DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Igen tisztelt Elnök Úr! Ami a Békesi pénzügyminiszter úrhoz feltett kérdésemre adott választ illeti, legyen szabad rámutatnom arra: nem vitattam soha, hogy a szerzõdéskötés pillanatában 39 forint volt a márka árfolyama, azonban a szerzõdés indulásakor már 50 forint volt a márka árfolyama, és itt már kétszer 220 millió forint volt az állam vesztesége, nem is beszélvén az apport alacsonyabbra való értékelésébõl fakadó veszteségekrõl. Ehhez még hozzávehetem a '91. május 29-ei szerzõdést, amellyel fölbontották az ÓKÜ-re vonatkozó szerzõdéseket. Ez már 40 millió márka veszteséget jelentett az Ózdi Kohászati Mûveknek, ami kereken 2 milliárd forint. Úgy gondolom tehát, hogy mindenképpen olyan tételrõl van szó, amire oda kell figyelni.
Ami Pál László miniszter úrnak feltett kérdésre adott államtitkári választ illeti, megkerüli az államtitkár úr a kérdés lényegét, mert nem mondja meg, hogy a reorganizáció, illetõleg az ózdi kohászatnak az újraindítása milyen körülmények között történik. Ugyanakkor más nyilatkozatokból tudjuk, hogy miniacélmû beindítását tervezik, elektromos kemence felállítását, amelyhez az állami hozzájárulás másfél milliárd forint lenne, és hat és fél milliárddal kellene a magánszektornak hozzájárulnia.
A munkásság ezt az ígéretet lényegét tekintve el is fogadta, és várják a teljesítést, holott ha csak utánaszámolunk, akkor látjuk, jelenleg azt hirdeti a kormányzat, hogy 500 ezer forintba kerül egyetlenegy munkahely teremtése. A 8 milliárdból tehát 16 ezer munkahelyet lehetne teremteni, ugyanakkor a miniacélmû az államtitkár úr álláspontja szerint 700-800 munkást foglalkoztatna, a mi tudomásunk szerint csak 300-at. Tessék összevetni a 16 ezer munkással, és tessék összevetni azzal a ténnyel, hogy akkor, ha ezt megvalósítják, mi lesz Diósgyõrrel!
Nincs tehát átfogó koncepció. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint becsapják az ózdi munkásokat, ezért szóba sem jöhet az, hogy bármelyik miniszter úr válaszát is elfogadjam.
A mi megítélésünk szerint most már itt lenne az ideje, hogy egy olyan koncepció nyerjen kialakítást, amely Ózd számára, Diósgyõr számára, a munkásság számára és az ország számára is elfogadható, és végre hagyjanak fel az olyan üzletkötésekkel, amelyek kimutathatóan, szembeötlõen is több milliárd forintos veszteségeket jelentenek. Ugyanakkor hallottuk ma a belügyminiszter úr válaszát, hogy miért kellett Ózdon a családokat a lakásaikból kilakoltatni. Az egyik oldalról a felelõtlen állami pazarlás, a másik oldalról pedig a munkások kétségbeesett, kiszolgáltatott helyzete. Ez az, ami a Kisgazdapártot interpellálásra késztette, és ezért nem tudom elfogadni a miniszteri válaszokat.
Köszönöm a türelmüket.