DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfõbb ügyész: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! Elöljáróban annyit hadd mondjak, hogy ebbe az ügybe még a nagyobb hatás kedvéért se kevertem volna bele "Máriát, a magyarok nagyasszonyát". (Taps a bal oldalon.)
Ami a kérdéseket illeti, két kérdést kaptam, és ezekbe a kérdésekbe egy, az ügyészség mûködését élesen és alaptalanul bíráló tény, állítás is bele van bugyolálva, ezért ezt a válasz során nem hagyhatom figyelmen kívül.
Az elsõ kérdéssel kapcsolatban: az ügyészség a magyar büntetõeljárásban egy sajátos kettõs föladatot lát el: egyrészt föladata a bûn üldözése, tehát bûnüldözõ hatóság, másrészt pedig fölügyel a nyomozás törvényessége fölött. Fölügyelnie kell arra, hogy az eljárásban részt vevõ személyek jogaikat érvényesíthessék, és ellenõrzi a kényszerintézkedések alkalmazásának a törvényességét. Az ügyészség, félreértések elkerülése végett, nem a rendõrségnek a segédszerve. A rendõri nyomozásokkal kapcsolatban az ügyészségnek a törvényben meghatározott feladatait kell pontosan ellátni, függetlenül attól, hogy azt a rendõrség vagy épp egy-egy rendõr szubjektíve hogyan éli át. Az ügyészség pontosan azt teszi, amit a törvény elõír, és ezzel a bûntettesek törvényes úton történõ felelõsségre vonását elõmozdítja.
A második kérdéshez: eredményes ügyészségi nyomozást, hogyha a képviselõ úr ezen azt érti, hogy az ügy iratait megküldték az ügyésznek, és annak alapján vádemelésnek van helye, az ügyészség nem megszüntetni szokta, hanem vádat szokott emelni. Adataink szerint egyetlenegy esetben se szüntette meg az ügyészség a nyomozást, amikor vádemelésnek volt helye. Ez vonatkozik a maffiózókra és az egyéb bûntettesekre egyaránt.
A képviselõ úr újságcikkekre hivatkozik, és az egyik újságcikkbõl vette át ezt a mondatot: a rendõrség speciális alakulatai igyekeznek útját állni a maffia terjeszkedésének, de a rendõri munka sok esetben az ügyészségi és a bírósági eljárás során hiábavalónak tûnik.
Az elõfordul, hogy az ügyésznek megküldött nyomozási iratok nem adnak alapot a vádemelésre. Ilyenkor az ügyész elrendelhet pótnyomozást, vagy ha arra se lát esélyt, akkor megszüntetheti az eljárást. Ez az ügyész felelõssége.
Én azt nem tartanám szerencsésnek, ha az ügyészség rendre a sajtó hasábjain nyilatkozna egy nem nagyon sikeres rendõri nyomozásról, de azt se tartom szerencsésnek, ha egy rendõr egy ügy kapcsán érzett szakmai bánatát az újságírókkal osztja meg.
Az interpellációban példaként felhozott ügyben valóban van egy szakmai vitakérdés. Az a kérdés, hogy a cselekményt a Btk. 205. § (1) bekezdése vagy (2) bekezdése alapján kell minõsíteni. De az egyszerûen nem igaz, akár az újság írja, akár a képviselõ úr állítja, hogy az eljárást az ügyészség megszüntette. Az eljárás folyik, a Pest Megyei Rendõr-fõkapitányságon az ügy száma 309/1994., és utána van egy "bü" jelzés, ez azt jelenti, hogy ez egy bûnügy. (Derültség.)
Az elõzetes letartóztatás törvényes okairól a múlt héten volt szerencsém a tisztelt Ház elõtt szólni. Ez nem egy megelõlegezett vagy elõrehozott büntetés. Errõl most csak ennyit.
(15.40)
Annak nem látom se értelmét, se célját, hogy a magyar bûnüldözés frontját akként jellemezzük, hogy a rendõr eredményesen nyomoz, az ügyész pedig jön és megszünteti az eljárást.
Ennyit kívántam mondani, és tisztelettel kérem a képviselõ urat és az Országgyûlést, hogy válaszom szíveskedjék elfogadni. (Taps a bal oldalon.)