DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ (FKGP): Köszönöm. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azért önnek teszem fel ezt a kérdést, mert bár igaz, hogy ön nem kíván tizenöt millió magyar miniszterelnöke lenni, de az egész magyarságot ért szörnyûség ügyében, az ártatlanul megkínzottak, kivégzettek, elpusztítottak ügyében a magyar hazát reprezentáló miniszterelnöknek kell megszólalnia és cselekednie.
Az áldozatok hozzátartozóinak és az egész magyarságnak e szomorú évfordulón személy szerint a miniszterelnök úrtól és lehetõleg az ország házából kell értesülnie arról, hogy ötven év eltelte után a magyar haza végre könnyeket mer-e ejteni embertelen kegyetlenséggel elpusztított gyeremekeiért, élve eltemetett szüleiért, az önmaga ásta sírgödrökbe félig élve taszított aggastyánokért, az elevenen összedrótozott és tömegsírba döntött százakért, testvéreinkért, összesen több mint ötvenezer honfitársunkért, akikért ötven éven át a harang sem szólt.
Kérdezem öntõl miniszterelnök úr, hajlandó-e ön a magyar kormány fejeként, Magyarország nevében haladéktalanul kezdeményezni nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását a szinte elképzelhetetlen kegyetlenségû népirtás, valamint azok elkövetõi és felelõsei felderítésére és nemzetközi elítéltetésük kimondásának kezdeményezésére.
Hajlandó-e ön a most tárgyalásra kerülõ költségvetésbe beépíteni a vajdasági népirtás történelmi hûséggel való felderítésének költségeit, és a történészeink megállapításait a világ számára hozzáférhetõvé tenni, velük megismertetni?
Végül hajlandó-e ön a magyar Országgyûlésben harminc nap alatt országgyûlési határozati javaslattal kezdeményezni a Vajdaságban történt borzalmak törvényi megörökítését, és azt a szándékot, hogy forduljon a magyar kormány és a magyar Országgyûlés a világ közvéleményéhez és a volt Jugoszlávia sorsával foglalkozó nemzetközi testületekhez annak érdekében, hogy biztosítsák a magyarság számára az áldozatok emlékének állítandó keresztek, sírkövek és emlékmûvek létesítésének jogát.
Válaszát elõre is köszönöm. (Taps a kisgazdapárt padsoraiban.)