994. évi XIII. törvény szerint az adósságtörlesztéseként megvalósult orosz haditechnikai importot a zárszámadáson kell keresztülvezetni. Ennek révén tehát jelentõsen, több mint 100 milliárd forinttal növekedett mind a bevételi, mind a kiadási oldal. Ezek a tételek természetesen nem szerepelhettek a költségvetésben, hiszen hosszú- hosszú tárgyalások, hosszú egyeztetések és csak a költségvetési törvény megalkotása után vezettek sikerre. Itt hadd jegyezzem meg, hogy Csernomirgyin orosz miniszterelnöknek még az elõzõ kormánynál tett budapesti látogatásakor születtek meg gyakorlatilag minden jelentõs pontban a megállapodások, azzal ellentétben, hogy a jelenlegi kormány ezt saját eredményeinek tulajdonítja.
A központi költségvetés 1993-as bevételeit és kiadásait vizsgálva igen sok értékes információt tudunk beszerezni. Az egyik legfontosabb, hogy a tényleges pénzmozgással nem járó orosz adósságtörlesztést figyelmen kívül hagyva, a GDP koncentrációfoka 1992-höz viszonyítva, ha kis mértékben is, de csökkent. Mindez úgy következett be, hogy a bevételek változatlan aránya mellett egy százalékkal csökkent a kiadások GDP-hez viszonyított aránya, vagyis a költségvetés a GDP nominális növekedési arányánál kisebb mértékben növelte kiadásait. Ennek eredményeként a hiány mértéke jelentõsen, a GDP 7 százalékáról 6 százalékára csökkent. Amennyiben a jelenlegi kormánynak sikerül ezt a folyamatot felerõsítenie, vagy megtartani legalább, akkor talán lehetõvé válik a belsõ eladósodottság kezelése.
Természetesen ezt a biztató eredményt nem szabad úgy venni, hogy közben elfelejtjük azt a tényt, hogy a hiány abszolút értékben igen nagy volt, annak ellenére, hogy nem érte el a pótköltségvetésben meghatározott 213 milliárd forintos értéket. Ez egyrészt jelentõsen növelte a költségvetés kamatterheit, másrészt pedig forrást vont és folyamatosan von el a gazdálkodó szféra elõl.
A bevételek szerkezetét vizsgálva az egyik legfontosabb tény, hogy a fogyasztáshoz kapcsolt adók részaránya csökkent. Ennek nagy valószínûséggel korántsem az az oka, hogy mind a vállalkozások, mind a magánszemélyek csökkentették adóelkerülõ tevékenységüket és nagyobb hajlandóságot mutattak a társasági nyereségadó, illetve a személyi jövedelemadó befizetésére. Márpedig, ha nem ez az oka, akkor csak az lehet, hogy a felemelt kulcsok ellenére a vártnál kevesebb forgalmi jellegû adó folyt be a költségvetésbe. E ténynek arra kell kényszerítenie a jelenlegi kormányzatot, hogy vizsgálja felül a tervezett és részben már végrehajtott adóemeléseket. Az eddigi tendenciák ugyanis igazolják azon állításunkat, hogy az áfa és a fogyasztási adó emelése csak növeli az adóelkerülési hajlamot és ezáltal összességében csökkenti a központi költségvetés bevételeit.
A feketegazdaság részarányának növekedése minden szempontból rendkívül káros hatást fejt ki a magyar gazdaságra és a magyar társadalomra. Azon belül pedig leginkább a bérbõl és fizetésbõl élõket sújtja, hiszen nekik nincs lehetõségük, hogy jövedelmeiket eltitkolják. Úgy gondolom, hogy ezen aggályainkat a '94-es pótköltségvetés kapcsán - és biztos vagyok benne, hogy a '95-ös költségvetés kapcsán is - újra és újra el fogjuk mondani.
A központi költségvetés kiadási szerkezetének vizsgálatakor megállapíthatjuk, hogy az nagy vonalakban megegyezik az 1992-es szerkezettel. Jelentõs növekedés látszólag a központi költségvetési szerveknél van, hiszen arányuk 24 százalékról 27 százalékra nõtt. Az adatok értékelésénél azonban figyelembe kell venni a tényleges kiadásként nem értékelhetõ orosz adósságtörlesztést, amely önmagában 100 milliárd forinttal növelte meg a Honvédelmi Minisztérium támogatási elõirányzatát. A gazdálkodó szervezetek, összhangban a piacgazdaságra való áttéréssel, reálértékben kisebb támogatást kaptak 1993-ban, mint 1992-ben.
Ez alól kivétel a mezõgazdaság volt - jogosan -, ahol részben a tudatos kormányzati fejlesztési politika, részben az ágazatot sújtó rossz jövedelmi helyzet miatt nõnie kellett a központi támogatásnak. Ezt igazolja az is, hogy 1992-ben az agrárágazat az összes elõirányzat 58 százalékát, míg 1993-ban már 75 százalékát kapta. Az aszálykár enyhítése, a gázolaj-támogatás, az agrárpiaci beavatkozások - sertés, alma stb. esetében - sikeresen akadályozták meg azt, hogy az ágazat pénzügyileg teljesen ellehetetlenüljön.
