KISS GÁBOR (MSZP): Elnöknõ! Megkövetem a tisztelt Házat, hogy olyan kérdésben nyilvánítok véleményt, amihez nem igazán értek, de én nem is az adótörvény rejtelmeirõl szeretnék elmélkedni, hanem kapcsolódni az elõttem szóló észrevételéhez, és az ügyeskedés tárgyában megengedni magamnak néhány következtetést.
Én azt is ügyeskedésnek tartom, ha egy szövegnek olyan jelentést tulajdonítunk, ami nem értelemszerûen van benne; és annak idején, a megelõzõ ánti-világban ezt úgy nevezték, hogy elviszem az én gondolatomat a logikai végpontig, és ez rendszerint nem a bírált gondolat logikai végpontja volt, hanem a saját gondolatom logikai végpontja.
Tisztelettel megkérném képviselõ urat, jöjjön el a választókörzetembe, és mondja el Vaján, illetõleg Nyírmadán a hozzám beadvánnyal forduló százötven károsultnak az ügyeskedésrõl, a törvényességrõl és az erkölcsrõl vallott nézeteit és ezeknek összefüggéseit. Mert amikor én azt a kérdést vizsgáltam, hogy miért nem fizet egy termelõszövetkezet száz volt tagjának részaránytulajdonért járó illetményt, akkor az ügy végén egy másfélmilliárdos szélhámosságot találtam - amelyre vonatkozóan folyik ugyan rendõrségi eljárás, csak éppen nincs végeredménye, mert az adott törvényi feltételek mellett igen nehéz megtalálni a büntethetõség lehetõségét. Az ezt a csalárdságot elkövetõ személy azóta már régen Nyugat-Európában ül, kivitte magával ezt a másfélmilliárdos összeget, és még arra is lehetõsége van, hogy a Magyarországon furcsa módon törvényesen szerzett ingatlanvagyonát áruba bocsátva, még ezért is megkapja a neki járó pénzösszegeket, miközben gazdaságoknak 30 milliókkal tartozik, és ezek nem tudják fizetni a saját maguk polgárait.
Tessék szíves eljönni Vásárosnaményba, és elmagyarázni a ládagyár dolgozóinak, hogyan lehetséges az, hogy a FEFAG tulajdonát képezõ ládagyárat valaki megvette, mûködtette, használta, utóbb a vállalatot csõdbe vitte; az eljárás végén kiderült, hogy meg sem vette, vételárat sem fizetett, használati díjat sem fizetett; az eredeti tulajdonos visszavette a saját tulajdonát, de az idõközben szélnek eresztett munkásokat nem vette vissza, mert azok a tulajdonhoz értelemszerûen nem tartoztak hozzá. Vagy tessék szíves lenni eljönni Tarpára és megmagyarázni a parasztoknak, hogyan lehetséges az, hogy nincs törvényi lehetõség észrevételezni, mondjuk, a földkiosztó bizottság üzelmeit, aminek következtében a községben békétlenség van, és a tavasz óta igazában földet ki nem adtak, azon védett erdõ kivételével, amit valakinek kiosztottak - de mindez még jogszerû is.
Engem elszomorít az a gondolkodásmód, amely a jogszerûséget és az erkölcsöt teljesen, két különbözõ érték szerint felparcellázza és ketté osztja, mert én a számomra megoldhatatlan panaszkodásokból le szoktam vonni azt a következtetést, jóllehet az ügy törvényes, de mélységesen igazságtalan és erkölcstelen. Azt szeretném, ha lehetõség szerint a törvények az erkölccsel is némiképpen harmonizálnának, bár egészen pontosan tudom, hogy sem a gazdaság, sem a politika szférája nem felel meg kimondottan és kizárólag az erkölcs követelményeinek.
Én ezért nagyobb óvatosságra intenék abban a tekintetben, hogy ki az, aki szólamokat hirdet és valamiféle olcsó retorikába merészkedik akkor, amikor ebben az országban szélhámosságosdit beszél - mert ilyen létezik. A retorikának, az olcsó retorikának van egy másik formája is: az a formája, amikor ezt a nyilvánvaló tényt megpróbáljuk eltagadni, csak azért, mert valamilyen meggondolásból úgy látszik, hogy ez számunkra kedvezõ.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)