DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Nem szeretném elhúzni az idõt ennek a zárszámadásnak a tárgyalásával, mert immáron nagyon sok érdemi észrevétel elhangzott mind az államtitkári felvezetésbõl, mind pedig a vezérszónokoktól. Másrészt nem kívántam vezérszónokként fellépni, hiszen magát a zárszámadást Balsai Istvánnal, a korábbi kormány igazságügy- miniszterével együtt készítettük és írtuk alá, a jelenlegi kormány van most abban a helyzetben, hogy ezt beterjessze az Országgyûlés elé.
Azt hiszem, ezt nem kell valami rendkívüli anomáliának tekinteni, volt ez már így '90-91-ben is, és gondolom, mindaddig így lesz, amíg nem a gombhoz varrjuk a kabátot, vagyis nem a zárszámadás idejéhez kötjük a választásokat. Teljesen természetes, hogy egy demokráciában az állam zárszámadását, a kormányzat zárszámadását a mindenkor hatalmon lévõ kormány nyújtja be a mindenkor megválasztott parlament elé.
Három dologról szeretnék röviden szólni. Az egyik alapvetõen az a vita, hogy most tulajdonképpen mirõl tárgyalunk. A törvényjavaslat címe világos, a '94. évi állami költségvetés zárszámadásáról beszélünk. A hozzászólások egy jelentõs része teljesen... (Zaj, közbeszólások: A '93-as!)... a '93-asról. A vita azt hiszem, alapvetõen azért érdekes, mert itt mindenki túlnyúlik a témán, belemegyünk az államháztartási kérdések és az egész gazdaságpolitika fejtegetésébe. Azt hiszem, a következõ évekre nézve tanulságul szolgálhat, hogy egy ilyen jellegû zárszámadáskor valóban az egész állami gazdálkodás - beleértve az alrendszerekét is - zárszámadásának kellene megtörténnie, önmagában az állami költségvetés nehezen értékelhetõ úgy, hogy ebbõl az ország egészére rálássunk. Maga az állami költségvetés ügye természetesen tárgyalható, de akkor csak az egész államháztartás egy részét tudjuk fogni. Ez is most az egyik vitatéma, hogy azok a részek nincsenek itt, amelyek ennek a keretét meghaladják, de visszahatóan mégiscsak van befolyásuk az állami költségvetésre.
A gazdaságpolitikai vitát azt hiszem, nem most és nem itt kellene folytatnunk. Az állami költségvetés ugyan leképezi a gazdaságpolitikai folyamatokat s a zárszámadás szembesíti a tényeket azokkal a feltételezett, a prognóziskészítés fázisában rendelkezésre álló, levezethetõ adatokkal, amelyek a költségvetés készítése során a parlament rendelkezésére álltak; ebbõl a szempontból tanulságos, de azt hiszem, most azt a vitát, hogy mi a nagyobb prioritás: növekedés és egyensúly együtt vagy külön vagy csak az egyensúly, ezt nagyon nehéz itt folytatni. Ez egy oldalról politikai, de a másik oldalról azt hiszem, igen kemény szakmai vita, amelyben még a tudományos társaság sem tudna egymással egyértelmûen dûlõre jutni. Hiszen a helyzet elemzésében - ez volt és maradt a mi alapvetõ állásfoglalásunk - az egyensúlybomlás okait vizsgálva, egyértelmûnek tartjuk, hogy a gazdaság leépülése az egyensúlyromlás oka. Ebbõl következik, hogy a gazdasági növekedésnek kell helyreállítania az egyensúlyt és nem elsõsorban más utakon keresni, amelyek nem vezettek és valószínûleg nem vezetnek a jövõben sem eredményre.
Azt is hozzá kell tenni - sok helyütt elmondtuk már, csak éppenséggel a sok elhangzott hozzászólás miatt kénytelenek vagyunk újra megjegyezni -, hogy nem tartjuk valószínûnek, hogyha egy olyan nyitott gazdaságú ország, mint Magyarország, növekedési pályára lép, folyó fizetési mérlegének egy aktív idõszakában tudja ezt megcsinálni, hiszen nyilvánvaló, hogy a beruházási javak, gépek, berendezések, az új technológia behozatala az exportképes áruk exportvolumenének növekedését meg kell hogy elõzze.
