KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnöknõ! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kedves Képviselõtársaim! Egy olyan jelenségrõl szeretnék néhány szót mondani - pont az adótörvények kapcsán -, amit rendkívül károsnak tartok. Ez pedig az, hogy az adótörvények kapcsán rendkívûl gyakran hivatkoznak a képviselõtársaim arra, hogy vannak ügyeskedõ, a kiskapukat megtaláló emberek, akik mindig megkerülik az egyébként remek adótörvényeket, és éppen ezért az állam adóbevétele általában csökken, az állam által egyébként helyesen meghozott gazdaságpolitikai célok nem teljesülnek. Azért nem teljesülnek, mert vannak ezek a zavaros ügyeskedõk, akik 600-as Mercedesen járnak és nem tudom, hogy miket csinálnak. Megvallom õszintén, hogy ezt a retorikát nagyon rossznak tartom és nemcsak rossznak, hanem veszélyesnek.
Megítélésem szerint ugyanis kétfajta magatartás lehetséges az adótörvények és egyáltalán a gazdasági ügyek esetében. Jogszerû magatartás, amikor valamelyik gazdálkodó, valamelyik vállalkozó a fennálló jogszabályokkal összhangban, a jogszabályokkal egyetértésben, vagy ha nem is egyetértésben, de mindenképpen jogkövetõ magatartást tanúsítva végzi a dolgát és próbálja megtalálni a számításait. Nem könnyû feladat ez egyébként a mai körülmények között.
A másik magatartás az, amikor valaki nem jogszerû, a jogszabályokat áthágja, törvényeket szeg meg. Megmondom õszintén, nagyon sokat lehet azon morfondírozni, hogy vajon az ügyeskedõk kicsodák. Jogszerûtlen magatartást elkövetõk, akik ellen a törvény érvényes eszközeivel és erejével fel kell lépni? Vagy pedig azok, akik egyébként a fennálló jogszabályokkal összhangban és ennek megfelelõen tevékenykednek, urambocsá! nem teljesen mindig azzal a szándékkal egyetértésben, amit, mondjuk, a pénzügyminiszter úr a gazdaságpolitikai célok kijelölésében meghatároz?
Ugye, talán emlékeznek önök is arra, hogy milyen nagyon bizonytalanok ezek a határok. Ügyeskedõ-e vajon az, aki három forintért veszi a meggymagot és 150 forintért adja tovább kilóját? Felvetõdött ez az elmúlt rendszerben, talán még emlékeznek ezekre a vitákra.
A Fidesz álláspontja az, hogy ezt a retorikát általában használni nagyon veszélyes. Azért nagyon veszélyes, mert bizony hozzá kell szokni ahhoz, hogy a piacgazdaságban a gazdasági szereplõk jogszerûen cselekedhetnek ugyan, de adott esetben teljesen ellentétesen azzal a szándékkal, amit, mondjuk, a kormány gazdaságpolitikai szónokai megfogalmaznak, vagy a gazdaságpolitikai törvényeket elõkészítõ emberek elgondolnak.
Ezért elítélni õket persze el lehet különbözõ ügyes fordulatokkal, de urambocsá! amikor valaki hallja ezt a vitát, még a végén az a képzete támadhat, hogy van egyébként egy remek gazdaságpolitika, van egy valamilyen szintû törvénykezés, amely ezeket a törekvéseket jogszabályokban megfogalmazza, de vannak valahogy ezek az ügyeskedõk, ezek a gyanúsak, akik 600-as Mercedesszel járnak. És ezek miatt nem megy elõre a gazdaság szekere. Ezek azok, akik furmányos módon mindig megtalálják a kiskapukat, és sajnos ezek miatt az egyébként jól kormányzott gazdaságpolitika hajója mindig-mindig zátonyra fut.
Pedig az a helyzet - ha ezt a hasonlatot tovább bontom -, hogy annak a vitorlás hajónak, amelynek a kapitánya nem tudja, hogy merre kell menni, mindig ellenszele van.