Nõtt a támogatás mértéke a felsõoktatásban, a szociális ellátások területén és a kultúra területén is. Mindez, reméljük, hogy megszívlelendõ példa a jelenlegi kormányzat elõtt, amely a '94-es pótköltségvetésben és az 1995-ös költségvetés tervezetében ezeket a területeket csökkentett mértékû támogatásban kívánja részesíteni.
Figyelemmel az állampolgárokat teljes joggal nyugtalanító, nem kielégítõ közbiztonságra, ez a terület mintegy 11 milliárd forinttal több támogatást kapott 1993-ban, mint az azt megelõzõ évben. Azt hiszem, ez teljesen indokolt volt a gyakran hangoztatott vádak ellenére, amelyek az erõszakszervezetek veszélyes mértékû megerõsítésérõl szóltak.
Látszólag nagymértékben, az inflációs rátát messze meghaladóan, 32,3 százalékkal nõtt a kormányzati szervek támogatása. Ez most igazolni látszik a pazarló kormány vádját. Ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Népjóléti Minisztérium az igazgatási költségek között számolta el a mozgáskorlátozottak 2,9 milliárdos közlekedési támogatását. Enélkül a kormányzati szervek összes kiadása 11 százalékkal kevesebb, mint 1992-ben és a támogatás növekedési mértéke csak 5,8 százalék volt.
(11.40)
Mindez azt jelzi, hogy az olcsóbb apparátus követelése nem választási szlogen volt az elõzõ kormány számára, hanem az napi gyakorlatává vált.
A központi költségvetési szervek gazdálkodására igen jellemzõ adat, hogy saját bevételeiknél a teljesítés 73 százalékkal nagyobb, mint az elõirányzat. Azt hiszem - a mi frakciónk korábban is megtette és ismételten szeretné felhívni erre a figyelmet -, hogy ezek az intézmények érdekeltek továbbra is az alultervezésben, és a szükséges korrekció hiányában ilyen módon a költségvetésben nem rögzített többletforráshoz jutnak. Szeretnénk, ha ez a gyakorlat nagyon radikálisan és nagyon gyorsan megszüntethetõ lenne.
A zárszámadás is alátámasztja azt a tényt, hogy az önkormányzatok központi támogatása, ha szûkösen is, de biztosította a normális gazdálkodás lehetõségét. Természetesen az átlag mögött igen jelentõs eltérések vannak. Volt jónéhány önkormányzat, amely súlyos gazdálkodási problémák elé került, de ezek döntõ részében a helytelen gazdálkodás is közrejátszott, nemcsak a központi támogatás kis mértéke.
Ugyanakkor néhány önkormányzatnál nemcsak nagy mennyiségû szabad pénz halmozódott fel, hanem jelentõs vagyon is. Az ez utóbbival való gazdálkodás gyakorlatilag ma még sehol nem megoldott, és ezáltal késést szenved a lehetséges források bevonása az önkormányzatok fejlesztésébe.
A kezdeti idegenkedés után egyre határozottabban nyúltak az önkormányzatok a helyi adók kivetésének lehetõségéhez. Ezt jelzi, hogy 1993-ban az elõirányzatot is meghaladta a kivetett és beszedett helyi adók mennyisége. Ennek révén az önkormányzatok 27,1 milliárd forinthoz jutottak az 1992-es 17 milliárd forinttal szemben. Hosszú távon - mi, kereszténydemokraták már korábban is jeleztük - mindenképpen ez kell legyen a megoldás; természetesen a központi adó párhuzamos mérséklésével együtt.
Az elkülönített állami pénzalapok jó lehetõséget nyújtanak ahhoz, hogy az állam által is preferált gazdaságpolitikai célokat ne csak költségvetési pénzekbõl finanszírozzuk meg. Ugyanakkor, a lazább gazdálkodási feltételek mellett a közpénzek felhasználásának ellenõrzése is sokkal nehezebb. Éppen ezért igen fontos elõrelépésnek tartjuk azt, hogy 1993-ban egyre inkább teret nyert a pályázati rendszer a direkt osztogatással szemben.
Az alapok 1993-as záróállománya 27,2 milliárd forint, illetve a '92-es záróállományhoz viszonyított növekménye 14,5 milliárd forint - rendkívül nagy. Ez egyértelmûen arra utal, hogy az alapokban lévõ pénzek felhasználása közel sem nevezhetõ optimálisnak. Ezért mindenféleképpen szükségesnek tartjuk és kérjük az alapok felülvizsgálatát és a fejlesztési célú eszközök koncentráltabb és hatékonyabb felhasználását. Ezt az is alátámasztja, hogy az alapkezelõk, a költségvetési intézmények finanszírozására, mûködésére fordított kiadások elérték a 11,4 milliárd forintot. Ez hihetetlenül nagy pénz, amit a fejlesztésektõl vontak el. Ezt nem szabad megengedni.
Végül: a fenti gondolatok és reméljük, elfogadásra alkalmas ajánlások megfogalmazása után elfogadásra javasoljuk a zárszámadást, és a mi frakciónk azt el fogja fogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)