Itt van az az egyszeri és talán vissza nem térõ esély, hogy ilyen esetekben a mûködõtõke behozatalát; mind a "zöldmezõs" beruházásokat, mind pedig a privatizációból azt, ami képes átmenetileg ezt a fajta növekedési szakaszt megfinanszírozni, a kettõt együtt kell vizsgálni, nemcsak önmagában a fizetési mérleget.
Attól függetlenül, hogy érdemes tehát elemezni ezeket a gazdasági folyamatokat, úgy hiszem, magával a költségvetéssel kapcsolatban azokat a történéseket érdemes elemezni, amelyek magukból a költségvetési adatokból kihámozhatók és levonni olyan következtetéseket, amelyeket majd most a '95. évi költségvetés tárgyalásánál hasznosíthatunk. Nagy örömömre szolgált, hogy Császár Terézia egy részét már elmondta azoknak, amelyek itt ennek kapcsán - mint tanulságok - elõrevetítve felvetõdtek. Mélyen egyetértek néhány megjegyzésével és úgy hiszem, egy zárszámadásnak az az igazi eredménye, ha olyan következtetéseket tudunk levonni, amelyek még egyszer ugyanazt a hibát nem okozhatják.
Mindenesetre azért tanulságosnak tartom, és vissza kell utalnom végsõ soron arra, hogy itt sokan említettek mindenféle indokolatlan költséghalmozást, kiadást és túlköltekezést, sõt nehezen tudom értelmezni Keller képviselõtársam vizsgálóbizottságra történõ invitálását, mert nem hiszem, hogy a parlament a saját állami számvevõszéke felülvizsgálatára még egy számvevõszékebbet kell hogy létrehozzon, de mégiscsak tényként kell rögzíteni, hogy a pótköltségvetéshez képest mégis 13,7 milliárddal kevesebb kiadás került be. Ez mégis arra utal, hogy valami miatt az a deficit, amely tavaly a harmadik negyedévben számítható volt, az csak kisebb mértékben realizálódott, annak ellenére, hogy mindenki többet jósolt az akkori ellenzéki oldalról.
Ezért tanulságos a jövõre nézve is, hogy mibõl voltak többletbevételek, mibõl voltak elmaradások, mert valószínû, hogy ezek nem egy egyszeri esetet jelenítenek meg, 1994-ben is hasonló tendenciák figyelhetõk meg. Amibõl többlete volt a költségvetésnek - s ezt a jobb pozíciót a tervezethez képest kisebb deficit eredményezte, ez valóban elsõsorban az egyensúlyromlással függ össze -, hogy a vámtételek és az importbefizetések száma megnõtt, a másik oldalon viszont megnõttek a személyi jövedelemadóból származó bevételek és a gazdálkodó szervezetek nettó befizetései is 1,7 milliárddal haladták meg az elõirányzatot. A személyi jövedelemadó és a társasági adó növekedése egyértelmûen egy megindult, megkezdett növekedési folyamat elõszeleként érzékelhetõ.
Érdekes módon az elmaradt kifizetésekre és a gazdálkodás szorosságára utalnak azok a számok, amelyek azt mutatják, hogy a központi költségvetési szerveknek folyósított összes támogatás is csökkent 2,3 milliárddal a pótköltségvetésben elfogadotthoz képest. A sokat szidott állami pénzalapok tekintetében 1,1 milliárd megtakarítás volt a pótköltségvetéshez képest, és pénzmaradvány-elvonás címén sikerült 2,9 milliárdra is szert tenni a költségvetési szervek '92-es gazdálkodásának eredményeképpen.
(12.10)
Három olyan terület van, ahol a jövedelmek nem voltak teljesen egyértelmûen és világosan elérhetõek. Ezek elsõsorban: az általános forgalmi adó, ahol 3,5 milliárdos elmaradás volt, a fogyasztási adó, ahol a bevétel - szignifikánsan - 27,8 milliárddal maradt el az elõirányzattól. Végül jelentõs elmaradás volt - 10,7 milliárd - a privatizációs bevételeknél.
