LÁNYI ZSOLT, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Most, amikor a magánszemélyek személyi jövedelemadójáról, az 1990-es törvény módosításáról szólok, engedjék meg, hogy elõtte egy kis áttekintést, illetve körrajzot adjak a magyarországi adózásról általában.
Amióta a piacgazdaság felé törekszünk és a piacgazdaság negatív elemeit átvettük, az adózás olyan dolog, amellyel szemben a kreatív, ügyes magyar polgárok rögtön kitalálták az adócsalás intézményét. Amióta az adócsalás nagy üzletté vált, egy réteg, amely ezt megfelelõen kihasználja, valamint az ezt elõsegítõ adószakértõk nagyon jól élnek, igen meggazdagodtak. A Független Kisgazdapárt 5-6 éve hirdeti, mióta megjelent az adó és megjelent az adócsalás lehetõsége, hogy a hatalmas milliárdos vagyonokat összeharácsoló állampolgáraink hibás tulajdonhoz jutnak, mert szembe kellene állítani a hatalmas vagyont azzal az adóval, amelyet a költségvetésnek befizetnek. Azért küzdöttünk, hogy ezt lehetõleg csökkentsük, elkerülhetõvé tegyük.
Ez a törekvésünk is bizonyítja, hogy a Független Kisgazdapárt nem az adók ellen beszél, mert hisz' tudja azt, hogy minden országban szükség van az adókra azért, hogy az ország mûködõképessége megoldható legyen, a költségvetés forráshoz jusson. Azonban kifogásoljuk, hogy az adócsalás és az adószakértõk ügyeskedése következtében itt milliárdos vagyonok keletkeztek, ugyanakkor az adóbevételek nagy része a szegény, bérbõl és fizetésbõl élõ állampolgárok fillérjeibõl tevõdik össze.
Nem kell ecsetelnem és nem kell mondjam, hogy Magyarországon milyenek a fizetések, hogy hány millió ember él a létminimum alatt vagy a létminimum környékén, azt sem kell ecsetelnem, hogy hatalmas vagyonok keletkeztek, azt sem kell túlzottan mondanom, hogy ezen hatalmas vagyonok keletkezésében nagyrészben, igen nagy szeletben az adócsalások képezik a forrást. Ezen segíteni kellene, de a magánszemélyek jövedelemadójában nem látok olyan elemet, amely ezt a gyakorlatot meg tudná szüntetni, vagy legalábbis csökkenteni, mérsékelni tudná. Sõt, tovább megyek, a magánszemélyek személyi jövedelemadójának és a magánvállalkozók adójának teljes összekeverése újabb hatalmas csatornákat és lehetõségeket biztosít a további még rafináltabb, még ügyesebb adócsalásokra. Nem érthetünk egyet azzal, hogy egy magyar állampolgár az õ ízlése szerint hol magánszemély, hol magánvállalkozó. Amikor jobbnak találja a magánvállalkozási lehetõségeket, akkor saját pénzébõl átcsoportosít a vállalkozásába, mert ott kedvezõbbek az adólehetõségek, amikor a másik oldal érvényesül, akkor pedig gyorsan visszacsoportosítja, tehát skizofrén helyzet keletkezik, hogy õ egy személyben vállalkozó is, meg magánember is. És ez nem jó. Tehát a személyi jövedelemadónál az én véleményem szerint az egyszerû, tényleg a bérbõl, fizetésbõl élõ emberek adóját kellene meghatározni.
Másik oldalon a magánvállalkozókat, az egyéni vállalkozókat pedig be kellene tenni abba a törvénybe, ahol a vállalkozásokat adóztatják, mert ez a személyi jövedelemadó a legszélesebb rétegeket érintõ adó, amelyet egy egyszerû állampolgár - 90 százaléka ennek az adózó csoportnak -, értelmetlenül néz, mert fogalma sincs, hogy mit jelent, hova kell csoportosítani, tõkét növelni stb., stb., mert nem ért hozzá, mert egyszerûen csak dolgozik, egyszerûen rögtön levonják fizetésébõl az adót.
A fizetések - elõbb említettem - rendkívül rosszak Magyarországon. Európai összhasonlítást ki sem bírnak, egy-két kelet-európai országban természetesen rosszabb is van, de azért zömében ez egy igen rossz, természetesen nem a bankigazgatók, bankelnökök fizetésére gondolok elsõsorban, hanem azokra a kisemberekre, akiket a mi pártunk mindig képviselni akar, képviselt és a jövõben is képviselni fog. A fizetések az elmúlt 5-6 évben, tehát amióta személyi jövedelemadóról beszélhetünk, körülbelül 100 százalékot emelkedtek azért, mert az inflációhoz bizonyos mértékben közelíteni kellett a fizetéseket, hogy az egész lakosság éhen ne haljon. A nyugdíjasaink nyugdíja is - az infláció ellensúlyozására - a pótlékokkal együtt megnövekedett körülbelül 70-80 százalékkal. Ugyanakkor a személyi jövedelemadó sávjai, tehát a küszöb, gyakorlatilag '88-tól, '89-tõl nem változott. 96 ezer forinttal kezdõdött a nulla kulcsú adózás és ma tartunk 110 ezer forintnál.
Kérdezem én, hogy a mai nyugdíjaknál, a mai munkanélküli-segélyt is figyelembe véve, ez a durván 9000 forint bruttó havi bevétel lehetõvé teszi-e az állampolgárnak, hogy ebbõl még adót fizessen? Tehát egy nyugdíjas, akinek mondjuk 9000 forint a nyugdíja és nem támogatja a gyermeke, nem támogatja senki a világon - azért, mert nem akar éhen halni -, munkát vállal. Nem azért, drága miniszter úr, hogy részvényt vegyen, nem azért, hogy beruházzon, nem azért, hogy gyártulajdonos legyen, hanem azért, hogy a kis leveskéjéhez szükséges krumplit meg tudja vásárolni a piacon. Csupán azért megy el dolgozni, pedig beteg, törõdött stb.
