SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: A koalícióra lépõ pártokat nem az elégedettség és megnyugvás érzete jellemezte expóügyben. Ehhez képest ma, november 8-án remélhetõleg sikerül a döntést meghozni. Kérdezem én: hol itt a villámakció, hol a váratlan tõrdöfés, amellyel a kormányt vádolták az igen tisztelt ellenzék képviselõi? Ez bizony négy hónapot meghaladó idõ, tisztelt képviselõtársaim, és különösen jelentõs, ha ezt az idõszakot abból a szempontból vizsgáljuk, felmerültek-e új ügydöntõ tények vagy érvek, amelyek az expó megrendezhetõségét új megközelítésbe helyezték volna?
A kormány nevében kijelenthetem, hogy ilyen jellegû és jelentõségû kezdeményezés, körülmény, feltétel, ismeret nem mutatkozott, nincs tehát miért megváltoztatni a kormány álláspontját tartalmazó országgyûlési döntésre elõterjesztett törvényjavaslatot. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: A népszavazás!)
Úgy vélem, ez a kijelentés nem áll ellentétben azzal a ténnyel, hogy az Új Magyarország címû - saját definíciója szerint - polgári napilap 120 ezer aláírást eredményezõ népszavazási hadjáratot teljesített. Ismeretes, hogy a hatályos törvény szerint erre a népszavazásra legkorábban '95 februárjában kerülhet sor, természetesen abban az esetben, amennyiben a százezer aláírást hitelesként fogadják el az erre hivatottak. Az is ismeretes, hogy egy új aláírási mozgalom is indult azzal a céllal, hogy ne legyen expó-népszavazás.
Nem nyilvánvaló, hogy az esetleges népszavazás résztvevõi akkor is a megrendezésre voksolnak, ha ennek többletterheit viselniük kell, akár újabb adó, újabb kölcsön formájában, vagy úgy, ha az expónál nagyságrendekkel fontosabb célokra jut majd kevesebb, pedig már most - expó nélkül - sem jut elegendõ.
A parlamenten belül és kívül folytatott expóvita egyik visszatérõ jellegzetessége volt a kapcsolódó rendezvények, illetõleg a millecentenáriumi rendezvények egybemosása azzal a váddal elegyítve, hogy az expó lemondása esetén a kormány nem kíván méltó módon megemlékezni a jeles évfordulóról, illetõleg magára hagyja azt a nagyszámú, kapcsolódó rendezvényt elõkészítõ pályázót, aki támogatás reményében beküldte jelentkezését a Világkiállítási Programirodába.
Nos, ismételten meg szeretném erõsíteni a kormány elõterjesztésben megnyilvánuló szándékát. Gondoskodni kívánunk arról, hogy a millecentenáriumi rendezvények bõvített terjedelemben, nagyobb támogatással és a múzeumi rekonstrukció befejezésével kerüljenek megrendezésre. Emellett "Vendégségben Magyarországon" címmel szeretnénk programcsomagot kialakítani azokból a pályázatokból, amelyeket az önkormányzatok, civil szervezetek az expóhoz kapcsolódva benyújtottak, de ehhez várjuk még az újabb jelentkezéseket is.
Ezeket a vidéki és budapesti rendezvényeket jóval jelentõsebb összeggel fogjuk majd támogatni, mint az a háromszázmillió, amennyivel - mint azt már említettem - az expó kapcsán terveztük. Itt jegyzem meg: nem támogatjuk azt a módosító javaslatot, amely azt a kérdést rendezné, hogy ezt a rendezvénysorozatot az IKM melyik hivatala szervezze. Nem célszerû, ha az Országgyûlés precedenst teremt azzal, hogy kormány- vagy pláne tárcahatáskörbe tartozó döntéseket elvon.
Az expóvita egyik folyamatosan visszatérõ eleme volt az a felvetés, amely szerint a kormány szembehelyezkedett az alkotmánnyal, a törvényes renddel, amikor lemondta az expót. Ismételten és határozottan kijelentem: ilyen bûnbe a kormány nem esett, mindössze tette azt, ami alkotmányos joga és kötelezettsége. Felmérve és felismerve a kialakult helyzet tarthatatlanságát, késlekedés nélkül kezdeményezte az illetékes döntéshozó szerv, az Országgyûlés határozatát.
Ugyanakkor tekintettel arra, hogy ez a kezdeményezés nem maradhatott volna titokban a kormányzati elhatározásról, ideértve minden esetben annak hangsúlyozását, hogy a döntés joga az Országgyûlésé, tájékoztatta a Kiállítások Nemzetközi Irodáját, továbbá az ügyben érdekelt külföldi kormányokat.
Az eddigiek során a külföldi reagálás is igazolta a kormány eljárásának helyes voltát: szó sincs bizalomvesztésrõl, a Magyarországba vetett hit elvesztésérõl, vagy - miként az elsõsorban az FKGP részérõl elhangzott - felmérhetetlen kárkihatásról. Úgy tapasztaltuk, hogy külföldön a legkevésbé sem osztják az FKGP azon véleményét, hogy a korábbi nemes célok nemtelen törekvéssé fajultak.
(18.00)
Ugyancsak a kisgazdapárt soraiból hangzott el, hogy ennek a kormánynak örök szégyene marad, szellemi Mohácsa lesz, ha az expót lemondja. Ennek és sok más hasonló megfogalmazásnak a nyomán a kormány nevében azt kell kérdeznem önöktõl, tisztelt ellenzéki képviselõtársaim: valóban azt kívánják-e, hogy ország-világ elõtt a gyakorlatban bizonyítsuk, ha törik, ha szakad megrendezzük a szakkiállítást, figyelmen kívül hagyva azt, hogy nincs rá pénz, az elõkészítettsége messze elmarad a szükségestõl, nincs kidolgozva a kiállítás tartalma, üzenete, nyomokban sincs meg a befektetõi érdeklõdés.
Felelõs magyar kormány nem teheti ezt! Felelõs magyar kormány az adott helyzetben csak azt teheti, amit a Horn-Kuncze kormány tett... (Derültség a jobb oldalon. - Taps az FKGP padsoraiból. - Dr. Keresztes Sándor: Éljen!)..., javasolja az Országgyûlésnek az 1996. évi szakvilágkiállítás lemondását, az errõl szóló törvényjavaslat benyújtás szerinti elfogadását. Emellett javasoljuk a T/93/3-as számú módosító javaslat elfogadását, amely gondoskodik az önkormányzatoknak való átadás elõl világkiállítási célokra elvont beépítetlen ingatlanok felszabadításáról, ezzel önkormányzati tulajdonba juttatásuk lehetõségét is megteremtve. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)