Azért érdekes ezzel foglalkozni - nem szeretném a költségvetési expozéra adandó válasz egy elemét sem most elmondani, de éppen a '95-ös költségvetés mind az idei pótköltségvetésnél elfogadott áfa- és fogyasztási adó növekedésével, mind pedig egy irracionálisan magas privatizációs bevétellel számol. Sokkal kisebbeknél sem lehetett ezt realizálni, ezért egyetértettem azzal, amit Császár Terézia mondott, hogy az áfa és a fogyasztási adó csak a feketegazdaságot fogja növelni, nem az állami bevételeket. Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek pedig az illúziók körébe tartoznak abban a volumenben, mint amelyet majd a költségvetés megjelenít. A korábbi évek tapasztalata az, hogy ezek nem realizálhatók.
Hova mentek el bizonyos pénzek? Errõl is érdemes egy szót szólni, mert nagyon sok olyan terület van, amelyeket kiemelten úgy kezelt részben az expozé, részben a hozzászólások egy része, de részben korábban a sajtó is, hogy a korábbi kormányzat néhány területen igen hátrányos helyzetbe hozott a magyar társadalomban bizonyos szervezeteket, intézményeket. Nos, a többlettámogatások, amelyek igen jelentõs költségvetési deficitet eredményeztek, éppen 1993-ban, az elõirányzathoz képest lényegesen nagyobb agrártámogatás formájában jelentek meg. A túllépés gyakorlatilag az eredeti költségvetéshez képest nagyrészt az agrárpiaci támogatások túlteljesítésébõl adódott, továbbá az aszálykárokkal kapcsolatos kifizetéseknél, ahol a 10 százalékpontos többletkamat-támogatásról volt szó, és már szó volt róla, hogy például az olajárnál a gázolaj-támogatás mértéke is 33 százalékról 50 százalékra emelkedett.
Nagyon sokszor elhangzott az, hogy az Állami Számvevõszék vizsgálatai, korábbi évi javaslatai alapján semmi nem indult meg az állami intézmények és az államháztartási reform tekintetében. Szeretnék utalni arra, hogy éppen az intézmények és a feladatok felülvizsgálata '93-ban nagyon komolyan nemcsak elkezdõdött, de folytatódott. Már az idei költségvetés készítése során is egy 7,5 milliárdos támogatáscsökkentés valósult meg, amelynek egy része racionalizálás, feladatmérséklés és intézménymegszüntetés révén állt elõ, egy jelentõs része pedig az egyes állami feladatok díjtételessé változtatásával és díjtételek emelésével realizálódott.
Tehát, igenis elkezdõdött az intézményi felülvizsgálat. Világos, hogy nem fejezõdött be, mint ahogy - illúziónk ne legyen - '94, '95, '96 sem lesz elég ahhoz, hogy ezeken teljesen végig tudjunk menni.
Az elõzõ évi zárszámadásban - és Pokorny Zoltánnak a napirend elõtti rendkívüli hozzászólása is részben erre utalt - igen jelentõs az, hogy az oktatás és különösen a felsõoktatás 1993-ban a kiemelten fejlesztendõ területek közé tartozott és ezen a területen nagyon nagy mértékben az új közoktatási törvénynek a hatására részben a középiskolai, részben a felekezeti, részben a magán- és alapítványi iskolák belépésével a felsõoktatásban résztvevõk létszámában olyan növekedés következett be, amely azt hiszem, pont a jövõ Magyarországának alapjait rakta le.
Ez az a költségvetési politika, amelyet most nagy viták mellett nemcsak a parlamentben, hanem az Érdekegyeztetõ Tanácsban és minden más szinten a következõ években is számon kérnek a kormánytól. A szakképzési törvény is belépett és ennek is voltak olyan feladati meghatározásai, melyek költségvetési kiadást jelentettek.
Végül szólnom kell arról, hogy a költségvetés kiadásai pozitív részének tekintem azt, hogy a tavalyi esztendõben az önkormányzatok támogatása is növekedett, az elõzõ évhez képest az összes pénzmaradványból 49 milliárd került még a helyi önkormányzatokhoz és az elõzõ évhez képest 17,3 százalékkal meghaladta a helyi önkormányzatok bevétele a parlamenti forrásokból származó bevételi részeket.