Kérdezem én, tisztelt Képviselõtársak, hogy akkor, amikor azok a törvények, adótörvények és költségvetési törvények, amelyek a kormány gazdaságpolitikáját leginkább kell hogy tükrözzék, a Ház asztalán vannak, vajon mondhatjuk-e azt, hogy a kormány pontosan tudja és ezt nekünk is elárulta, hogy merre kell menni?
Úgy gondolom, nem tudjuk, hiszen a kormány nem terjesztette a Ház elé azokat az egyébként általa is sarkalatosnak nevezett törvényeket, amelyek meghatározni kívánják ezeket a bizonyos irányokat, egyáltalán a célt. Gondolok itt a prviatizációs törvényre, gondolok itt mondjuk egy iparpolitikai koncepcióra, gondolok itt arra, hogy pontosan melyek azok a feltételek, amelyek mellett a kormány segíteni kívánja a magyar gazdaság exportoffenzíváját. Persze mozaikok, töredékek vannak, de a Ház ezeket összefoglalóan nem kapta meg, van, amelyiket egyáltalán nem kapott meg, - ilyen a privatizációs törvénycsomag, amely, úgy gondolom, mindenképpen sarkalatosnak nevezhetõ, - és vannak bizonyos lépések, amelyekbõl kis ügyességgel ki lehet találni, hogy a kormánynak vajon mi a szándéka.
Visszatérve, azért tartom nagyon veszélyesnek azt a retorikát, amely mindig a 600-as Mercedesekre hivatkozik és egyébként azt a kényszerképzetet kelti az emberben, hogy az Audi gyár ügynökei megvették a magyar parlamentet, hogy a luxusfogyasztást az Audi 80-as autó felé terelje, mert a 600-as Mercedes birtoklása hovatovább olyan gyanús dolog, hogy ne adj' isten, még lehet, hogy a Szerencsejáték Rt. is eladja a tulajdonát képezõ két darabot. De ezen túlmenõen hangsúlyozom, azért veszélyes és azért nehéz és nem követendõ retorika ez, mert elfedi a valódi problémákat.
És itt szeretnék rátérni a társasági adótörvényre. A társasági adótörvény nagyon helyesen, világosan és többé kevésbé konzekvensen is megfogalmazza azt a szándékot, hogy a gazdálkodók beruházásait kell támogatni. Az más kérdés, hogy ebben retorika szintjén felvetõdik, azért kell így kényszeríteni a vállalkozókat, mert egyébként 600-as Mercedesre költenék a pénzt és ki tudja, milyen kiskapuk megtalálásával kivennék a vállalkozásokból azt a megtermelt pénzt, ami egyébként az övék forma szerint is. Csakhogy ez a retorika azt a képzetet kelti, ha nem fog sikerülni a gazdaság fellendülése, ha nem fog sikerülni az a szándék és cél, amit az adótörvény megjelöl: nevezetesen a beruházások növekedése, akkor azért ezek a bizonyos emberek - akik egyébként sosincsenek pontosan definiálva - a hibásak.
Holott, ha valaki megnézi azokat a feltételeket, amelyek mellett egy beruházási boom elindulhat Magyarországon, akkor világos, hogy ezek a feltételek csak nagyon kis mértékben tükrözõdnek vissza a társasági adótörvényben.
Mirõl is van szó? Több képviselõtársam mondta már, beruházásokat tõke és piac nélkül elég veszélyes kezdeni. A magyar gazdaság ugyanakkor túl azon, hogy most az adótörvény valóban megteremti a beruházások anyagi érdekeltségét - és ebben az értelemben mindképpen támogatandó - a magyar gazdaság tõke- és piachiányban szenved. Tõkehiányban szenved azért, mert talán mindenki elõtt ismert, hogy a magyar gazdaság szereplõi számára milyen nehéz a fennálló utakat mindig betartva tõkéhez vagy hitelhez jutni.
