DR. LATORCAI JÁNOS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A költségvetési törvény megfogalmazza, az adótörvények pedig együttesen realizálják azt a gazdaságpolitikát, amit a kormány 1995-ben folytatni kíván. Ennek a gazdaságpolitikának láthatóan két fõ eleme van. Az egyik a kereslet szûkítése, amit a személyi jövedelemadó-törvény változtatása határoz meg, a másik pedig a befektetések, beruházások ösztönzése, ezt pedig elvileg a társaságiadótörvény-tervezet foglalja keretbe.
Az eddigi felszólalások során elhangzottakból is érezhetõ volt, hogy a személyi jövdedelemadó-törvény a belsõ fogyasztást határozottan visszafogni törekszik. Célszerû tehát megvizsgálni, hogy a gazdaságpolitika szabályozásának másik fõ eleme: a társaságiadó-törvényben rögzített kedvezmények valóban biztosítják-e a befektektések, beruházások ösztönzését.
A gazdaságpolitika érvényesítésének meghatározó eleme - a belpiaci fogyasztás változása mellett - az export alakulása. Kérdés: van-e lehetõség az export alapvetõ növelésére, illetve a jelenlegi magyar vállalatok, vállalkozások képesek-e meghatározó részben egy, az 1995-ben várhatóan határozottan szûkülõ belpiaci fogyasztás mellett erõfeszítéseket tenni exportlehetõségeik fokozására. A gazdasággal foglalkozó szakértõk körében magától értetõdõnek látszik, hogy vállalkozásaink zöme jelenleg csak a belpiacra képes versenyképes termékeket elõállítani. A belpiacot, a belsõ fogyasztást viszont - mint ahogy azt már jeleztem - a kormány olyan mértékben kívánja szûkíteni, ami ezen vállalatok, vállalkozások esetén már a túlélés kérdését is felveti. Úgy hiszem, nem azt, hogy a nem létezõ nyereség mekkora hányadát forgassák vissza technológia- és termékfejlesztésre.
Úgy ítéljük meg, hogy az exportfejlesztés terén igazán lehetõséget csak azok a vállalkozások kapnak, amelyek jelenleg is exportpiacokra termelnek, amelyeknek a termékei ezeken a piacokon jól értékesíthetõk, ezáltal nyereségre tesznek szert, s ebbõl fejlesztéseket, a fejlesztésekbõl pedig piaci értékesítéseiket tudják továbbnövelni. De vajon tudják-e õk is növelni, hiszen a kormány megelõzõ más intézkedései, mint például az importvámok megemelése, nem eredményez, nem eredményezhet-e olyan külpiaci intézkedéseket, amelyek eredményeképpen ezen vállalkozások potenciális lehetõségei is csökkennek. Természetesen a gazdaság szempontjából minden kedvezmény, ami beruházást, befektetést, ezáltal foglalkoztatást biztosít, rendkívül fontos. A törvényjavaslat ilyen irányú alapgondolatát ezért támogatjuk, hiszen ugyanezt a Kereszténydemokrata Néppárt is megfogalmazta gazdaságpolitikájában.
Tisztelt Képviselõtársak! A törvényjavaslat több pontja azonban vitatható, így több elfogadhatatlan is számunkra. Láthatóan a költségvetés nehézségei miatt kénytelen visszavonulni a civil szféra, elsõsorban a kultúra, az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem, a sport területérõl. Ugyanakkor valóban nem teremti meg a civil társadalom nagyobb arányú szerepvállalását az ez irányú források fedezésében, mivel az alapítványoknak nyújtott támogatás az adóalap eddigi 50 százaléka helyett a jövõben - igaz, hogy az adott évre vonatkozóan - csak 20 százalékban válik leírhatóvá.
Sajnálatosnak tartjuk azt is, hogy az ifjúság érdekeinek támogatása nem jelenik meg a célok között. Hallottunk itt az elõzõekben egy felszólalást, amelybõl azt vélelmezhetjük, hogy ennek a korrekciója még a törvénytervezet tárgyalása során bekövetkezik.
Természetesen azzal egyetértünk, hogy az alapítványoknak adott támogatás a legmesszebbmenõkig ellenõrizhetõ legyen és az alapítványok valóban közcélt szolgáljanak, ne pedig az adófizetés megkerülésének eszközévé váljanak.
A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója kiemelve és elismerve a közcélú alapítványok rendkívül fontos szerepét, a törvényjavaslatban megfogalmazott szigorítások mellett szükségesnek tartja nagyobb leírási kedvezmény fenntartását. Erre vonatkozóan módosító javaslattal fogunk élni.
Tisztelt Képviselõtársak! Szólni kell a lízinggel kapcsolatos tervezett változtatásokról is. Úgy látjuk, a társasági törvénybeni és az áfatörvénybeni módosítások olyan, a lízing intézményét érintõ módosítások, amelyek a gazdaság fejlesztési lehetõségeit jelentõs mértékben szûkítik.
Utalni szeretnék itt arra, hogy a fejlett országok beruházásaiban a lízing- konstrukciókkal megvalósított mûszaki fejlesztések mintegy 25-30 százalékot képviselnek. Magyarországon ez a hányad ma még csak 15 százalék körül mozog. Ugyanakkor ez a konstrukció a kis- és középvállalkozói réteg szinte kizárólagos lehetõsége a termelõeszközök és gépjármûvek beszerzésére.
Megítélésünk szerint az elmúlt években a lízinggel összefüggésben alkotott jogszabályok, a pénzintézeti, társasági adó-, áfa- és számviteli törvényben az európai normákhoz igazodóan lettek kialakítva.
Úgy véljük, '93-tól a lízing megbízhatóan mûködõ, mind a vállalkozások, mind a költségvetés számára kiszámítható módja a fejlesztéseknek és ennek megfelelõen az ezekkel összefüggõ államházartási bevételeknek is. A lízingre vonatkozó tervezett törvénymódosítások igazán nem jelentenek többletbevételt a költségvetés számára, mivel a változtatás következményeként a lízing mint lehetséges finanszírozás oly mértékben drágulhat, hogy gyakorlatilag megszûnésével is szembe kell néznünk, megszûnésére is számítani lehet.
Rendkívül fontos, hogy világosan lássuk: a lízing nem elsõsorban a gyors jövedelemszerzés, hanem megfelelõ feltételek mellett a gazdaság fejlesztésének az eszköze.
(11.20)
Tisztelt Képviselõtársak! Mindezeket összefoglalva, úgy látjuk, a törvényjavaslatban megfogalmazott kedvezmények a vállalkozásoknak ugyancsak igen kis körét fogják érinteni, de ennek ellenére a törvénytervezetet mint fõvonulatában beruházás- és befektetés-ösztönzõ törvénytervezetet támogatjuk. Módosító javaslatainkkal pedig azt jobbítani szándékozunk. Köszönöm szépen. (Taps.)