Azt hiszem, itt olyan központi beruházásokról, infrastrukturális támogatásokról van szó, amelyekkel több száz önkormányzatnál a víz, a szennyvíz, a telefónia, az iskolák, a szociális létesítmények és az egyéb egészségügyi intézmények támogatására fordítottak nagy pénzeket, amelyekrõl manapság szintén eléggé nagy vita folyik. Éppen ezek a kiadási tételek azok, amelyek megítélésünk szerint pozitívnak tekinthetõk, mert elsõsorban a vidék Magyarországának fölzárkózását segítik.
Tehát a nagy alrendszerek tekintetében mi nem az önkormányzatoknál látjuk annak értelmét, hogy számottevõ csökkentés következzék be. Nem lehet ugyanezt elmondani azonban - és elsõsorban nem azért, mert nincs szükség rá, hogy bizonyos egészségügyi és nyugellátási kérdésekben ne legyen támogatás, hanem azért, mert úgy látszik, hogy a társadalombiztosítási alapoknál - és ezért nagyon szomorú, hogy nincs itt az õ zárszámadásuk - a pénzügyi helyzet kétségtelenül romlott. Olyan értelemben, hogy gazdálkodási problémákra vezethetõ vissza az, ami a költségvetés központi forrásainak igénybevételét is indokolttá teszi.
Rendkívül sajnálatos - és ezt, mint volt pénzügyminiszter, magam is érzékeltem -, hogy az a korlátlan igénybevételi lehetõség, amelynek révén a társadalombiztosítási önkormányzatok az állami forgóalapból kamatmentesen fölhasználják azokat a pénzeket, amelyek gazdálkodási hiányosságaik és átmeneti likviditási zavaraik miatt szükségesek, szinte lehetetlen teher elé állítja az állami költségvetést. És az is lehetetlen, hogy ezeknek magas kamatokkal felvett államköltségekként jelenjenek meg a dolgai.
Az államháztartási reform keretében valóban csökkenteni kell az ilyen lehetõségeket, akár jogi úton is. Kialakult egy olyan keresztbefinanszírozási és tartozási rendszer, amely egyes helyeken átmenetileg, éppen az idõarányos finanszírozás miatt többlet pénzeket, az állam szempontjából pedig eladósodási növekedést jelent.
Megint csak a társadalombiztosításra kell hivatkozni,arra hogy miközben '94-ben is 40 milliárdot levett az állami forgóalapról, idõközben pédául 13,1 milliárddal lakáskötvényeket vásárolt, és más költségvetési intézmények is jelentõs mértékben vásároltak '93-ban és vásárolnak '94-ben is diszkont kincstárjegyet és egyéb állami értékpapírokat. Tehát az a furcsa helyzet alakul ki, hogy miközben az állam magas kamatra vesz föl bankoktól pénzt, ezt kihelyezi a költségvetési szerveihez, azok pedig magas kamatra beteszik a pénzt valamilyen állampapírba. Így önmagát finanszírozó, de államháztartási hiányt eredményezõ folyamatnak vagyunk a tanúi.
Azt hiszem, ezek nagy tanulságok a jövõre vonatkozóan. Azt hiszem, a szigorítással oda kell nyúlni, ahol valóban pénzmegtakarítást érhetünk el, ahol a gazdálkodás pillanatnyilag nem kényszerítette még ki azt, amit a versenyszférában kikényszerített, vannak tartalékok. Úgy hiszem azonban, vannak olyan területek is, amelyekre a '93-as költségvetés is többlet támogatásokat ígért és nem ezekrõl a területekrõl kellene elvonni, mint ahogy említettem, az agrártámogatások, az önkormányzat, a felsõ- és általában az oktatási területekrõl.
Tisztelt Ház! Ezekkel a kiegészítésekkel és megjegyzésekkel tisztelettel javasolom a zárszámadás elfogadását, annak megfontolásával, hogy egy esztendõ múlva vagy egy kicsit valamivel hamarabb gondoljuk meg, hogy egy teljes, komplett csomagot legyen módunk tárgyalni, melyben az egész államháztartás és a gazdaságpolitika egyszerre jelenik meg a tisztelt Ház elõtt, hogy komplett képünk legyen és ne az állami költségvetés deficitjének egyes tételeibõl kelljen következtetnünk arra, hogy mi történik más nagy alrendszerekben, amelyekre közvetlenül ma nincs rálátásunk. Köszönöm. (Taps.)