Másrészt azért is nehéz tõkéhez jutni, mert a költségvetési hiány és az ezt finanszírozandó állampapírok kibocsátása olyan kiszorító hatást érvényesít a pénzpiacon, amikor is a költségvetés hiteligénye a többi hiteligényt kiszorítja a magyar pénzpiacról. Éppen ezért az eleve elérhetõ tõke-, hitel- mennyiség is kevesebb.
Az általunk is tárgyalandó költségvetési törvény ezt a folyamatot híven tükrözi. Magyarul: a beruházási boom egyik nagyon fontos pontja az, hogy tõkéhez lehessen jutni és viszonylag könnyen lehessen tõkéhez jutni, - nem azt mondom, hogy olcsón, hanem könnyen, - elérhetõ módon, ez nem teljesül. Nem teljesül a költségvetési hiány és az általa keltett kiszorító hatás miatt, nem teljesül amiatt sem, amit egyébként mindnyájan tudunk, a magyar pénzügyi közvetítõ intézményrendszer lényegében egyelõre nem tudja tökéletesen ellátni azt a feladatot, ami a gazdálkodók könnyû és nem olcsó hitelhez jutását jelentené.
A másik nagyon fontos feltétel a piachoz jutás. Itt megint alapproblémákkal küzd a magyar gazdaság. Hiszen, ha nézem a belsõ piacot, a személyi jövedelemadó-törvény bevallott célja az, hogy a hazai fogyasztást, úgymond, visszafogja, de legalábbis a növekedést megállítsa. Éppen ezért a belsõ piacra alapozó beruházásnövekedés a kormányzati szándékokkal ellentétes is lehet ebben az értelemben. Nyilvánvaló, hogy akkor csakis valami exportoffenzíváról lehet szó. Az exportoffenzíva feltételei pedig a magyar gazdaság számára egyelõre nem mindig adottak és nemcsak amiatt, mert mondjuk az exportpiacaink jelentõs része tartósan nem fizetõképes vagy bizonytalanul fizetõképes, hanem amiatt is, mert ma már illúzió azt gondolni, hogy a magyar gazdaság valamilyen piacon speciális, korábbi történelmi okok miatt elõnyt élvez. Nem élvez ilyen elõnyt, a magyar gazdaság a világpiacon a világpiaci szereplõkkel versenyez és ebben az értelemben a magyar gazdaság nem minden szegmensében van esély arra, hogy adott esetben a kormányzati szándékot is megvalósító exportoffenzívába kezdjünk.
Éppen ezért a következõt szeretném hangsúlyozni: Nagyon fontos a beruházások támogatása. Azért nagyon fontos, mert teljesen világos, hogy a beruházások drámai visszaesése nagyon hátrányosan érintette a magyar gazdaságot és annak teljesítõképességét. Az is világos, hogy a növekedés megindításához a beruházások megindítása szükséges. Ez a szándék jól tükrözõdik az adótörvényben. Ezt a szándékot mindenképpen támogatni kell. Azonban nem szabad elhallgatni, hogy elméleti minimum, ami ebben az adótörvényben megvalósul.
Ahhoz, hogy beruházási boom legyen, még nagyon sok gazdaságpolitikai feladat van. Ha ezeket nem tudjuk teljesíteni, ha a kormány nem tudja teljesíteni, akkor nem azért nem fog a magyar gazdaság növekedni, mert vannak ügyeskedõk, hanem azért nem fog, mert az egyébként nagyon fontos feltételek hiányoznak ehhez. Nincs tõke, nincs piac, hogy többet ne is emlegessek, mert még sok mindent lehetne itt elmondani, az infrastruktúra hiányától kezdve bizonyos szabályzókon át a gazdaság szerepét nagyon sok minden befolyásolja a beruházások megvalósításában.
