BARSINÉ PATAKY ETELKA, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elõre bejelentem, hogy az MDF nem fogja kitölteni a húsz percet, mert önkorlátozást vállaltunk múlt szombaton a törvények tárgyalásának felgyorsítása érdekében.
A pénzügyminiszter úr az adózásról szóló expozéját egy anekdotával kezdte, és azzal fejezte be, ezzel mintegy ostyába csomagolva azt a keserû pirulát, hogy a költségvetés egyik fontos bevételi forrása változatlanul a személyi jövedelemadó, a megfogható jövedelem adóztatása. A kormány meg se kísérli, hogy ezen változtasson. Félreértés ne essék, nem ezt kifogásoljuk. Csak a májusi híresztelésekkel ellentétben a kormány nyilván nem tehet mást, mert a kormány nem a nagy varázsló, hanem a realitásokkal kell számolnia, tehát a költségvetést befolyásolja.
Nézzük akkor, hogy mire való a személyi jövedelemadó - közismert néven: szja - kisebb átszabása. Három célt jelöltek meg a kormánypártok. Az elsõ a fogyasztáskorlátozás - hát ez sikerült. A második a befektetések ösztönzése - az MDF képviselõcsoportja ezt támogatja. A harmadik az adóelkerülési csatornák szûkítése - itt azért lehet mit változtatni.
Elég nehéz volt a munkánk, tisztelt Ház. Nehéz volt ezeket a célokat, a végrehajtást úgy megítélni, hogy a kormánytól csak a bizottsági üléseket követõen jóval késõbb kaptuk meg azt a hatáselemzést, amely nélkül azonban nemigen lehetne törvényt benyújtani; hogy egyáltalán mérlegelni tudjuk, mit is jelentenek ezek az intézkedések az állampolgárra nézve fillérre, forintra. Akkoriban nem tudtunk mást tenni, mint elhittük, hogy az adóalap- csökkentéssel, azzal, hogy ezt eltörölte a kormány és helyette az adóból történõ leírást teszi lehetõvé, amelyhez fizetési kategóriákhoz rendelt adókedvezményt ad, ezzel eléri, hogy a nagyobb jövedelmûek többet adózzanak, és a közepes- vagy kiskeresetûek jövedelme látszólag ne csökkenjen.
Nem ezt kifogásolnánk. Hanem azt, hogy közben egy szó sem esik arról, hogy a személyi jövedelemadó-kulcsokat nem igazítják az inflációhoz, amit az elõzõ kormány valamilyen formában mindig megtett. S így reálértéken valójában többet adózunk. Mindenki. Sõt, van, aki ennél egy kicsit még többet adózik, nevezetesen azok, akik szellemi tevékenységbõl szerzik a jövedelmüket. Náluk ugyanis megszûnik a 100 ezer forintos adómentes kifizetési határ, és az ilyen jellegû jövedelem 25 százaléka vonható csak le az adóalapból, de ez legfeljebb 25 ezer forint.
Térjünk vissza az adóalap-csökkentés eltörléséhez. Nem értünk egyet azzal, hogy ez a rendszer ilyen mereven került megállapításra. Konkrétan, nem tartjuk szerencsésnek ennek a merev rendszernek az alkalmazását akkor, amikor a javaslat szól egy olyan régóta követelt, de mindössze egy éve bevezetett nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék adóalap-csökkentésérõl, amelyet mereven szüntet meg a javaslat és tér át az adócsökkentésre. Szükséges lenne a megítéléshez, hogy lássuk, a gyermekek utáni adókedvezmény átalakítása, az elõbb említett intézkedések, a valorizáció stb. együttesen milyen hatást fejtenek ki a társadalom széles rétegeire, és ezek között a családokra.
Az új törvényjavaslat a lakástámogatásokkal kapcsolatban egy korlátozást készül bevezetni, vagyis hogy az adómentesen adható összeg legfeljebb 500 ezer forint lehet. Ezzel nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, semmilyen áron nem lenne szabad a lakásépítés elõtt bezárni a kapukat.
Külön kell szólni a cégautók magáncélú használatából eredõ adóztatásról. Való igaz, az érvényben lévõ törvényt - amely a természetbeni juttatások megadóztatására szolgált - nem lehetett végrehajtani; hazánk honpolgárai rendkívül találékonyak ebben a vonatkozásban. Becsléseink szerint nem kis összegrõl, 7-8 milliárd forintról van szó. A kormány arra törekszik, hogy ezt a pénzt behajtsa. A megoldás azonban enyhén szólva különös. Ugyanis így adót vetnek ki minden cégtulajdonban lévõ olyan személyautóra, amely cégautó, de magáncélokat is szolgál. Ettõl a perctõl kezdve a dolog összekeveredett, akár üzleti, akár magáncélokra használják, és ettõl a perctõl kezdve nem arról van szó, mint a korábbi, de esetleg nem behajtható javaslatban, hanem a gépkocsi két ágon adózik: gépjármûadó ágon és szja ágon. A gépkocsihasználat már eddig is nagyon sok adóval terhelt; a gépkocsi árában az áfa, a benzin, az üzemanyag magas adóhányada, a biztosítási díj adótartalma, és a személygépkocsik most bevezetésre kerülõ - mondjuk ki - második adója. Nem értünk vele egyet.
Szóljunk néhány mondatot az átalányadó bevezetésérõl. Mi ennek az elvével egyetértünk. Azonban az a véleményünk, ha változatlanul marad a javasolt forma, akkor a vállalkozók nem olyan arányban fognak élni a lehetõséggel, mint ahogy a kormány számít rá. Itt három tényezõt tartanánk szükségesnek megfontolni. Egyrészt a bevételi határok emelését - mert szerintünk alacsony a forgalmi határ. Másodszor az átalányadó-alap mértékének a csökkentését - mert a vélelmezett jövedelemhányadot magasnak tartjuk. S végül harmadszor az adó mértékének a csökkentését és a számított adóhoz való közelítését. Az a véleményünk, hogy ezeknek a javaslatoknak a megfontolásával lehetne élõvé tenni az átalányadó bevezetését.
Szeretném elmondani, hogy javaslatainkhoz módosító indítványokat is be fogunk adni, és amennyiben a bizottságokban ezeket a módosító indítványokat közös kompromisszumos alapon kölcsönösen el tudjuk fogadni, akkor a magunk részérõl nem zárkózunk el az elõl, hogy a személyi jövedelemadó-törvény módosítását megszavazzuk. Ehhez azonban szükséges, hogy a bizottságokban valóban érdemi munkával megtaláljuk azokat a kompromisszumokat, amelyek felvetéseinkre választ adnak.
Végezetül: itt a Házban az utóbbi idõben a történelmi példákat irodalmi idézetek váltották fel, úgyhogy kérem, engedjék meg, és engedje meg a pénzügyminiszter úr, hogy én is egy irodalmi idézettel fejezzem be, nevezetesen a múlt század írója és publicisztája, Eötvös József szavaival: "Az a pénz, amelyet évenként polgárainak zsebében hagy az állam, biztosítja a kormány fennállását." Köszönöm szépen. (Taps.)