VARGA MIHÁLY, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A vita harmadik órájának vége felé, azt hiszem, már nem kell különösebben részletesen elemeznem azokat a problémákat, amelyek a zárszámadás kapcsán az Országgyûlés elõtt felmerültek.
Az államtitkár úr - a szó minden tekintetében - kimerítõ alapossággal elemezte ennek gazdaságpolitikai és számszaki részét is. Én úgy hiszem, hogy itt, az Országgyûlés elõtt ma csak pusztán az a feladatunk, hogy azokat a tanulságokat vonjuk le, amelyek a '95-ös és késõbbi költségek összeállításakor számunkra adódnak, hiszen ez az Országgyûlés egyik legfontosabb feladata is. Az alkotmány rendelkezik errõl a kérdésrõl, amikor megállapítja, hogy az Országgyûlésnek kell jóváhagynia, megállapítania az állami költségvetés összeállítását és annak végrehajtását.
Az a gazdaságpolitika, ami az 1993-as költségvetés összeállításakor a kormány számára alapul szolgált, azok az anyagok, amelyek akkor készültek, valóban - ahogy Gaál Gyula is elmondta -, némi irányváltásra adtak lehetõséget, vagy adtak optimizmust. Nem volt ebben egységes vélemény akkor a Házban. Jónéhányan, fõleg az ellenzéki pártok közül, már akkor is kifogásoltuk, hogy ezek a számok, ezek a kiindulási pontok, amelyekre a kormány a költségvetést építi, nem teljesülnek, nem teljesülhetnek, és néhány számadat, amelyet most megemlítek, ezt igazolta.
Ezek közé a kiindulási pontok közé tartozott, hogy a bruttó termelés, a bruttó hazai termék nõni fog, mintegy 2-3 százalékos mértékben. Valóban - ahogy az államtitkár úr is elmondta - a lakossági fogyasztás növekedésével is számolt a tervezet, és a nemzetgazdasági beruházások növekedése is egy olyan tényezõ volt, amely - én azt hiszem - az indokoltnál optimistábbá tette az akkori összeállítókat. A külkereskedelmi áruforgalomban szintén egy, az export tekintetében 5-7 százalékos növekedéssel, az import tekintetében pedig egy 6-7 százalékos növekedéssel számolt a tervezet.
Ezek a kiindulási feltételek a '93-as év során nem teljesültek, és az összes többi probléma, a kormány bizonytalan lépése - én azt hiszem -, ezen indulási feltételek meg nem valósulásából vezethetõ le. Nem folytak be a privatizációs bevételek, azok lényegesen kisebb mértékben kerültek a költségvetésbe befizetésre, mint ahogy arról a tervezet szólt. A pénzintézetek társasági adója, valamint az osztalék befizetése szintén kisebb mértékû volt. Emiatt a költségvetésben bevételkiesés keletkezett. '93 folyamán, év közben került módosításra az általános forgalmi adó - ha jól emlékszem, 6-ról 10 százalékra emelkedett ekkor a kulcs. Ez némileg emelte a költségvetés bevételi oldalát, egy 16-17 milliárd forintos összegben. De ez kevés volt ahhoz, hogy kompenzálja azt a kiesést, amely más területeken keletkezett.
Az a fogyasztásiadó-változás pedig, ami a behajtás szigorítása miatt keletkezett volna, szintén nem volt elég ahhoz, hogy a bevételkiesést csökkentse. És ugyanakkor a kiadási oldalon olyan plusz forráshiányok keletkeztek, amelyeket az akkori kormánynak valamilyen módon orvosolnia kellett. Ha jól emlékszem, plusz százmilliárdos kiadás növekedésére került sor összességében az év során.
