SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi államtitkár: Ugyanis - ellentétben a tisztelt ellenzék képviselõivel - e két párt és azok képviselõi figyeltek arra, mit mutatnak a tények, melyek a realitások. Bebizonyosodott, hogy nemzetközi tõkeérdeklõdés nincs, nem kerültek eladásra az erre felajánlott telkek. (Szabad György: Huszonnyolc ország jelentkezett!) Igen. Nem sikerült eladni a telkeket, amelyeket külföldieknek próbáltak értékesíteni. Egyet se vettek meg!
Tény az is, hogy a magyar gazdaság soha nem tapasztalt ütemben esik vissza - esett vissza eddig -, tehát nem képes központi forrásokkal helyettesíteni az elmaradott külföldi tõkét. Az alapvetõ körülmények tehát megváltoztak, és ilyenkor még a szerzõdéseket is fel lehet bontani. És ha ez így van az üzleti kapcsolatban a római jog térhódítása óta, még inkább így kell hogy legyen, ha országos jelentõségû ügyben kell módosítani az álláspontunkat.
A KDNP részérõl hangzott el itt, a vitában, hogy "igen helytelen dolog, ha egyesek - értsd: a kormány - csak a fillérre elszámolható nyereséget, csak a konkrét üzleti hasznot keresik egy kis országnak az egész világ elõtti bemutatkozási lehetõségében". Amilyen rövid ez a mondat, olyannyira jellemzõen hibás. Az elsõ probléma az, hogy a szakkiállítás megvalósítása esetén sem fillérre, sem forintra elszámolható nyereség nem mutatkozna. A második probléma a KDNP érvelésével kapcsolatban az, hogy amennyiben a feltételek megléte esetén megrendeznénk a szakkiállítást, úgy minden korábbi szakkiállítással egyezõen elsõsorban a rendezõ város, tehát Budapest, nem pedig az egész ország szerepeltethetné vonzó és kevésbé vonzó vonásait. A harmadik probléma pedig az, hogy ilyen jellegû kiállításon nem elsõsorban a rendezõ ország, nem is a város mutatkozik be, hanem a külföldiek - akik kiállítják a különféle termékeiket és egyebeket - kerülnek reflektorfénybe.
(17.50)
A nemzetközi szakkiállítás megrendezése vagy lemondása? Ez itt a kérdés. Erre a kérdésre ma már semmiképp nem lehet idõhúzó vagy idõnyerõ választ adni. Ugyanakkor maga a kérdés nem a magyar nemzet létkérdése. Szó sincs arról, amit a tisztelt ellenzék jónéhány képviselõje sokszor elmondott. Nevezetesen, hogy a nemzetközi szakkiállítás vállalása a lenni vagy nem lenni kérdésére adott igenlõ válasz megtestesülése. Viszont az biztos, hogy az expó esetleges megrendezése újabb vállalkozási és lakossági adók kivetését vonja maga után az elkövetkezõ évekre. Aki az expó mellett szavaz, az az adók növelésére szavaz. Ez nagy felelõsség... (Zaj az ellenzék soraiban. - Közbeszólások: Ugyan már! Ah!) Ez nagy felelõsség. Ezért a tények ismeretében ismételten véleményük átgondolására kérem tisztelt képviselõtársaimat. Azokat is, akik közbeszóltak. (Folyamatos zaj az ellenzék soraiban.)
Az MDF-frakció tisztelt vezetõje - egyben volt pénzügyminiszter - havi egy korsó vagy fél korsó sörben számította ki a megrendezés egy fõre jutó terheit. Számítása hibás: ennél jóval nagyobb teherrõl van szó. Részletes válaszomat itt nyújtom át neki! (A mögötte ülõ Szabó Ivánnak átad egy lapot. - Taps, derültség a kormánypártok soraiban. - Szabó Iván: Köszönöm, de szám nincs benne. - Közbeszólás az MDF soraiból: Minden szava aranyat ér neki.)
Morvai úr, a közismert vállalkozó képviselõ képletrendszert ajánlott módosító indítványként az expó gazdasági hatásának mérésére. Képletrendszere, ha használni akarnánk, bizonyos módosításokra szorulna. Mindenesetre a hozzá szükséges adatokat részben az elõterjesztés, részben az expozé, részben a kormánypárti képviselõk felszólalásai megadták, így a képlet bárki által való használata elé a kormány nem gördít akadályt. (Derültség.)
A kormány elõterjesztése, illetõleg a lefolytatott vitában a kormánypárti képviselõk azt próbálták feltárni és kifejteni, hogy megítélésük szerint az expó megrendezése nem jelent majd több munkahelyet, gazdasági fellendülést, sem lényegesen nagyobb idegenforgalmat Budapesten sem, és különösen nem vidéken. Ily módon az elõterjesztésben bemutatott legalább 45 milliárd forintos megtakarítás nagyon is jelentõs tétel, tisztelt képviselõtársaim.
Különösen fontos hangsúlyozni, hogy felelõtlen és demagóg eljárás volt a vidékfejlesztés igényét összekötni a budapesti szakkiállítás ötletével. A Világkiállítási Programiroda számítási anyagai szerint háromszázmillió forintot szántak a vidéki infrastruktúra-fejlesztés, a rendezvények támogatására.
Ehhez képest tájékozódási pontként jegyezném meg, hogy 1992 elejétõl 1994 közepéig a Világkiállítási Programiroda munkatársai ötvenmillió forintot költöttek külföldi utazásokra. Szó sincs róla, hogy én ezt sokallnám. Egy ilyen rendezvényt természetesen intenzív külföldi utazásokkal kell megvalósítani. De az biztos, hogy ez az összeg '96-ig fölment volna százmillió forintra. Ehhez tessék mérni 19 megye fejlesztési igényét, 19 megye állítólag ezen való fölemelkedését. Az háromszor annyi lett volna, mint amennyit ez a kis Világkiállítási Programiroda a munkatársai utazásaira kívánt fordítani, fordított volna.
Tehát egyszerûen komolytalan és demagóg beállítás volt az, hogy ebbõl a világkiállításból... (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ez az!)... a vidék különösebb elõnyt kapott volna.
Tisztelt Képviselõtársaim! A mindenkori kormány megalakulását követõen teljesíteni kívánja programját, legalábbis ez a normális eljárás. (Torgyán József: Melyik részében?)
Hogyan jár el a Horn-Kuncze-kormány? Nos, ha megvizsgáljuk a Magyar Hírlap... (Derültség.- Taps az ellenzék soraiban.) Tehát ha megvizsgáljuk a Magyar Hírlap június 27-ei száma mellékleteként közzétett koalíciós megállapodásnak a 9/2. pontját, ott a következõket találjuk: "Az Országgyûlésnek igen gyorsan döntést kell hoznia az expó megrendezésével kapcsolatban. Az eddigi elõkészítõ munka nem felelt meg az elfogadott expótörvénynek, az eredeti koncepció megvalósítására már nincs esély." (Folyamatos zaj.)
Azt hiszem, nem kell beavatottnak lenni ahhoz, hogy ebbõl a megfogalmazásból kitûnjön, a koalícióban lévõ pártok...