(11.50)
Éppen ezért arra szeretném kérni képviselõtársaimat - ha egyáltalán lehet ilyet kérni -, hogy beszéljünk jogszerû magatartásról az adótörvények és a költségvetés kapcsán, és ismerjük el, hogy lehet azon morfondírozni, tisztességes-e - de ezt is bizonytalan lenne meghatározni, mit nevezünk tisztességesnek vagy tisztességtelennek - a gazdaság szereplõinek magatartása, de kétségtelenül kétfajta kategória használatos ebben a kérdésben: jogszerû vagy jogszerûtlen. S ha jogszerû, akkor el kell ismernünk, hogy ha szándékaink nem valósulnak meg, a kormány által beterjesztett adótörvények szándékai nem valósulnak meg, annak az oka nem a gazdaság szereplõinek ügyeskedése vagy nem tudom, milyen kiskapuk megtalálása lesz, hanem az az oka, hogy egyéb feltételek hiányoztak, és ezeket a kormány nem tudta teljesíteni.
Azt gondolom, mindegyik ellenzéki frakció - legalábbis a Fidesz mindenképpen, és a Fidesz nevében ezt elmondhatom - abban érdekelt, hogy a magyar gazdaság növekedjen, abban érdekelt, hogy a beruházások növekedjenek. És ebben az értelemben hajlandóak is vagyunk segíteni a kormány munkáját; azt viszont nem vagyunk hajlandóak támogatni, hogy eleve olyan kibúvókat találjunk és retorikában ezt állandóan hangsúlyozzuk, amelyek egyébként álságosak, és csak arra jók, hogy a késõbbi kudarcokat és azok valódi okait elfedjék. Ez pedig a következõk miatt veszélyes: egyrészt, ha nem tudjuk, mi miatt nem teljesültek a szándékaink, a végén még tényleg azt hisszük, hogy az ügyeskedõk buktatják meg a magyar gazdaságpolitikát - pedig errõl nyilvánvalóan messze nincsen szó! A másik pedig az, hogy nagyon veszélyesnek tartjuk, ha egy piacgazdaságban, egy kialakuló piacgazdaságban az egyébként a szegregáció, tehát a társadalmi jövedelemkülönbségek növekedése miatt meglévõ választópolgári engedetlenséget eleve abba az irányba tereljük, hogy állandóan ezeket az úgynevezett - mondom még egyszer, nem körülhatárolt - "gazdagokat" csepüljük. Valóban, ha valaki jogszerûtlenül, törvénytelenül szerzett vagyont, azzal szemben el kell járni, és az ilyen ügyeket - ha vannak - nyilvánosságra kell hozni. Ebben az értelemben fel kell mutatni, hogy mi is a kormányzat szándéka. De ez az általános hangulatkeltés nagyon veszélyes!
Úgy gondoljuk, minden parlamenti pártnak az az érdeke, hogy ne ez folyjon, hanem az folyjon, hogy hogyan tudjuk a magyar gazdaság szekerét abból a gödörbõl kilódítani - vagy kitolni, kihúzni, nem tudom, milyen jelzõket lehetne még mondani -, amiben most van. Még egyszer hangsúlyozom: ez az adótörvény egy lehetséges alapot teremt erre. Ne használjuk feleslegesen ezt a retorikát, hanem vitassuk meg azt, melyek még azok a feltételek a költségvetési törvényben, az szja-ban, az adózás rendjében és a kapcsolódó törvényekben, amelyek teljesülése esetén ki kell hogy mozduljon a gazdaság szekere ebbõl a kátyúból; vagy pedig mondjuk azt, hogy ezeket a feltételeket ilyen-olyan-amolyan ok miatt nem tudjuk teljesíteni, és akkor a mi hibánkból nem mozdul elõre a magyar gazdaság szekere.
Elnöknõ, köszönöm a szót. (Taps a jobb oldalon.)