Tehát summa summárum, az a pótköltségvetés, ami '93-ban már a Ház elé került, csak egy "szépségtapasz" lehetett a '93-as költségvetésen. Gyakorlatilag egy alapjaiban rossz, vagy rossz kiindulási pontokra építõ költségvetést már nem lehetett ezzel a pótköltségvetéssel érdemben korrigálni. Tehát gyakorlatilag az volt a helyzet, mint amikor egy rossz építményt vagy gépezetet próbálunk jó alkatrészekkel megjavítani. Példaként mondjuk a Trabantot hozhatom föl: hiába próbálunk Mercedes alkatrészekkel azon a konstrukción javítani, az rövid távon hozhat megoldást, de hosszú távon - azt hiszem -, alapjaiban nem.
Ezek után néhány olyan pontra kívánok rátérni, ami a késõbbiekben valóban javíthatja az Országgyûlés munkáját.
Négy ilyen területet emelnék ki ezek közül. Az egyik az állami vagyonnal való gazdálkodás kérdése, a másik - a Fidesz régi vesszõparipájának tekinthetõ - az átcsoportosítások területe, amely szintén az Országgyûlés alapvetõ jogait érinti, vagy esetenként csorbíthatja. Szintén ilyen terület lenne az állami pénzalapok területe, hiszen ezen a területen az új kormány radikális lépésekre kívánja magát elszánni. Én azt hiszem, hogy ez mind az Országgyûlés, mind a kormány számára tanulságokkal járó terület. És végül annak az információs rendszernek a hiányosságait tenném szóvá, amelyek alapvetõen gátolnak minket abban, hogy egy korrekt és megbízható eredménnyel zárjuk e törvényjavaslat vitáját.
Az állami vagyonnal való gazdálkodás kérdéskörénél legelõször azt kell megnéznünk, van-e egyáltalán olyan információs forrásunk a vagyonra vonatkozóan, amely reális képet adhat arról, hogy ma a magyar államnak mekkora a vagyona.
(11.50)
Az államháztartási törvény 116. § (2) bekezdésének 8. pontja ezt korrekt módon állapítja meg, amikor azt mondja, hogy a zárszámadásban be kell mutatni az államháztartás alrendszereinek a vagyonkimutatását is, s ez alapján kell a zárszámadást az Országgyûlés elé terjeszteni. Sajnos, itt azok az évek óta meglévõ hiányosságok vannak, amelyeket ismét szóvá kell tennünk, bízva abban, hogy ez a '94-es zárszámadáskor már nem történik meg. Az egyik az elkülönített állami pénzalapok mérlegének a bemutatása. Bár készült ilyen mérleg most, 1993-ban, ez nem tekinthetõk, sajnos, teljes körûnek, nem a tényleges vagyont ábrázolja, emiatt nem tekinthetõ teljes körûnek a vagyonmérleg. Ha jól emlékszem, elsõként készült egyébként '93-ban ilyen mérleg.
A másik hasonló példa, ami ennek a bizonytalanságát mutatja, ez az idõlegesen és tartósan állami tulajdonban lévõ vállalkozói vagyonnak a vagyonmérlege, vagyis ennek hiánya. A zárszámadásban nincs erre tekintve megbízható mérleg. Reméljük, hogy a '94-es zárszámadásban már ez a hiányosság is pótolva lesz.
Egy nagyon tanulságos ábrát is tartalmaz az Állami Számvevõszék jelentése ennek a vagyonnak az összeállítását illetõen, amikor azt mutatja be, hogy az Állami Vagyonügynökségnél s a Vagyonkezelõ Részvénytársaságnál lévõ vagyon, és az APEH-nél nyilvántartott vagyon milyen módon tér el egymástól. Csak érzékeltetve a nagyságrendi eltéréseket, hadd említsem meg, hogy míg az ÁVÜ- nél, ÁV Rt.-nél 1500 cég van számon tartva, mint az állam vállalkozói vagyonának tulajdonosai, addig az APEH-nél 3700 cég bír nyilvántartással, s ebbõl következõen a vagyon nagyságára nézve is eltérések vannak: az ÁVÜ-nél és az ÁV Rt.-nél 1500 milliárd forintos az állami vagyon nagysága, míg az APEH- nél körülbelül 2000 milliárd forintos nagyságrendrõl van szó. Tehát nyilván itt különbözõ mérlegek és kimutatások vannak, reméljük, hogy ezeknek az egységesítésére és pontosítására az új kormány sort fog keríteni.