(9.50)
Nem akarok hangulatkeltésre menni, de azért körül kell nézni a piacon, amikor az idõs néni elõveszi a pénztárcáját és keresgéli a forintját, hogy egy fél kiló darálthúst, egy farhátot vagy akármit tudjon venni.
Ezekre az emberekre gondolok, s ezek az emberek nagyon sokan vannak ebben az országban. Nem a milliomosok országa Magyarország, a szegény emberek országa. Ezeknek a szegény embereknek meg kell élni, ezek a szegény emberek nem a beruházásokon gondolkoznak, hanem a létfenntatáson. Azon gondolkoznak, hogy kihúzzák még egy hónapig, még egy hónapig, még egy hónapig, hogy egyáltalán élni tudjanak.
Tehát igazságtalannak, sportszerûtlennek tartom azt, hogy amikor a nyugdíjak és a bérek kínnal, keservvel 100 százalékot tudnak emelkedni a hatalmas inflációval szemben, akkor ez a küszöb ottmarad. Lassan olyan ez a küszöb, mint abban a bizonyos régi átkos idõben a 31 forintos napidíj. A 31 forintos napidíj 30 évig mûködött. Amikor elõször kaptam, akkor 14 forintért lehetett egy bécsi szeletet ebédelni, amikor utoljára kaptam, a 31 forint már csak két villamosjegyre volt elegendõ. Körülbelül így néz ki ez a küszöbügy.
Nekem az a javaslatom: meg kell vizsgálni, lehetõvé kell tenni, hogy ha nem is az infláció nagyságában, tehát 100 százalékban - mert a fogyasztást vissza kell fogni, mondta a miniszter úr, és bizonyos értelemben a gazdaság meg is követeli ezt - emeljük már fel egy kicsit. A küszöb lenne - mondjuk - 150 ezer, akkor emeltünk volna körülbelül 40-50 százalék körüli küszöbmagasságot és lehetne ma már esetleg bevezetni egy újabb sávot, amely a magas keresetûeknél a 44 fölé, esetleg 50 százalékra menne.
Most nem kívánom itt - ez nem részletes, hanem általános vita - ennek a pénzügyi vonzatát, esetleg a költségvetésre gyakorolt hatását kifejteni jelen pillanatban, de mindenesetre úgy érzem, hogy ezzel lehetõvé tennénk: a nyugdíjasnak, aki azért vállal munkát, hogy egyáltalán az életét fenntartsa, a kis pénzébõl ne vonjanak le hatalmas összegeket. Végeredményben, ha kilencezer forintos nyugdíja van valakinak és nagy nehezen talál valami állást magának - ruhatárban, itt-ott, amott, idõs hölgyekrõl beszélek - és kap ötezer forintot, abból gyakorlatilag hazavisz két és fél, háromezer forintot - ezt már erkölcstelen megadóztatni.
Ez nagyon emlékeztet a török világra, ahol a nagybirtokosok, a földesurak azt is megúszták, de a pórnép, az egyszerû nép nem. Odamentek a hordák és elvettek mindent, nem törõdve azzal, hogy mi lesz a jövõjük. Ezt nem tehetjük meg Európa közepén, nem tehetjük meg a XX. század végén, amikor jobbra-balra készülünk... Igenis, el kell menni a Havanna lakótelepre, Újpestre, a kis helyekre, ahol meg lehet látni azt a borzasztó kétségbeesést, ahogy élni akarnak a magyar emberek, ahogy élni akarnak a szegény emberek.
A személyi jövedelemadót az fizeti, aki bérbõl, fizetésbõl él, alacsony bérbõl, alacsony fizetésbõl, mert azt kegyetlenül levonják tõle minden hónapban. Nem beszélek arról, hogy késõbb, ha esetleg túlvontak, akkor visszafizetik a pénzét, de az állam használta egy évig. Tehát gyakorlatilag az a kérésem, hogy próbáljuk ezt arról az oldalról megnézni, amit elmondtam. Nem demagógiából mondom ezeket. Az MSZP tisztelt képviselõi azt mondták, hogy szociálisan érzékenyek. Itt mindenki szociálisan érzékeny szövegben, tettekben pedig pontosan az ellenkezõjét kell tapasztalnom - nemcsak nekem, hanem az egész lakosságnak. Ez nem véletlen. Ezért az a kérésem, hogy vizsgáljuk ezt felül. Nézzük meg, hogy hogyan lehetne szétválasztani egyrészt a bérbõl és fizetésbõl élõk személyi jövedelmét és a magánvállalkozók ügyét - javaslom ezt megfontolásra.
Szeretném kérni, hogy a küszöböt, amit említettem, a 110 ezerrõl valamelyest lehessen megemelni, esetleg bevezetni egy sávot, amelyik már a nagykeresetûekre vonatkozik.
Befejezésképpen pedig az lenne a kérésem, gondolkozzunk úgy, ahogy sok magyar állampolgár, aki tényleg élete fenntartásáért küzd. Próbáljunk rajtuk segíteni, próbáljuk a teherviselést úgy megoldani, hogy azért e hazában mindenki megtalálja azt, hogy legalább élni tud és reménykedhet a jövõben. Mert így kilátástalannak látja a tömeg a helyzetét, kilátástalannak látja egész Magyarország a helyzetét. Így nem lesz kibontakozás, nem lesz Európába jutás, hanem balkánizálódik az ország. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)