TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az a megtiszteltetés ért, hogy kétszer is említették, hogy mit állítottam felszólalásomban. Úgyhogy lehet, meg fogom haladni a kétperces idõtartamot, mert kétszer kérhetek most szót. Egy lényeges és egy lényegtelen kérdésrõl akarok beszélni.
A lényeges kérdés az, hogy ki az a vállalkozó, akit támogatni kell, és hogy helyeslem-e, hogy ezt a vállalkozót az állam az adótörvények útján is támogatja. Igen, van ilyen vállalkozó, nem is kevés, s minden támogatást megérdemel. Nem kell félni attól, hogy ez a vállalkozó sokat keres.
Mi jellemzõ erre a vállalkozóra? Hogy vállalkozását fejleszteni akarja. Ezzel biztonságot akar teremteni magának, a családjának, a jövedelem termelésének, ha tetszik, az életszínvonala növekedésének. Ezen tevékenységének segítségével tízeket, százakat, ezreket juttat munkahelyhez és egyre jobb munkahelyhez. Ez a tevékenység a társadalom egészének támogatását érdemli, és nem kell félni attól, hogy jövedelmének egy részét magának, családjának a jólétére fordítja.
Ugyanakkor tudni kell, hogy ez az ugrásszerû növekedés, amely a regisztrált vállalkozók számában bekövetkezett, nemcsak ilyen vállalkozók, hanem ügyeskedõ emberek akciójának következményeként is létrejön.
A jogi személyiségû vállalkozások két-háromezres nagyságrendrõl nyolcvanezres nagyságrendre nõttek. A magánszemélyek, akik vállalkozóként mûködnek, sokszázezres nagyságrendben vannak nyilvántartva.
Nagyon pontosan tudjuk, hogy az így létrejött cégek nem jelentéktelen része adózási ügyeskedésbõl nyeri jogosultságát arra, hogy fellépjen. Véleményem szerint nyugodtan megmondhatjuk: a vállalkozók nagy részének tiszteletét kaphatjuk meg, ha megmondjuk, hogy ezekkel az úgynevezett "vállalkozókkal" szemben fel kell lépni.
Bátran ki kell mondani: az adótörvények változtatása nem arra való, hogy mindenkit támogassunk. Az adótörvényekkel a nemzetgazdaság fejlõdésének ügyét kell támogatni, nem pedig azokat, akik ügyeskedésbõl kiskapukat keresnek maguknak.
Nem tartom bûnnek, ha valaki - a jogi szabályozás lehetõségeivel élve - egyéni haszonra törekszik. De az államnak, a parlamentnek, az országgyûlési képviselõnek az a feladata, hogy az egyiket támogassa, a másikat korlátozza, ezt világosan fogalmazza meg. S ezt minél jobban teszi, annál eredményesebb lesz a szabályozás.
Ez a kérdés kétszer is felmerült. Demeter úr felszólalásában is fölmerült, hogy milyen lehetetlen dolgokat mondok. De Demeter úr felszólalásának egy másik kérdését is vitatni szeretném. Nevezetesen azt, hogy a bizottság megbízásából jogosan mondtam-e azt, hogy igen, az adótörvényeket a bizottság nagy többsége tárgyalásra alkalmasnak minõsítette és támogatta.
Volt egy vita, amelyben elhangzott az a jelentõs érv, hogy nem minden adótörvény felel meg annak a követelmények, hogy hosszú ideig a magyar adózás alapját szolgálja. Ezt sajnálatosan megállapítottam. Úgy gondolom, hogy ezzel a Ház munkáját segítettem elõ, és nincs okom szégyenkezni amiatt, hogy valamiben megmásítottam a parlamenti bizottság véleményét.
Köszönöm a figyelmüket! (Taps.)