Ezekbõl a hiányosságokból következik a további kritikai észrevételünk. Persze a privatizációs bevételek elmaradása óhatatlanul magával hozta, hogy az ÁVÜ nem tudta teljesíteni a költségvetési törvényben a rá kiszabott feladatokat. Így a belföldi államadósság kezelésére elõirányzott 5,2 milliárd forintnak csak egy része folyt be, ugyanígy az elkülönített állami pénzalapoknál elõirányzott 26 milliárd forintból is közel 20 milliárd forint szintén nem folyt be. A pótköltségvetésben pedig az a furcsa helyzet állt elõ, hogy amíg a pótköltségvetés 8 milliárd forintot elõírt az ÁVÜ számára befizetésként, az ÁVÜ rendelkezett ezzel a pénzzel, és ennek ellenére nem történt meg ez a befizetés. A fedezet tehát rendelkezésre állt, ennek ellenére valamilyen, elõttünk ismeretlen ok folytán ez a befizetés nem történt meg. Én szeretném kérni a kormányt és a kormány részérõl megbízott privatizációs kormánybiztost, hogy ennek az okait, amennyiben lehetséges, majd az Országgyûléssel ismertesse meg.
A másik nagyobb terület az átcsoportosítások területe. Ebben kétségtelen tény, hogy a korábbi kormány eredményeket ért el: azok az anomáliák, amelyek még '90-'91-ben jellemezték a kormánynak a mûködését, csökkentek, és gyakorlatilag elhanyagolható számúra estek vissza. Ennek ellenére vannak olyan fejezetek közötti és fejezeteken belüli átcsoportosítások is, amelyek a kormány, vagy legalább az Országgyûlés jóváhagyását igényelték volna. Ezekre vagy nem került sor, vagy a késõbbiekben történt kormányhatározat vagy kormánydöntés. Az egyik ilyen példát említeném csak meg. Az áfa évközbeni módosítása miatt a Magyar Tudományos Akadémia számára a Pénzügyminisztérium augusztusban és novemberben egy 1 milliárd forintos átcsoportosítást tett meg, az ehhez elengedhetetlenül szükséges kormánydöntés viszont csak '94 februárjában történt meg. Bizonyára az év végén föltorlódott kormányzati munka okozta ezt a késlekedést.
A megfelelõ információs rendszer hiányosságai, és ennek a rendszernek a kiépítése. Én azt hiszem, hogy a legtöbb probléma, amely a törvényesség vagy a hitelesség tekintetében fennáll, gyakorlatilag abból következik, hogy ez az információs rendszer a mai napig nem épült ki. Az államháztartási törvény 124. §-a és 116. §-a elõírja ennek a rendszernek a kialakítását. Én belátom azt - és a frakciónk ebbõl a szempontból belátó -, hogy ennek a rendszernek a kiépítése több évet vesz igénybe. Tehát pusztán a négyéves ciklus irreálissá tette volna, hogy ez a rendszer maradéktalanul és megfelelõ törvényi szabályozottsággal kiépüljön. Mégis szóvá kell tennünk, hogy ennek az elemeit, vagy alapelemeit az elmúlt négy évben a korábbi kormány lefektethette volna, és ma már azzal kellene csak szembenéznünk, hogy ennek a pontosítása, a módosítása, vagy a kiépítésének további folytatása legyen napirenden - ezzel szemben még mindig alapvetõ hiányossággal küszködünk.
Alapvetõ következménye ezen elõírás meg nem létének a rendkívüli bevételek és kiadások nem pontos köre. Rendkívüli bevételrõl a zárszámadás szinte nem is tesz említést. Egyfajta rendkívüli bevétel van: a privatizációs bevétel, azonban ezt az államháztartási törvény elõírásai nem tekintik annak. S azt hiszem, hogy az az egyéb bevétel, amit egy másik pontként tartalmaz a zárszámadás, szintén nem tekinthetõ ilyennek.
Rendkívüli kiadásokról már szó van a zárszámadásban, erre egy komolyabb tételt is tartalmaz a törvényjavaslat. Azt hiszem, hogy 7,6 milliárd forintról van ebben az esetben szó, de ez, sajnos, nem egy teljes körû tételnek tekinthetõ - mint az Állami Számvevõszék jelentése is rámutat -, csak néhány kiemelt tételt gyûjtöttek össze ebben a törvényjavaslatban a "rendkívüli kiadás" címszónál. Ez, sajnos, nincs összhangban sem a költségvetési törvénnyel, sem az államháztartási törvénnyel.
A kezességvállalások összege szintén egy olyan területe a zárszámadásnak, amely évrõl évre kisebb-nagyobb eltéréseket mutat. Itt ma nem az a probléma, hogy ez a kormány túllépte volna a kezességvállalás mértékét, hiszen ezen a határon belül maradt, inkább szintén az ellenõrzés területén van probléma, amikor a kormány nem küldi meg azokat a kormányhatározatokat az Állami Számvevõszéknek, amelyekre törvényi kötelezettsége van. Huszonnégy kormányhatározatból az év során nyolc lett megküldve.
Végül az elkülönített állami pénzalapokról még essék néhány szó, hiszen ez az állami költségvetésnek egy jelentõs területével gazdálkodik, jelentõs pénzalapokkal.
A törvényjavaslat 12. §-ában az Országgyûlés tudomásul veszi az elkülönített állami pénzalapoknak a pénzmozgását, amikor is az elmaradt privatizációs bevételek miatt a kormány a forgóalapból csoportosított át pénzösszeget a különbözõ állami pénzalapokba, igazán komoly mértékben, hiszen a Területfejlesztési Alap tekintetében 4,7 milliárd forintról, a Mezõgazdasági Alapnál 2,7 milliárd forintról, vagy a Kisvállalkozói Garancia Alapnál 2 milliárd forintos nagyságrendrõl van szó. Sajnos, ezek az átcsoportosítások a késõbbiekben nem kerültek visszaforgatásra a költségvetésbe, hanem végleges pénzösszegként maradtak ezeknél az állami pénzalapoknál. A dolgot pusztán azért tettem szóvá, mert olyan pénzösszegekrõl van szó, amelyek késõbb, az év végén pénzmaradványként maradtak ezeknél az állami pénzalapoknál, tehát ezeket nem költötték el. Itt gyakorlatilag egy túltervezésrõl van szó a különbözõ pénzalapoknál. Csak megemlítem, hogy a Mezõgazdasági Fejlesztési Alapnál közel félmilliárd forint, a Területfejlesztési Alapnál 2,5 milliárd forint, a Kisvállalkozói Garancia Alapnál közel 2 milliárd forint a pénzmaradvány.
(12.00)
Ezeknek a rendezésére, elszámoltatására szintén szükség volna és reméljük, hogy ez a késõbbiek folyamán - amennyiben még idõ lesz rá - majd az Országgyûlés elé kerül, hogy az ezek közötti elszámolásra a kormány tegyen bármilyen lépést.
Tisztelt Ház! Összefoglalva: elõször is szeretnék köszönetet mondani képviselõcsoportunk nevében az Állami Számvevõszéknek, mert egy valóban részletes és alapos ellenõrzési anyagot tett a képviselõk asztalára, ami reálissá tette azt a feltételt, hogy az Országgyûlés érdemben tudjon dönteni a zárszámadási törvényjavaslatról.
A hiányosságok többsége - mint ahogy említettem is - azokból a korábbi fogyatékosságokból ered, amelyek egyrészt egy információs rendszer kiépítésének hiányából keletkeztek, másrészt pedig annak az államháztartási reformnak az elmaradásából, amelyre a korábbi években csak részben és fogyatékosan került sor. Az új Országgyûlésnek, az új kormánynak az a feladata, hogy ezt a munkát vigye tovább és ez most már pusztán a kormány elhatározásán vagy bátorságán múlik. Azt hiszem, most van az az idõszak, amikor ezeket a lépéseket a '95-ös költségvetésben meg kell tenni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)